<?xml version='1.0' encoding='UTF-8'?><?xml-stylesheet href="http://www.blogger.com/styles/atom.css" type="text/css"?><feed xmlns='http://www.w3.org/2005/Atom' xmlns:openSearch='http://a9.com/-/spec/opensearchrss/1.0/' xmlns:georss='http://www.georss.org/georss' xmlns:gd='http://schemas.google.com/g/2005' xmlns:thr='http://purl.org/syndication/thread/1.0'><id>tag:blogger.com,1999:blog-3626621943115190419</id><updated>2011-11-28T06:31:44.760+05:30</updated><category term='Innovation'/><category term='child'/><category term='राज ठाकरे'/><category term='Short Stories'/><category term='डी वाय पाटील'/><category term='जी ए कुलकर्णी'/><category term='Thakre'/><category term='D Y Patil'/><category term='जी ए'/><category term='Plastics'/><category term='Marathi books'/><category term='Forgiveness'/><category term='Ambi'/><category term='माणसे अरभाट आणि चिल्लर'/><category term='marathi kavitaa'/><category term='Jim Karver'/><category term='मन'/><category term='controversy'/><category term='environment'/><category term='कुसुमग्रज'/><category term='Delhi'/><category term='White'/><category term='Raj Thakare'/><category term='प्रकाशवाटा'/><category term='कविता'/><category term='GA'/><category term='realigion'/><category term='मराठी'/><category term='वाचलेले पुस्तक'/><category term='Mumbai'/><category term='कुसुमाग्रज'/><category term='Polymer'/><category term='Waste Management'/><category term='प्रकाश आमटे'/><category term='advertisement'/><category term='गांधीगिरी'/><category term='रवी पाटील'/><category term='Ban on Plastics'/><category term='पु ल'/><category term='Wbsite'/><category term='2008'/><category term='science'/><category term='Bombay'/><category term='marathi'/><category term='ebooks'/><category term='Black'/><category term='Aaja Nachle'/><category term='terror in mumbai'/><category term='Paulo Coelho'/><category term='सुनीता देशपांडे'/><category term='scientific achievements'/><category term='Talegaon'/><category term='PL Deshpande'/><category term='parenting'/><category term='Ek hota Karver'/><category term='Raj Thackeray'/><category term='links'/><category term='Veena Gavhankar'/><category term='GA Kulkarni'/><category term='शिरवाडकर'/><category term='Tao'/><category term='संदिप खरे'/><category term='religion'/><category term='Ravi patil'/><category term='आहे मनोहर तरी'/><category term='आनंद'/><category term='what women wants'/><category term='Plastics Waste'/><category term='myths'/><category term='love'/><category term='न आवडलेली पुस्तके'/><category term='Books'/><title type='text'>Nitin writes...</title><subtitle type='html'></subtitle><link rel='http://schemas.google.com/g/2005#feed' type='application/atom+xml' href='http://nitinmutha.blogspot.com/feeds/posts/default'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default?max-results=100'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nitinmutha.blogspot.com/'/><link rel='hub' href='http://pubsubhubbub.appspot.com/'/><author><name>Nitin H Mutha</name><uri>http://www.blogger.com/profile/05432351079474759626</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='16' height='16' src='http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif'/></author><generator version='7.00' uri='http://www.blogger.com'>Blogger</generator><openSearch:totalResults>39</openSearch:totalResults><openSearch:startIndex>1</openSearch:startIndex><openSearch:itemsPerPage>100</openSearch:itemsPerPage><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-3626621943115190419.post-6755231200378404281</id><published>2010-12-07T16:14:00.002+05:30</published><updated>2010-12-07T16:26:17.783+05:30</updated><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='प्रकाश आमटे'/><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='प्रकाशवाटा'/><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='वाचलेले पुस्तक'/><title type='text'>प्रकाशवाटा</title><content type='html'>&lt;div style="text-align: left;"&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="line-height: 23px; font-size: small; "&gt;वाचलेले पुस्तक - &lt;span class="Apple-style-span" style="font-family: upakram, Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: normal; border-collapse: collapse; font-weight: bold; "&gt;प्रकाशवाटा&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt; &lt;div style="text-align: left;"&gt;&lt;span class="Apple-style-span"  &gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="border-collapse: collapse; line-height: normal;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt; &lt;div style="text-align: left;"&gt;&lt;span class="Apple-style-span" &gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="font-weight: bold; "&gt;&lt;/span&gt;&lt;span class="Apple-style-span" &gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="border-collapse: collapse; line-height: normal;"&gt;काही पुस्तके वाचल्यानंतर आनंदाची जाणीव होते, काही अस्वस्थ करून जातात.... आणि काही आपल्याल्या लज्जित करून सोडतात  ... &lt;span class="Apple-style-span" style="font-weight: bold; "&gt;प्रकाशवाटा&lt;/span&gt; हे शेवटच्या प्रकारातले पुस्तक ... बाबा आमटेंच्या 'लहान' मुलाचे - &lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="font-family: CDAC-GISTYogesh, Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 21px; font-size: small; "&gt;डॉ. प्रकाश आमटे यांचं आत्मचरित्र. &lt;/span&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="line-height: 23px; font-size: small; "&gt;&lt;span class="Apple-style-span" &gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="border-collapse: collapse; line-height: normal;"&gt;... &lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="font-family: Calibri; line-height: 18px; "&gt;&lt;span lang="hi"&gt; हेमलकशा या ठिकाणी मानवी  (आणि प्राणी)  जीवन सुखद करताना आलेले अनुभव थक्क करून टाकणारे आहेत&lt;/span&gt;&lt;span lang="en-US"&gt;. &lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt; &lt;div style="text-align: left;"&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="font-family: CDAC-GISTYogesh, Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 21px; "&gt;&lt;span class="Apple-style-span" &gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: left;"&gt; &lt;span class="Apple-style-span" &gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="font-family: Calibri; line-height: 18px; "&gt;&lt;span lang="en-US"&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="font-family: CDAC-GISTYogesh, Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 21px; "&gt;१९७३ साली हेमलकशाला लोकबिरादरी प्रकल्प सुरू झाला तेव्हा तिथले माडिया गोंड आदिवासी भूक, रोगराई, अंधश्रद्धा यांच्या विळख्यात सापडले होते. त्या जंगलापलीकडचं जग त्यांना माहीत नव्हतं. आज मात्र तिथे सुसज्ज रुग्णालय आहे, शाळा आहे. तिथली मुलं शिकून डॉक्टर, वकील होतात. वैद्यकीय उपचारांअभावी होणार्‍या मृत्यूंचं प्रमाण अत्यल्प आहे. या 'अंधाराकडून उजेडाकडे' झालेल्या प्रवासाचे संपूर्ण श्रेय लोकबिरादरी प्रकल्पाच्या विलक्षण प्रयत्नांना आहे. डॉ. प्रकाश आमटे, डॉ. मंदा आमटे, विलास मनोहर, जगन मचकले, दादा पांचाळ, गोपाळ फडणीस, रेणुका मनोहर आणि आता दिगंत, अनघा व अनिकेत या सार्‍यांच्या जबरदस्त इच्छाशक्तीची, दुर्दम्य जिद्दीची कहाणी म्हणजे 'प्रकाशवाटा' ..&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt; &lt;div style="text-align: left;"&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="font-family: Mangal, Verdana; line-height: 23px; "&gt;&lt;span class="Apple-style-span" &gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: left;"&gt;&lt;span class="Apple-style-span" &gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="font-family: CDAC-GISTYogesh, Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 21px; "&gt;&lt;/span&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="font-family: Mangal, Verdana; line-height: 23px; "&gt;बिजली, सडक, पानी अशा पायाभूत सुविधा उपलब्ध नसणा-या भामरागडच्या जंगलात जाऊन पोहोचणं, हाच शहरवासीयांसाठी एक अनुभव ठरे. मग तिथं राहणं, तर मनातही येणं अशक्य. निबीड अरण्य, आपली स्वत:ची अनवट भाषा बोलणारे माडिया गोंड जातीचे आदिवासी आणि सोबतीला असंख्य वन्य प्राणी. किर्र जंगलामुळे संध्याकाळी चार-साडेचारपासूनच अंधारून येई आणि सहा वाजले की काळोखाचं साम्राज्य सुरू होई. वीज-टेलिफोन वगैरे गोष्टी केवळ कल्पनेतल्या. पण १९७३ मध्ये बाबांनी तिथं लोकबिरादरी प्रकल्प सुरू केला आणि २५ वर्षांच्या प्रकाशनं तिथं जाऊन राहण्याचा निर्णय घेतला. सुदैवानं त्यांच्या डॉक्टर पत्नी मंदाकिनी याही त्याच्याबरोबर होत्या. तिथपासून सुरू होऊन दोनवर्शापुर्वी मिळालेल्या 'रॅमन मॅगसेसे' पुरस्कारांपर्यंतच्या प्रवासाची कहाणी म्हणजे 'प्रकाशवाटा'. या दाम्पत्यानं हेमलकसा आणि भामरागड परिसरातल्या लोकांनाच आपलसं करून घेतलं असं नाही, तर त्या परिसरातल्या प्राणीमात्रांशीही आगळाच ऋणानुबंध साधला... हे सारं करताना सामोरं येत गेली ती सरकारी अनास्था आणि प्रशासनातील कोरडेपणा. पण या दाम्पत्यानं त्या सर्व प्रसंगांशी केलेला सामना हा छोट्या छोट्या प्रसंगातून पुढे येत जातो आणि आमटे कुटुंबियांचं मोठेपण हे अधोरेखित होत जातं.&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt; &lt;div style="text-align: left;"&gt;&lt;span class="Apple-style-span"  &gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="border-collapse: collapse; line-height: normal;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt; &lt;div style="text-align: left;"&gt;&lt;span class="Apple-style-span"  &gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="border-collapse: collapse; line-height: normal;"&gt;पुस्तकाबद्दल अधिक माहिती - &lt;a href="http://mr.upakram.org/node/1869"&gt;http://mr.upakram.org/node/१८६९&lt;/a&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt; &lt;div style="text-align: left;"&gt;&lt;span class="Apple-style-span"  &gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: left;"&gt;&lt;span class="Apple-style-span" &gt;&lt;span class="Apple-style-span" &gt;हेमलकसा प्रोजेक्टला online मदत पाठविण्यासाठी आणि अधिक माहितीसाठी &lt;/span&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="font-family: CDAC-GISTYogesh, Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 21px; "&gt;डॉ. विकास &lt;/span&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="font-family: CDAC-GISTYogesh, Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 21px; "&gt;आमटे यांना लिहिण्यासाठी &lt;/span&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="font-family: arial, sans-serif; line-height: normal; border-collapse: collapse; -webkit-border-horizontal-spacing: 2px; -webkit-border-vertical-spacing: 2px; "&gt;&lt;a href="mailto:anandwan@gmail.com"&gt;anandwan[at]gmail.com&lt;/a&gt;  &lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt; &lt;div style="text-align: left;"&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="font-family: arial, sans-serif; line-height: normal; border-collapse: collapse; -webkit-border-horizontal-spacing: 2px; -webkit-border-vertical-spacing: 2px; "&gt;&lt;span class="Apple-style-span" &gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: left;"&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="font-family: arial, sans-serif; line-height: normal; border-collapse: collapse; -webkit-border-horizontal-spacing: 2px; -webkit-border-vertical-spacing: 2px; "&gt;&lt;span class="Apple-style-span" &gt;&lt;a href="http://lokbiradariprakalp.org/contribution.html"&gt;http://lokbiradariprakalp.org/contribution.html&lt;/a&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: left;"&gt;&lt;span class="Apple-style-span"  &gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="border-collapse: collapse; line-height: normal; -webkit-border-horizontal-spacing: 2px; -webkit-border-vertical-spacing: 2px;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;div style="text-align: left;"&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="border-collapse: collapse; font-family: upakram, Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: normal; font-size: small; "&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;span class="Apple-style-span" &gt;&lt;div style="text-align: left;"&gt;-- &lt;/div&gt;&lt;/span&gt;&lt;div&gt;&lt;div style="text-align: left;"&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="font-family: 'trebuchet ms', sans-serif; line-height: 23px; font-size: small; "&gt; &lt;/span&gt;&lt;/div&gt; &lt;span  &gt;&lt;div style="text-align: left;"&gt;&lt;span &gt;Nitin Mutha&lt;/span&gt;&lt;/div&gt; &lt;div style="text-align: left;"&gt;&lt;span &gt;F-415, CD Sceanic Acres, Near Tata Showroom, Fatorda, Madgaon, Goa, Pin 403602 (&lt;a href="http://maps.google.com/maps?f=d&amp;amp;source=s_d&amp;amp;saddr=Margao+Railway+Station,+NH+17,+Margao,+South+Goa,+Goa,+India&amp;amp;daddr=Unknown+road&amp;amp;hl=en&amp;amp;geocode=FRD96AAd5YhoBCk_Lq_hwbO_OzGfkjP7mMWnrA%3BFdJw6QAdoKxoBA&amp;amp;mra=dme&amp;amp;mrcr=0&amp;amp;mrsp=1&amp;amp;sz=14&amp;amp;sll=15.283688,73.963137&amp;amp;sspn=0.05953,0.087118&amp;amp;ie=UTF8&amp;amp;t=h&amp;amp;ll=15.283688,73.963137&amp;amp;spn=0.05953,0.087118&amp;amp;z=14" target="_blank"&gt;http://maps.google.com&lt;/a&gt;)&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;  &lt;div style="text-align: left;"&gt;&lt;span &gt;Phone +91 9158900766&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: left;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt; &lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3626621943115190419-6755231200378404281?l=nitinmutha.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nitinmutha.blogspot.com/feeds/6755231200378404281/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=3626621943115190419&amp;postID=6755231200378404281&amp;isPopup=true' title='0 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/6755231200378404281'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/6755231200378404281'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nitinmutha.blogspot.com/2010/12/blog-post.html' title='प्रकाशवाटा'/><author><name>Nitin H Mutha</name><uri>http://www.blogger.com/profile/05432351079474759626</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='16' height='16' src='http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif'/></author><thr:total>0</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-3626621943115190419.post-5983479558514471722</id><published>2010-09-21T13:40:00.006+05:30</published><updated>2010-09-21T15:49:13.768+05:30</updated><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='डी वाय पाटील'/><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='Talegaon'/><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='Ambi'/><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='रवी पाटील'/><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='Ravi patil'/><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='D Y Patil'/><title type='text'>गांधीगिरी - दिवस सातवा (भाग ३)</title><content type='html'>&lt;div style="text-align: left;margin-top: 0px; margin-right: auto; margin-bottom: 10px; margin-left: auto; "&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 13px; color: rgb(34, 34, 34); line-height: 18px; "&gt;&lt;div&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="border-collapse: collapse; line-height: 27px; font-size: medium; "&gt;&lt;a href="http://nitinmutha.blogspot.com/2010/09/blog-post.html"&gt;भाग १&lt;/a&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;div&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="border-collapse: collapse; line-height: 27px; font-size: medium; "&gt;&lt;a href="http://nitinmutha.blogspot.com/2010/09/blog-post_17.html"&gt;भाग २&lt;/a&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="border-collapse: collapse; line-height: 27px; font-size: medium; "&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="border-collapse: separate; line-height: 18px; font-size: 13px; "&gt;&lt;div&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="border-collapse: collapse; line-height: 27px; font-size: medium;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="border-collapse: collapse; line-height: 27px; font-size: medium;"&gt;सविनय सत्याग्रहाचा अजून एक (निष्फळ?) दिवस. &lt;/span&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="line-height: 27px; font-size: medium; border-collapse: collapse; "&gt;आजचा दिवस रवीने काळा बुरखा घालून निषेध करायचा ठरवला होता. &lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="line-height: 27px; font-size: medium; border-collapse: collapse; "&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="line-height: 27px; font-size: medium; border-collapse: collapse; "&gt;माझा प्रश्न - असल्या प्रतिकात्मक निषेधातून काही साध्य होइल का?&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="line-height: 27px; font-size: medium; border-collapse: collapse; "&gt;रवीचे उत्तर - गेल्या सात दिवसात काहीच प्रतिसाद न मिळल्यामूळे आजचा वेगळा निषेध. आणि शेवटी &lt;/span&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="line-height: 27px; font-size: medium; border-collapse: collapse; "&gt;आणिबाणीचा उपाय (उपोषण) आहेच की... आणि त्यामधून काहीच नाही मिळाले तरी उन्हाचा त्रास वाचतो हा काय कमी फायदा?&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="line-height: 27px; font-size: medium; border-collapse: collapse; "&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="line-height: 27px; font-size: medium; border-collapse: collapse; "&gt;जवळपास ६ वर्तमानपत्रांशी संपर्क करुनही एकाने देखील बातमी दिली नाही की अधिक माहितीदेखिल करून घेन्याचा प्रयत्न केला नाही. राजकारण्यांच्या साध्या देखव्यांचा (*) गाजावाजा करण्या-या पत्रकारांना सामान्यांच्या &lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="line-height: 27px; font-size: medium; border-collapse: collapse; "&gt;लढाईकडे लक्ष द्यायला वेळ नाही वाटतं.&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="line-height: 27px; font-size: medium; border-collapse: collapse; "&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px"&gt;&lt;img src="http://2.bp.blogspot.com/_iop4COvp0Fs/TJho5DHr5oI/AAAAAAAAB6c/7DnJSW3kT_c/s160/Image0423.jpg" border="0" alt="" /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px"&gt;सातवा दिवस&lt;/div&gt;&lt;div style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px"&gt;&lt;a href="http://3.bp.blogspot.com/_iop4COvp0Fs/TJho582tgRI/AAAAAAAAB6s/2XIYNVAsGA0/s1600/Image0434.jpg"&gt;&lt;img border="0" alt="" src="http://3.bp.blogspot.com/_iop4COvp0Fs/TJho582tgRI/AAAAAAAAB6s/2XIYNVAsGA0/s160/Image0434.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;काळा बुरखा घालून रवी&lt;/div&gt;&lt;div style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px"&gt;&lt;a href="http://1.bp.blogspot.com/_iop4COvp0Fs/TJho5mrYDNI/AAAAAAAAB6k/G5fPd_6nv4I/s1600/Image0428.jpg"&gt;&lt;img border="0" alt="" src="http://1.bp.blogspot.com/_iop4COvp0Fs/TJho5mrYDNI/AAAAAAAAB6k/G5fPd_6nv4I/s160/Image0428.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px"&gt;रवीला पाठिंबादेणारे हितचिंतक.&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;(*) - माझा राग राजकारणी लोकांवर नसून पत्रकारांवर आहे. खालील बातम्या प्रसरीत करणारे याकडे लक्ष देतील काय&lt;div&gt;&lt;img src="http://3.bp.blogspot.com/_iop4COvp0Fs/TJh9bY5Hp9I/AAAAAAAAB68/nTGV6CwGWvM/s200/image002.jpg" style="cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 124px;" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5519299252834510802" /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;कूलरच्या थंड हवेत चार तासांचे उपोषण करणारे करुणानिधी (वेळ - सकाळी नाष्टा ते दुपारचे जेवण)&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;img src="http://1.bp.blogspot.com/_iop4COvp0Fs/TJh9bPTiUwI/AAAAAAAAB60/eNMd8UB1jCE/s200/image001.jpg" style="cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 192px;" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5519299250260955906" /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;रिकामे प्लास्टिकचे टमरेल उचलण्याची जाहिरात करण्याच्या यूगात पत्रकारांकडून काही अपेक्षा ठेवणे हेच चूक आहे.&lt;span class="Apple-tab-span" style="white-space:pre"&gt; &lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;या सगळ्या गूंत्यात रविचे आणि त्याच्या परिवाराचे काय हा प्रश्न अजूनही अनुत्तरीतच ......&lt;span class="Apple-tab-span" style="white-space:pre"&gt;  &lt;/span&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 13px; color: rgb(34, 34, 34); line-height: 18px; "&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="line-height: 27px; font-size: medium; border-collapse: collapse; "&gt; &lt;/span&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="line-height: 27px; font-size: medium; border-collapse: collapse; "&gt;बोथट (की मेलेल्या) संवेदनावाले शिक्षणसम्राट या कडे लक्ष देतील काय.&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;div style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px"&gt; &lt;/div&gt;&lt;div style="clear:both; text-align:CENTER"&gt;&lt;a href="http://picasa.google.com/blogger/" target="ext"&gt;&lt;img src="http://photos1.blogger.com/pbp.gif" alt="Posted by Picasa" style="border: 0px none ; padding: 0px; background: transparent none repeat scroll 0% 50%; -moz-background-clip: initial; -moz-background-origin: initial; -moz-background-inline-policy: initial;" align="middle" border="0" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3626621943115190419-5983479558514471722?l=nitinmutha.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nitinmutha.blogspot.com/feeds/5983479558514471722/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=3626621943115190419&amp;postID=5983479558514471722&amp;isPopup=true' title='0 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/5983479558514471722'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/5983479558514471722'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nitinmutha.blogspot.com/2010/09/blog-post_21.html' title='गांधीगिरी - दिवस सातवा (भाग ३)'/><author><name>Nitin H Mutha</name><uri>http://www.blogger.com/profile/05432351079474759626</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='16' height='16' src='http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://2.bp.blogspot.com/_iop4COvp0Fs/TJho5DHr5oI/AAAAAAAAB6c/7DnJSW3kT_c/s72-c/Image0423.jpg' height='72' width='72'/><thr:total>0</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-3626621943115190419.post-1641881019241103703</id><published>2010-09-17T12:03:00.004+05:30</published><updated>2010-09-17T12:59:32.748+05:30</updated><title type='text'>गांधीगिरी - दिवस पाचवा (भाग २)</title><content type='html'>&lt;div style="text-align: left;margin-top: 0px; margin-right: auto; margin-bottom: 10px; margin-left: auto; "&gt;&lt;div&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="border-collapse: collapse; line-height: 27px; font-size: medium;"&gt;&lt;a href="http://nitinmutha.blogspot.com/2010/09/blog-post.html"&gt;भाग १&lt;/a&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="border-collapse: collapse; line-height: 27px; font-size: medium; "&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="border-collapse: collapse; line-height: 27px; font-size: medium; "&gt;माझी आणि रवीची भेट वेगळ्याच कारणामुळे झाली. त्याच्या आधीच त्याचे हात construction business मध्ये डी वाय पाटील संस्थेमधे पोळले होते (जे मला नंतर कळाले). &lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="border-collapse: collapse; line-height: 27px; font-size: medium; "&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="border-collapse: collapse; line-height: 27px; font-size: medium; "&gt;त्याच्या मूलीच्या जन्माच्यावेळेला त्याने केलेल्या &lt;a href="http://www.ssy.org/program/7/isp.html"&gt;SSY&lt;/a&gt;  च्या शिबीरातून मिळालेल्या संकल्पनांमुळे आणि स्वःताच्या कल्पकतेमुळे त्याच्या मुलीला त्याने वयाच्या दुस-या वर्षीच वाचायला शिकवले होते. आज सात वर्षांची राजेश्वरी १५०० पेक्षा जास्त spellings सांगते, १०० वर देशांचे नाव-राजधानी-झेंडा सांगू शकते, आणि चौथीमधल्या मूलांच्याबरोबरीने गणिते सोडवते.  हे सगळं हसत खेळत कसं शिकवावं यावर &lt;/span&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="font-size: medium; border-collapse: collapse; line-height: 27px; "&gt;तो लहान मूलांसाठी एक activity group (school) चालवतो. माझ्या मुलीसाठी शाळा शोधत असतांना माझी आणि त्याची भेट झाली. शाळा बघितल्याबरोबर माझ्या लक्षात आले की हे पाणी वेगळंच आहे. काही मुले स्व:ताहुन वाचत होती, काही गणिते सोडवित होती काही चक्क झोपली देखील होती. शिक्षिका (जान्हवी - रवीची पत्नी) मूलांना अडचणी आहेत त्यांचाबरोबरोबर बोलून त्यांना समजावत होत्या. &lt;/span&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="font-size: medium; border-collapse: collapse; line-height: 27px; "&gt;His school's principal is - WE DON'T TEACH, WE HELP KIDS LEARN. आज त्याच्या शाळेच्या ६ शाखा पश्चिम &lt;/span&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: medium; color: rgb(34, 34, 34); line-height: 22px; "&gt;महाराष्ट्रात कार्य़्ररत आहेत (आणि लवकरच मूंबईत देखील चालू होणार आहे). &lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: medium; color: rgb(34, 34, 34); line-height: 22px; "&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span class="Apple-style-span"  &gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="line-height: 22px; font-size: medium;"&gt;शाळेमधून मिळण्या-या उत्पन्नामधून त्याने पुरवठादारांची देणी परत करण्याचा प्रयत्न केला, पण त्याला खूप वेळ लागत होता. पूरवठादार थांबयला तयार नव्हते. म्हणुन गेल्या पाच दिवसांपासून त्याने हा सत्याग्रहाचा मार्ग अवलंबलाय. &lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: medium; color: rgb(34, 34, 34); line-height: 22px; "&gt;कोर्ट-कचेरी करण्यात आणि परीणामी वेळ, पैसा वाया घालवण्यात त्याला स्व्यारस्य नाहीये आणि त्यामूळे होणारी डी वाय पाटील संस्थेची बदनामी देखील टाळायची आहे. आजच त्याच्याशी सहज बोलतांना तो म्हणाला - मी लहान मूलांना घडवण्याचे काम करतोय आणि मी उभारलेल्या ईमारतीमध्ये मोठ्या विद्यार्थ्यांना शिकवन्याचे काम चालू आहे. (हे सुद्धा कोर्टात न जाण्याचे एक कारण असू शकेल).&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: medium; color: rgb(34, 34, 34); line-height: 22px; "&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: left;margin-top: 0px; margin-right: auto; margin-bottom: 10px; margin-left: auto; "&gt;&lt;span class="Apple-style-span"  &gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="line-height: 22px; font-size: medium;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px"&gt;&lt;a href="http://3.bp.blogspot.com/_iop4COvp0Fs/TJMMF1KSLBI/AAAAAAAAB6E/Wy45gguwSZ8/s1600/100_5541.JPG"&gt;&lt;img border="0" alt="" src="http://3.bp.blogspot.com/_iop4COvp0Fs/TJMMF1KSLBI/AAAAAAAAB6E/Wy45gguwSZ8/s320/100_5541.JPG" /&gt;&lt;/a&gt; &lt;/div&gt;&lt;div style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px"&gt;रवी आणि जान्हवी (त्यांच्या सत्याग्रह पोस्टर सह)&lt;/div&gt;&lt;div style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px"&gt;डी वाय पाटील इंजीनियरींग कॊलेज समोर (आंबी-तळेगाव)&lt;/div&gt;&lt;div style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px"&gt;&lt;a href="http://3.bp.blogspot.com/_iop4COvp0Fs/TJMMGJxx4iI/AAAAAAAAB6M/GtjYvV9adzU/s1600/100_5544.JPG"&gt;&lt;img border="0" alt="" src="http://3.bp.blogspot.com/_iop4COvp0Fs/TJMMGJxx4iI/AAAAAAAAB6M/GtjYvV9adzU/s320/100_5544.JPG" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px"&gt;&lt;a href="http://2.bp.blogspot.com/_iop4COvp0Fs/TJMMGnpC8qI/AAAAAAAAB6U/jKffff1GFs0/s1600/100_5545.JPG"&gt;&lt;img border="0" alt="" src="http://2.bp.blogspot.com/_iop4COvp0Fs/TJMMGnpC8qI/AAAAAAAAB6U/jKffff1GFs0/s320/100_5545.JPG" /&gt;&lt;/a&gt; &lt;/div&gt;&lt;div style="clear:both; text-align:CENTER"&gt;छोटी राजेश्वरी - तिच्या तंबूमधे अभ्यास करतांना&lt;/div&gt;&lt;div style="clear:both; text-align:CENTER"&gt;&lt;a href="http://picasa.google.com/blogger/" target="ext"&gt;&lt;img src="http://photos1.blogger.com/pbp.gif" alt="Posted by Picasa" style="border: 0px none ; padding: 0px; background: transparent none repeat scroll 0% 50%; -moz-background-clip: initial; -moz-background-origin: initial; -moz-background-inline-policy: initial;" align="middle" border="0" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3626621943115190419-1641881019241103703?l=nitinmutha.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nitinmutha.blogspot.com/feeds/1641881019241103703/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=3626621943115190419&amp;postID=1641881019241103703&amp;isPopup=true' title='4 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/1641881019241103703'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/1641881019241103703'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nitinmutha.blogspot.com/2010/09/blog-post_17.html' title='गांधीगिरी - दिवस पाचवा (भाग २)'/><author><name>Nitin H Mutha</name><uri>http://www.blogger.com/profile/05432351079474759626</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='16' height='16' src='http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://3.bp.blogspot.com/_iop4COvp0Fs/TJMMF1KSLBI/AAAAAAAAB6E/Wy45gguwSZ8/s72-c/100_5541.JPG' height='72' width='72'/><thr:total>4</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-3626621943115190419.post-18799705075729528</id><published>2010-09-16T10:26:00.008+05:30</published><updated>2010-09-16T12:48:54.437+05:30</updated><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='डी वाय पाटील'/><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='रवी पाटील'/><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='D Y Patil'/><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='गांधीगिरी'/><title type='text'>गांधीगिरी - दिवस तिसरा</title><content type='html'>&lt;span style="font-weight:bold;"&gt;&lt;span class="Apple-style-span"&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="font-size: medium;"&gt;सविनय सत्याग्रह (आणि बेमुदत उपोषण)&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;span class="Apple-style-span"&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="font-size: medium;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;रवी सीताराम पाटील - वय पस्तीशीच्या आसपास. एक ध्येयवेडा युवक. सचॊटीने काम करणारा बांधकाम करणारा व्यवसायिक (sounds Oxymoron - but true). &lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;div&gt;&lt;span class="Apple-style-span"&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="font-size: medium;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="color: rgb(51, 51, 51); -webkit-border-horizontal-spacing: 2px; -webkit-border-vertical-spacing: 2px; "&gt;&lt;span class="Apple-style-span"&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="font-size: medium;"&gt;चार वर्षापुर्वी (२००६) रवीने &lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;span class="Apple-style-span"&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="font-size: medium;"&gt;पद्मश्री डॊ डी वाय पाटील - शेतकी (Agricultural) महाविद्यालयाचे बांधकामाचे contract घेवून काम करायला सुरुवात केली. दोन वर्षानंतर (२००८) काम पूर्ण झाल्यावर कामाचा मोबदला म्हणून बाकी असलेले ३२.५ लाख रुपयांचे बिल मागयला सूरवात केली. आजतागायत काहीच मिळत नाही हे बघुन रवीवर असल्येल्या विश्वासामुळे इतके दिवस थांबलेल्या पूरवठादारांचाही धीर आता संपत आलाय. त्याच्या पत्नीला त्रास आणि धमक्यांचे फोन यायला लागल्यावर आणि डी वाय पाटील संस्थेकडून आश्वासनाशिवाय काहीच हाती लागत नाही हे बघितल्यावर आता त्याने सविनय सत्याग्रहाचे हत्यार उपसले आहे.  &lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span class="Apple-style-span"&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="font-size: medium;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span class="Apple-style-span"&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="font-size: medium;"&gt;रवी, त्याची पत्नी (जान्हवी) आणि छॊटी राजेश्वरी हे सगळं कूटूंब मागच्या दोन दिवसांपासून डी वाय पाटील महाविद्यालय - आंबी (तळेगांव, पूणे) येथे गेले सहा दिवस सकाळी १० ते संध्याकाळी ५ पर्यंत दारात  उन्हा/&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span class="Apple-style-span"&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="font-size: medium;"&gt;पावसात उभं आहे. त्याच्या निवेदनाची प्रत मा. राज्यपाल डी वाय पाटील (त्रिपूरा), मा. ग्रहमंत्री (महाराष्ट्र), पोलीस महासंचालक (मुंबई), पूणे ग्रामिण पोलीस यांनाही देण्यात आली आहे. जर काहीच प्रतिसाद मिळाला नाही तर २९ सप्टेंबरपासून बेमुदत आमरण उपोषण करण्याचाही त्याने इशारा दिला आहे. &lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="border-collapse: collapse; line-height: 27px; "&gt;&lt;span class="Apple-style-span"&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="font-size: medium;"&gt;महाविद्यालयाचे विद्यार्थी तसेच येणारेजाणारे थबकून त्यांना आवर्जून भेटतात. काही धीर देतात तर काहीजण चेष्टाही करतात.&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="border-collapse: collapse; line-height: 27px; "&gt;&lt;span class="Apple-style-span"&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="font-size: medium;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="font-size: medium; border-collapse: collapse; line-height: 27px; "&gt;हे सगळं बघून आणि रवीला भेटून मला काही  प्रश्न पडलेत.&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="border-collapse: collapse; line-height: 27px; "&gt;&lt;span class="Apple-style-span"&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="font-size: medium;"&gt;१. आजच्या ’बळी तो कान पिळी’ च्या युगात हे आंदोलन कितपत यशस्वी होईल. &lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="border-collapse: collapse; line-height: 27px; "&gt;&lt;span class="Apple-style-span"&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="font-size: medium;"&gt;२. गेंड्याची कातडी असलेले   शिक्षणसम्राट बदलतील का? &lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="border-collapse: collapse; line-height: 27px; "&gt;&lt;span class="Apple-style-span"&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="font-size: medium;"&gt;३. जर रवीचे काही &lt;span&gt;&lt;span&gt;बरे&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;वाईट  झाले तर त्याला जबाबदार कोण? आणि त्याच्या कूटुंबाचे काय? (BTW, जान्हवीचा आपल्या पतीसोबत उभे रहाण्याचा निर्णय सर्वस्वी तिचाच आहे)&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="border-collapse: collapse; line-height: 27px; "&gt;&lt;span class="Apple-style-span"&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="font-size: medium;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="border-collapse: collapse; line-height: 27px; "&gt;&lt;span class="Apple-style-span"&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="font-size: medium;"&gt;Is this type of protest (&amp;amp; Gandhian values) relevant today ?&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="border-collapse: collapse; line-height: 27px; "&gt;&lt;span class="Apple-style-span"&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="font-size: medium;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="border-collapse: collapse; line-height: 27px; "&gt;&lt;span class="Apple-style-span"&gt;&lt;span class="Apple-style-span" style="font-size: medium;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3626621943115190419-18799705075729528?l=nitinmutha.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nitinmutha.blogspot.com/feeds/18799705075729528/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=3626621943115190419&amp;postID=18799705075729528&amp;isPopup=true' title='3 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/18799705075729528'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/18799705075729528'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nitinmutha.blogspot.com/2010/09/blog-post.html' title='गांधीगिरी - दिवस तिसरा'/><author><name>Nitin H Mutha</name><uri>http://www.blogger.com/profile/05432351079474759626</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='16' height='16' src='http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif'/></author><thr:total>3</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-3626621943115190419.post-5767406733538432427</id><published>2010-07-23T11:11:00.000+05:30</published><updated>2010-07-23T11:11:50.395+05:30</updated><title type='text'>Shri Ramchandra kripalu</title><content type='html'>&lt;object width="425" height="344"&gt;&lt;param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/LmmUW-WaX_Q&amp;amp;hl=en_US&amp;amp;fs=1"&gt;&lt;param name="allowFullScreen" value="true"&gt;&lt;param name="allowscriptaccess" value="always"&gt;&lt;embed src="http://www.youtube.com/v/LmmUW-WaX_Q&amp;amp;hl=en_US&amp;amp;fs=1" width="425" height="344" allowscriptaccess="never" allowfullscreen="true" wmode="transparent" type="application/x-shockwave-flash"&gt;&lt;/embed&gt;&lt;/object&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3626621943115190419-5767406733538432427?l=nitinmutha.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='related' href='http://www.youtube.com/watch?v=LmmUW-WaX_Q' title='Shri Ramchandra kripalu'/><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nitinmutha.blogspot.com/feeds/5767406733538432427/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=3626621943115190419&amp;postID=5767406733538432427&amp;isPopup=true' title='0 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/5767406733538432427'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/5767406733538432427'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nitinmutha.blogspot.com/2010/07/shri-ramchandra-kripalu.html' title='Shri Ramchandra kripalu'/><author><name>Nitin H Mutha</name><uri>http://www.blogger.com/profile/05432351079474759626</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='16' height='16' src='http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif'/></author><thr:total>0</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-3626621943115190419.post-9204760043941389225</id><published>2010-06-24T11:29:00.003+05:30</published><updated>2010-06-24T11:51:43.496+05:30</updated><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='न आवडलेली पुस्तके'/><title type='text'>न-पूस्तके</title><content type='html'>&lt;a href="http://he-jeevan-sundar-ahe.blogspot.com/2010/06/blog-post_23.html"&gt;हे&lt;/a&gt; वाचून एक  न वाचायच्या पुस्तकांची यादी बनवायाला घेतलीये... मदत करा&lt;div&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;१. बाकी शुन्य - कमलेश वालावलकर&lt;/div&gt;&lt;div&gt;२. तेरुओ आणि काही दुरपर्यंत - गौरी देशपांडे&lt;/div&gt;&lt;div&gt;३. नातिचरामि - मेघना पेठे&lt;/div&gt;&lt;div&gt;४. शाळा - मिलिंद बोकील&lt;/div&gt;&lt;div&gt;५. एक झाड दोन पक्षी - विश्राम बेडेकर&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3626621943115190419-9204760043941389225?l=nitinmutha.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nitinmutha.blogspot.com/feeds/9204760043941389225/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=3626621943115190419&amp;postID=9204760043941389225&amp;isPopup=true' title='3 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/9204760043941389225'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/9204760043941389225'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nitinmutha.blogspot.com/2010/06/blog-post.html' title='न-पूस्तके'/><author><name>Nitin H Mutha</name><uri>http://www.blogger.com/profile/05432351079474759626</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='16' height='16' src='http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif'/></author><thr:total>3</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-3626621943115190419.post-2155520113893595435</id><published>2009-12-02T23:48:00.000+05:30</published><updated>2009-12-02T23:49:48.158+05:30</updated><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='मराठी'/><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='पु ल'/><title type='text'>काही उतारे - पुलं</title><content type='html'>&lt;span style="font-weight: bold;"&gt;लोकशाही&lt;/span&gt;&lt;span style="font-weight: bold;"&gt; : &lt;/span&gt;&lt;span style="font-weight: bold;"&gt;एक&lt;/span&gt;&lt;span style="font-weight: bold;"&gt; &lt;/span&gt;&lt;span style="font-weight: bold;"&gt;सखोल&lt;/span&gt;&lt;span style="font-weight: bold;"&gt; &lt;/span&gt;&lt;span style="font-weight: bold;"&gt;चिंतन&lt;/span&gt;&lt;span style="font-weight: bold;"&gt; (&lt;/span&gt;&lt;span style="font-weight: bold;"&gt;पुलं&lt;/span&gt;&lt;span style="font-weight: bold;"&gt;)&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;..... ’लोकशाही म्हणजे लोकांनी चालवलेले लोकांचे आणि लोकांच्यासाठी असलेले - म्हणजे थोडक्यात आपल्यासाठी नसून लोकांसाठी असलेले सरकार - लिंकन (थोडा फेरफार करून. अधिक माहितीसाठी काही वाचण्याची गरज नाही)&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;इसापनीतीत एक गोष्ट आहे. बेडकांना एकदा वाटते, आपल्याला राजा हवा. वास्तविक त्यांना राजाची आवश्यकता का भासवी, कोण जाणे. भासली खरी. शेवटी देवाने ओंडका फेकला. बेडकांनी आठ दिवसात त्याच्यावर नाचायला सूरुवात केली - तेंव्हा देवाने अधिक कडक राजा हवा म्हणून बगळा पाठवला. पूर्वीचे चैनी राजे प्रजेच्या खर्चात विहार करीत, ते सोडून ह्या बाहेरुन शूभ्र दिसण्या-या राजाने, प्रजेचा चक्क आहारच करायला सूरुवात केली. बेडकांनी हाही राजा परतवला आणि आपल्यातून राजा निवडायचे ठरविले. तो अजूनपर्यंत निवडला गेला की नाही ते कळत नाही. आरडाओरडा मात्र चालोतो. दर पावसाळ्यात त्यांच्या सभा होतात. गळ्याचे गोळे फूगवून वृद्धदुर्दर भाषणे करतात. वर्षभर पून्हा काही ऎकू येत नाही. बहूधा मंडूकशाही सुरू झाली असावी वर्षातून एकदा निवडणूका देखील होत असाव्यात. ...................... &lt;span style="font-weight: bold;"&gt;खिल्ली&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-weight: bold;"&gt;एका&lt;/span&gt;&lt;span style="font-weight: bold;"&gt; &lt;/span&gt;&lt;span style="font-weight: bold;"&gt;गांधी&lt;/span&gt;&lt;span style="font-weight: bold;"&gt; &lt;/span&gt;&lt;span style="font-weight: bold;"&gt;टोपीचा&lt;/span&gt;&lt;span style="font-weight: bold;"&gt; &lt;/span&gt;&lt;span style="font-weight: bold;"&gt;प्रवास&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;.... आजचा तरूण हे असलेच काही काही पाहात वाढला. धर्मातीत राज्यातल्या आकाशवाणीवर सकाळच्या वेळी ’देवा तुझ्याशिवाय आम्हाला आधार नाही’ ह्या अर्थाचे टाहो ऎकत आला. त्याच्य ऎन उमेदीच्या वर्षात भाषावार प्रांतरचनेचे वाद त्याने पाहिले. भाषिक द्वेषाची परिसीमा पाहिली. ज्या समाजाला शिक्षणाची दारे बंद होती, त्या समाजातून नवा सुशिक्षित वर्ग जन्माला आला. त्याने आपल्या पददलित समजाचे अंतरंग उघडे करून दाखवायला सूरुवात केली. त्यातुन क्षोभचे दर्शन घडू लागले. ....&lt;br /&gt;.... हल्लीच्या पिढीला आदराची भावना नाही हे म्हणतांना ज्याच्याविषयी आदर बाळगावा अशी उभ्या देशातील किती माणसे त्यांना दाखवता येतील ? आमच्या विज्ञानविभागाचे प्रमूख सत्यसाईबाबांच्या मागून जाताना दिसतात आणि माणसाचे भविष्य माणसनेच घडवायचे आहे हे सांगण्या-यासमाजवादी तत्वज्ञानाचा घोष करणारे पूढारी मंत्रिपद मिळावे म्हणून गणपतिबाप्पाला सकडे घालतात.....&lt;br /&gt;... एका बाजूला ३५ - ३५ मजल्यांच्या हवेल्या उठत असलेल्या तो पाहातो त्याबरोबर झोपडपट्ट्या वाढतांना त्याला दिसतात. लोकनेत्यांचे उच्चार आणि आचार यात त्याल ताळमेळ दिसत नाही. मग त्याचा संताप उफाळून येतो. तो नविन कवीच्या कवितांमधुन कधी निराशेचा, कधी वैतागाचा सूर घेवून बाहेर पडतो तर कधी विध्वंसाची भाषा करीत येतो. तरूण मनाच्या ह्या अस्वस्थतेने वडीलपिढी अस्वस्थ न होत, त्यांना बेजबाबदारपणाणे नावे ठेवतांना आढळते. प्रत्येक काळात पिढ्यांतली दरी असते. पण गेल्या काही वर्षात ती अधिकच भयान होवू लागली आहे. हल्लीच्या पिढीला मुल्यांची कदरच नाही हे म्हणणे कोडगेपणाचे आहे. चांगली मूल्ये जतन करण्यासाठी आयुष्याचा होम केलेली माणसेच त्यांना दिसली नाहीत. .... ... &lt;span style="font-weight: bold;"&gt;खिल्ली&lt;/span&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3626621943115190419-2155520113893595435?l=nitinmutha.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nitinmutha.blogspot.com/feeds/2155520113893595435/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=3626621943115190419&amp;postID=2155520113893595435&amp;isPopup=true' title='0 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/2155520113893595435'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/2155520113893595435'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nitinmutha.blogspot.com/2009/12/blog-post.html' title='काही उतारे - पुलं'/><author><name>Nitin H Mutha</name><uri>http://www.blogger.com/profile/05432351079474759626</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='16' height='16' src='http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif'/></author><thr:total>0</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-3626621943115190419.post-8929561099485797573</id><published>2009-08-10T15:29:00.005+05:30</published><updated>2009-08-10T15:55:44.346+05:30</updated><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='environment'/><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='advertisement'/><title type='text'>झाडे वाचवा</title><content type='html'>&lt;strong&gt;झाडे लावा - झाडे वाचवा&lt;/strong&gt; &lt;div&gt; &lt;/div&gt;&lt;div align="left"&gt;काही प्रभावी ads&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;a href="http://1.bp.blogspot.com/_iop4COvp0Fs/Sn_yUPhbE2I/AAAAAAAABe8/JdYLCAMOp8I/s1600-h/earth.jpg"&gt;&lt;img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5368275710426944354" style="WIDTH: 156px; CURSOR: hand; HEIGHT: 200px" alt="" src="http://1.bp.blogspot.com/_iop4COvp0Fs/Sn_yUPhbE2I/AAAAAAAABe8/JdYLCAMOp8I/s200/earth.jpg" border="0" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;br /&gt; &lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;a href="http://3.bp.blogspot.com/_iop4COvp0Fs/Sn_wFSlUs_I/AAAAAAAABe0/mmVo7VyEpKI/s1600-h/Save+trees.jpg"&gt;&lt;img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5368273254527316978" style="WIDTH: 200px; CURSOR: hand; HEIGHT: 154px" alt="" src="http://3.bp.blogspot.com/_iop4COvp0Fs/Sn_wFSlUs_I/AAAAAAAABe0/mmVo7VyEpKI/s200/Save+trees.jpg" border="0" /&gt;&lt;/a&gt; &lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;br /&gt;&lt;a href="http://2.bp.blogspot.com/_iop4COvp0Fs/Sn_0_8zFlYI/AAAAAAAABfM/YeHR919Ny6A/s1600-h/pic07213.jpg"&gt;&lt;img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5368278660338259330" style="WIDTH: 200px; CURSOR: hand; HEIGHT: 159px" alt="" src="http://2.bp.blogspot.com/_iop4COvp0Fs/Sn_0_8zFlYI/AAAAAAAABfM/YeHR919Ny6A/s200/pic07213.jpg" border="0" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt; &lt;/div&gt;&lt;div&gt;Toilet paper dispenser - दररोज बदलले जाणारे चित्र&lt;br /&gt;-&lt;a href="http://3.bp.blogspot.com/_iop4COvp0Fs/Sn_0_rWHNKI/AAAAAAAABfE/BGzwCEytKrA/s1600-h/savetree.jpg"&gt;&lt;img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5368278655653328034" style="WIDTH: 200px; CURSOR: hand; HEIGHT: 100px" alt="" src="http://3.bp.blogspot.com/_iop4COvp0Fs/Sn_0_rWHNKI/AAAAAAAABfE/BGzwCEytKrA/s200/savetree.jpg" border="0" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;p&gt;&lt;/p&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3626621943115190419-8929561099485797573?l=nitinmutha.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nitinmutha.blogspot.com/feeds/8929561099485797573/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=3626621943115190419&amp;postID=8929561099485797573&amp;isPopup=true' title='0 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/8929561099485797573'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/8929561099485797573'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nitinmutha.blogspot.com/2009/08/blog-post.html' title='झाडे वाचवा'/><author><name>Nitin H Mutha</name><uri>http://www.blogger.com/profile/05432351079474759626</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='16' height='16' src='http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://1.bp.blogspot.com/_iop4COvp0Fs/Sn_yUPhbE2I/AAAAAAAABe8/JdYLCAMOp8I/s72-c/earth.jpg' height='72' width='72'/><thr:total>0</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-3626621943115190419.post-7671231999993326920</id><published>2009-07-22T10:56:00.001+05:30</published><updated>2009-07-22T10:56:52.962+05:30</updated><title type='text'>Customer complaint - 9503056525</title><content type='html'>&lt;div class=Section1&gt;  &lt;p class=MsoNormal&gt;&lt;font size=2 color=navy face=Verdana&gt;&lt;span style='font-size: 10.0pt;font-family:Verdana;color:navy'&gt;Dear Nodal Officer,&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/font&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class=MsoNormal&gt;&lt;font size=2 color=navy face=Verdana&gt;&lt;span style='font-size: 10.0pt;font-family:Verdana;color:navy'&gt;&lt;o:p&gt;&amp;nbsp;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/font&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class=MsoNormal&gt;&lt;font size=2 color=navy face=Verdana&gt;&lt;span style='font-size: 10.0pt;font-family:Verdana;color:navy'&gt;I purchased airtel connection 3 weeks before from following address. The phone number is 9503056525&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/font&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class=MsoNormal&gt;&lt;font size=1 color="#5f5f5f" face=Arial&gt;&lt;span style='font-size:5.5pt;font-family:Arial;color:#5F5F5F'&gt;Bharti Airtel Limited, Vega Centre, A-Building, Shankarseth Road, Next to Income Tax Office, Swargate, Pune - 411 037&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/font&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class=MsoNormal&gt;&lt;font size=2 color=navy face=Verdana&gt;&lt;span style='font-size: 10.0pt;font-family:Verdana;color:navy'&gt;&lt;o:p&gt;&amp;nbsp;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/font&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class=MsoNormal&gt;&lt;font size=2 color=navy face=Verdana&gt;&lt;span style='font-size: 10.0pt;font-family:Verdana;color:navy'&gt;This SIM worked only for two days and then stopped working. When contacted with customer care, it was informed that this is due to failed to verify the address. &lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/font&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class=MsoNormal&gt;&lt;font size=2 color=navy face=Verdana&gt;&lt;span style='font-size: 10.0pt;font-family:Verdana;color:navy'&gt;&lt;o:p&gt;&amp;nbsp;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/font&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class=MsoNormal&gt;&lt;font size=2 color=navy face=Verdana&gt;&lt;span style='font-size: 10.0pt;font-family:Verdana;color:navy'&gt;1. I really doubt that there is any agent who is doing the address verification as we have 5 more SIMs on the same company account on the same address working fine.&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/font&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class=MsoNormal&gt;&lt;font size=2 color=navy face=Verdana&gt;&lt;span style='font-size: 10.0pt;font-family:Verdana;color:navy'&gt;2. After several phone calls to customer care, another story was informed that due to migration of some circles the new activation is on hold till 17&lt;sup&gt;th&lt;/sup&gt; July&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/font&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class=MsoNormal&gt;&lt;font size=2 color=navy face=Verdana&gt;&lt;span style='font-size: 10.0pt;font-family:Verdana;color:navy'&gt;3. From past three days our company coordinator is visiting the customer relationship center (almost 20 Kms from our office) and getting the reply that it will be done in 2/3 days time&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/font&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class=MsoNormal&gt;&lt;font size=2 color=navy face=Verdana&gt;&lt;span style='font-size: 10.0pt;font-family:Verdana;color:navy'&gt;4. From yesterday I&amp;#8217;m following this with &lt;b&gt;&lt;u&gt;&lt;span style='font-weight:bold'&gt;Ms. Lovelen&lt;/span&gt;&lt;/u&gt;&lt;/b&gt; (9860548595) of Vega center for this. Answers I get is very funny and does not go with the company of the repute of Airtel. &lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/font&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class=MsoNormal&gt;&lt;font size=2 color=navy face=Verdana&gt;&lt;span style='font-size: 10.0pt;font-family:Verdana;color:navy'&gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; a. Yesterday (22&lt;sup&gt;nd&lt;/sup&gt; July) I was told that it will be start on today (i.e. 23&lt;sup&gt;rd&lt;/sup&gt; July). Its still not working&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/font&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class=MsoNormal&gt;&lt;font size=2 color=navy face=Verdana&gt;&lt;span style='font-size: 10.0pt;font-family:Verdana;color:navy'&gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; b. In morning (1030 hrs) when I called Ms. Lovelen again to check on the status I get the answer that she was just reached office and whe will call back &lt;i&gt;&lt;span style='font-style:italic'&gt;&amp;#8216;whenever&amp;#8217;&lt;/span&gt;&lt;/i&gt; get time. &lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/font&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class=MsoNormal&gt;&lt;font size=2 color=navy face=Verdana&gt;&lt;span style='font-size: 10.0pt;font-family:Verdana;color:navy'&gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; c. Irritated by these type of responses, I asked for the name / number of supervisor -&amp;nbsp; &lt;u&gt;the most surprising&lt;/u&gt; answer is there is no boss for me. I&amp;#8217;m not answerable to any one. &lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/font&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class=MsoNormal&gt;&lt;font size=2 color=navy face=Verdana&gt;&lt;span style='font-size: 10.0pt;font-family:Verdana;color:navy'&gt;&lt;o:p&gt;&amp;nbsp;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/font&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class=MsoNormal&gt;&lt;font size=2 color=navy face=Verdana&gt;&lt;span style='font-size: 10.0pt;font-family:Verdana;color:navy'&gt;And I though Mr. Sunil Mittal was running the show at Airtel.&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/font&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class=MsoNormal&gt;&lt;font size=2 color=navy face=Verdana&gt;&lt;span style='font-size: 10.0pt;font-family:Verdana;color:navy'&gt;&lt;o:p&gt;&amp;nbsp;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/font&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class=MsoNormal&gt;&lt;font size=2 color=navy face=Verdana&gt;&lt;span style='font-size: 10.0pt;font-family:Verdana;color:navy'&gt;I therefore looking forward to few basic clarifications&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/font&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class=MsoNormal&gt;&lt;font size=2 color=navy face=Verdana&gt;&lt;span style='font-size: 10.0pt;font-family:Verdana;color:navy'&gt;1. Who is the real boss at Bharti Airtel - Your customers, Mr. Mittal or Ms Lovelen&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/font&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class=MsoNormal&gt;&lt;font size=2 color=navy face=Verdana&gt;&lt;span style='font-size: 10.0pt;font-family:Verdana;color:navy'&gt;2. When will the customer care executives of Airtel will become sincere&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/font&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class=MsoNormal&gt;&lt;font size=2 color=navy face=Verdana&gt;&lt;span style='font-size: 10.0pt;font-family:Verdana;color:navy'&gt;3. And if you can &amp;#8211; when will my phone start. &lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/font&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class=MsoNormal&gt;&lt;font size=2 color=navy face=Verdana&gt;&lt;span style='font-size: 10.0pt;font-family:Verdana;color:navy'&gt;&lt;o:p&gt;&amp;nbsp;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/font&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class=MsoNormal&gt;&lt;font size=2 color=navy face=Verdana&gt;&lt;span style='font-size: 10.0pt;font-family:Verdana;color:navy'&gt;I&amp;#8217;m putting copy of this on my blog so that many other can get an advance warning. You can check the same here http://nitinmutha.blogspot.com/&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/font&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class=MsoNormal&gt;&lt;font size=2 color=navy face=Verdana&gt;&lt;span style='font-size: 10.0pt;font-family:Verdana;color:navy'&gt;&lt;o:p&gt;&amp;nbsp;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/font&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class=MsoNormal&gt;&lt;font size=2 color=navy face=Verdana&gt;&lt;span style='font-size: 10.0pt;font-family:Verdana;color:navy'&gt;Dejected customer&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/font&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class=MsoNormal&gt;&lt;font size=2 color=navy face=Verdana&gt;&lt;span style='font-size: 10.0pt;font-family:Verdana;color:navy'&gt;Nitin&lt;/span&gt;&lt;/font&gt;&lt;font color=navy&gt;&lt;span style='color:navy'&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/font&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class=MsoNormal&gt;&lt;font size=3 color=navy face="Times New Roman"&gt;&lt;span style='font-size:12.0pt;color:navy'&gt;&amp;nbsp;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/font&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class=MsoNormal&gt;&lt;font size=3 color=navy face="Times New Roman"&gt;&lt;span style='font-size:12.0pt;color:navy'&gt;&amp;nbsp;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/font&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class=MsoNormal&gt;&lt;font size=2 color=navy face="Times New Roman"&gt;&lt;span style='font-size:10.0pt;color:navy'&gt;-----------------------------------------&lt;br&gt; Nitin Mutha&lt;br&gt; Manager -&amp;nbsp; R &amp;amp; D&lt;br&gt; Protective Packaging Division&lt;br&gt; The Supreme Industries Ltd.&lt;br&gt; Ser # 137/138, 3rd Floor, Astral Court&lt;br&gt; Near Gaikwad Petrol Pump, Marutrao Gaikwad Nagar.&lt;br&gt; &lt;/span&gt;&lt;/font&gt;&lt;font size=2 color=navy&gt;&lt;span lang=FR style='font-size:10.0pt; color:navy'&gt;Aundh Pune 411 007. Maharashtra&lt;br&gt; Phone +91-20-25890538&lt;/span&gt;&lt;/font&gt;&lt;font color=navy&gt;&lt;span lang=FR style='color:navy'&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/font&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class=MsoNormal&gt;&lt;font size=2 color=navy face="Times New Roman"&gt;&lt;span lang=FR style='font-size:10.0pt;color:navy'&gt;Mobile +91-95030 56525 / 9970150953&lt;br&gt; Email Nitin_Mutha@supreme.co.in&lt;br&gt; Website &lt;/span&gt;&lt;/font&gt;&lt;font size=2 color=navy&gt;&lt;span style='font-size:10.0pt; color:navy'&gt;&lt;a href="http://www.supreme.co.in/"&gt;&lt;span lang=FR&gt;http://www.supreme.co.in&lt;/span&gt;&lt;/a&gt;&lt;/span&gt;&lt;/font&gt;&lt;font size=2&gt;&lt;span lang=FR style='font-size:10.0pt'&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/font&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class=MsoNormal&gt;&lt;font size=3 face="Times New Roman"&gt;&lt;span lang=FR style='font-size:12.0pt'&gt;&lt;o:p&gt;&amp;nbsp;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/font&gt;&lt;/p&gt;  &lt;/div&gt;  &lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3626621943115190419-7671231999993326920?l=nitinmutha.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nitinmutha.blogspot.com/feeds/7671231999993326920/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=3626621943115190419&amp;postID=7671231999993326920&amp;isPopup=true' title='0 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/7671231999993326920'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/7671231999993326920'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nitinmutha.blogspot.com/2009/07/customer-complaint-9503056525.html' title='Customer complaint - 9503056525'/><author><name>Nitin H Mutha</name><uri>http://www.blogger.com/profile/05432351079474759626</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='16' height='16' src='http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif'/></author><thr:total>0</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-3626621943115190419.post-725034322064192987</id><published>2009-05-10T19:06:00.004+05:30</published><updated>2009-05-10T20:17:02.805+05:30</updated><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='GA'/><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='GA Kulkarni'/><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='जी ए'/><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='जी ए कुलकर्णी'/><title type='text'>जी ए</title><content type='html'>&lt;span style="font-weight: bold;"&gt;कधी तरी (कुसुमगुंजा)&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;अनुभव कोणाला चुकले नाहीत. पण त्यांचे रुपांतर जर आठवणीत झाले तर मात्र आणखी एक बंधन जखडलेलेच. म्हणून आत्ताच फार वाटते, या दैनंदिन आयष्याचे मलीन वस्त्र फेकून द्यावे व वेळ आहे तोच निसटावे. जाताना दोन-चार व्यक्तींचा निरोप घ्यावा. पण नको. नेमका त्यांचाच तर निरोप नको. नाहीतर जायच्या वेळीच एकाद-दुसरा शब्द स्पष्ट व्हायचा. मुद्दाम काळजीपूर्वक लपवून ठेवलेल्या भावना प्रकट व्हायच्या आणि आणखी एक पाश भोवती पडायचा. तेव्हा नको. त्या भावनांना शब्द नको. उत्कटतेला वाचा नको. भरल्या खोलीतून मागून हळूच जावे, त्याप्रमाणे बाहेर पडावे व निघून जावे. त्यांना नकळत, पण त्यांना आठवत त्यांच्याविषयीच्या भावना घेऊन, त्या पण मूक ठेवून&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-weight: bold;"&gt;माणसे: अरभाट आणि चिल्लर&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;सत्याचा नेहमीच विजय होतॊ - आज ना उद्या ! हे सुत्र कधीच खोटे ठरवता येत नाही, कारण त्यातली मेख आहे ती आज ना उद्या या शब्दात ! माणसाचे आयुष्या टीचभर व काळ अनंत आहे. शतकानुशतके गेली तरी पुन्हा कोडगेपणाने हसत ’आज ना उद्या’ असे म्हणत स्वतःचा आब राखता येतो. पण माणसाची माती देखील नष्ट होऊन जाते आणि तो सत्याच्या विजय-परभवच्या पलीकडे गेलेला असतॊ. म्हणजे एखाद्या दरिद्री माणसच्या हातावर कागदाचा तुकडा ठेवून त्याला ’यावर लिहिलेली प्रचंड रक्कम दोनशे लक्ष वर्षे आठ महिने एकोणतीस दिवसांनंतर तुझ्या मालकीची होईल, व तुझे दरिद्र्य नष्ट होईल’ असे सांगण्यासरखे आहे.&lt;br /&gt;देव संकटकाळी मदतीला धावतो, भक्तांना तारतो, ही देखील असलीच सवंग वाक्ये. काकराज, तुम्हीच सांगितले ना की सारे परमेश्वराच्या इच्छेप्रमाणे होते? म्हणजे आमचे रक्षण करण्याची त्याला ईच्छा झालीच तर कुठे तो आमचे रक्षण करणार ! संकटे निर्माण करणारा तोच, त्यांतून तारणारा तोच, आणि तशी इच्छा झाली नाही की नष्ट करणार तोच ! त्याच्या इच्छेची वाट पाहत युगे जातील व त्याच्या मदतीची गरजच रहाणार नाही. व्रत-वैकल्ये, जपजाप्य, नवस, भजन, पूजन असल्या उपायांनी त्याच्या मनात आपल्याला अनुकूल अशी इच्छा निर्माण करता येईल, इतका का तॊ बोटचेपा आहे ? असली माणसे आम्हांला खडोगणती माहीत आहेत. पण परमेश्वर देखील तसाच ? छ्ट, त्यावर विश्वास ठेवणे  मुढांना अशक्यच आहे. उप्परवालेके घर में देर है, लेकिन अंधेर नहीं !, वा, काय सुरेख अनुप्रास जुळले आहेत ! पण देर तरी का असावा ? ते घर म्हणजे आम्ही दररोज पाहतो तसली कचेरी आहे की काय ? अंधार नाही, प्रकाश आहे का ? चांगली गोष्ट आहे. पण दिवे जळत आहेत म्हणून  तत्परतेने काम चालू आहे, असा अर्थ होत नाही. आमच्या कच्ये-यांत रात्रीच काय, दिवसा देखील दिवे जळत असतात. पण बहूधा तेथे कुणीच नसते, किंवा रेकॊर्ड रुमच्या वातवरणात रमीचा डाव, अगर ओली पार्टी चाललेली असते. सगळीकडे नुसते वायदे, आणि वसूल न होणारी उधारी !&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-weight: bold;"&gt;माणसे: अरभाट आणि चिल्लर&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;- आधी शिक्षा, नंतर निर्णय हे तूला चमत्कारीक वाटले, अँलिस, कारण तू अजून कोवळी आहेस. आणखी थोड्या वर्षांनी तुला तसे वाटणार नाही. आपल्या आयष्यात तसल्याच गोष्टी अनेकदा घडतात. नंतर दूर कूठे तरी आपल्या सगळ्या कृत्यांचा, कर्माचा हिशोब होतो. निदाण शहाणे तरी तसे सांगत असतात. पण त्याआधीच जगताजगता आपली शिक्षा सुरू झालेली असते&lt;span style="font-weight: bold;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3626621943115190419-725034322064192987?l=nitinmutha.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nitinmutha.blogspot.com/feeds/725034322064192987/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=3626621943115190419&amp;postID=725034322064192987&amp;isPopup=true' title='0 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/725034322064192987'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/725034322064192987'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nitinmutha.blogspot.com/2009/05/blog-post.html' title='जी ए'/><author><name>Nitin H Mutha</name><uri>http://www.blogger.com/profile/05432351079474759626</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='16' height='16' src='http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif'/></author><thr:total>0</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-3626621943115190419.post-2392671366726413833</id><published>2009-03-28T15:24:00.002+05:30</published><updated>2009-03-28T15:28:05.132+05:30</updated><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='what women wants'/><title type='text'>तो आणि ती</title><content type='html'>&lt;div&gt;&lt;strong&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);"&gt;&lt;span style="font-family:Mangal;"&gt;तो&lt;/span&gt;&lt;span style=";font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;- &lt;/span&gt;&lt;span style=";font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;काय&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:100%;"&gt; &lt;/span&gt;&lt;span style=";font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;खाऊ&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:100%;"&gt; &lt;/span&gt;&lt;span style=";font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;या&lt;/span&gt;&lt;span style=";font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;?&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/strong&gt;&lt;span style="font-size:100%;"&gt; &lt;/span&gt;&lt;/div&gt;  &lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;ती&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;- &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;काहीही&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;चालेल&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;.&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:100%;"&gt; &lt;/span&gt; &lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;&lt;br /&gt;तो&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;- &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;पावभाजी&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;आणि&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;व्हेज&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;पुलाव&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;खाऊ&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;या&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;?&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:100%;"&gt; &lt;/span&gt; &lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;&lt;br /&gt;ती&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;- &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;शी&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;केव्हढी&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;ऑईली&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;असते&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;. &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;मला&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;पिंपल्स&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;येतात&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;.&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:100%;"&gt; &lt;/span&gt; &lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;&lt;br /&gt;तो&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;- &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;मग&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;नुस्तंच&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;चहा&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;-&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;ब्रेड&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;सँडविच&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;?&lt;br /&gt;&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:100%;"&gt; &lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;ती&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;- &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;मला&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;इथं&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;मरणाची&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;भूक&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;लागलीये&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;, &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;अन&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;तू&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;मला&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;चहा&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;-&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;ब्रेड&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;देणार&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;?&lt;br /&gt;&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:100%;"&gt; &lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;तो&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;- &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;मग&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;तूच&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;सांग&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;काय&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;खायचं&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;?&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:100%;"&gt; &lt;/span&gt; &lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;&lt;br /&gt;ती&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;- &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;काहीही&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;चालेल&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;..!!&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:100%;"&gt; &lt;/span&gt; &lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;..&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:100%;"&gt; &lt;/span&gt; &lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;तो&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;- &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;मग&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;आता&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;आपण&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;काय&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;करू&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;या&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;?&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:100%;"&gt; &lt;/span&gt; &lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;&lt;br /&gt;ती&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;- &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;काहीही&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;. &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;तुच&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;ठरव&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;.&lt;br /&gt;&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:100%;"&gt; &lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;तो&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;- &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;पिक्चर&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;बघू&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;या&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;मस्त&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;? &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;बरेच&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;दिवस&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;झलेत&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;?&lt;br /&gt;&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:100%;"&gt; &lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;ती&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;- &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;नको&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;. &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;वेस्ट&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;ऑफ&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;टाईम&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;!&lt;br /&gt;&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:100%;"&gt; &lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;तो&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;- &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;मग&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;बागेत&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;चल&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;, &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;बॅडमिंटन&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;खेळू&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;या&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;.&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:100%;"&gt; &lt;/span&gt; &lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;&lt;br /&gt;ती&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;- &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;डोकं&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;फिरलंय&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;का&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;? &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;बाहेर&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;ऊन&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;बघ&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;किती&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;ते&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;..&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:100%;"&gt; &lt;/span&gt; &lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;&lt;br /&gt;तो&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;- &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;मग&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;कॉफीशॉपमध्ये&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;तरी&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;जाऊ&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;या&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;.&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:100%;"&gt; &lt;/span&gt; &lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;&lt;br /&gt;ती&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;- &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;नको&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;. &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;पुर्ण&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;दिवस&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;झोप&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;येत&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;नाही&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;कॉफी&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;प्याल्यावर&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;.&lt;br /&gt;&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:100%;"&gt; &lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;तो&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;- &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;मग&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;तुच&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;सांग&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;, &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;काय&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;करू&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;या&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;?&lt;br /&gt;&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:100%;"&gt; &lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;ती&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;- &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;काहीही&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;. &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;तुच&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;ठरव&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;..!!&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:100%;"&gt; &lt;/span&gt; &lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;..&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:100%;"&gt; &lt;/span&gt; &lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;तो&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;- &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;जाऊ&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;दे&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;. &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;सरळ&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;घरीच&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;जाऊ&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;या&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;झालं&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;.&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:100%;"&gt; &lt;/span&gt; &lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;&lt;br /&gt;ती&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;- &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;काहीही&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;. &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;तुच&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;ठरव&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;.&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:100%;"&gt; &lt;/span&gt; &lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;तो&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;- &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;बसनं&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;जाऊ&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;या&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;?&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:100%;"&gt; &lt;/span&gt; &lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;&lt;br /&gt;ती&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;- &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;शी&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;केवढी&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;गर्दी&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;. &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;अन&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;कसकसले&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;वास&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;येतात&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;त्या&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;बसमध्ये&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;.&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:100%;"&gt; &lt;/span&gt; &lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;&lt;br /&gt;तो&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;- &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;ठीके&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;.. &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;टॅक्सीने&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;जाऊ&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;या&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;मग&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;.&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:100%;"&gt; &lt;/span&gt; &lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;ती&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;- &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;पैसे&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;जास्त&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;झालेत&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;का&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;? &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;एवढ्याशा&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;अंतरासाठी&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;टॅक्सी&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;?&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:100%;"&gt; &lt;/span&gt; &lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;&lt;br /&gt;तो&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;- &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;ठीक&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;. &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;चल&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;मग&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;, &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;चालतच&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;जाऊ&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;.&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:100%;"&gt; &lt;/span&gt; &lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;&lt;br /&gt;ती&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;- &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;किती&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;दुष्ट&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;तु&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;? &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;रिकाम्या&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;पोटी&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;मला&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;चालायला&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;लावतोस&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;?&lt;br /&gt;&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:100%;"&gt; &lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;तो&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;- &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;ठीक&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;. &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;मग&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;आधी&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;जेवू&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;या&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;?&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:100%;"&gt; &lt;/span&gt; &lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;&lt;br /&gt;ती&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;- &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;व्हाटेव्हर&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;!&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:100%;"&gt; &lt;/span&gt; &lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;तो&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;- &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;काय&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;खाऊ&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;या&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;?&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:100%;"&gt; &lt;/span&gt; &lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;&lt;br /&gt;ती&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;- &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;तुच&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:100%;" &gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Mangal;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;ठरव&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-family:Courier New;font-size:100%;"  &gt;&lt;b&gt;॥!!&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3626621943115190419-2392671366726413833?l=nitinmutha.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nitinmutha.blogspot.com/feeds/2392671366726413833/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=3626621943115190419&amp;postID=2392671366726413833&amp;isPopup=true' title='1 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/2392671366726413833'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/2392671366726413833'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nitinmutha.blogspot.com/2009/03/blog-post.html' title='तो आणि ती'/><author><name>Nitin H Mutha</name><uri>http://www.blogger.com/profile/05432351079474759626</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='16' height='16' src='http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif'/></author><thr:total>1</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-3626621943115190419.post-5859934285976576026</id><published>2009-02-03T20:52:00.002+05:30</published><updated>2009-02-03T21:05:08.003+05:30</updated><title type='text'>विरह</title><content type='html'>&lt;div style="text-align: right;"&gt;&lt;span style="font-weight: bold;"&gt;संदिप खरे - नसतेस घरी तू जेंव्हा&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: 130%;"&gt;&lt;span style="font-family: arial;font-size:100%;" &gt;&lt;span style="font-weight: bold;"&gt;नसतेस घरी तू जेव्हा..&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-weight: bold;"&gt;जीव तुटका तुटका होतो&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-weight: bold;"&gt;जगण्याचे वीरती धागे&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-weight: bold;"&gt;संसार फाटका होतो&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-weight: bold;"&gt;नभ फाटून वीज पडावी&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-weight: bold;"&gt;कल्लोळ तसा ओढवतो&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-weight: bold;"&gt;ही धरा दिशाहीन होते&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-weight: bold;"&gt;अन्‌ चंद्र पोरका होतो&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-weight: bold;"&gt;येतात उन्हे दाराशी&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-weight: bold;"&gt;हिरमुसून जाती मागे&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-weight: bold;"&gt;खिडकिशी थबकुन वारा&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-weight: bold;"&gt;तव गंधावाचून जातो&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-weight: bold;"&gt;तव मिठीत विरघळणाऱ्या&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-weight: bold;"&gt;मज स्मरती लाघववेळा&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-weight: bold;"&gt;श्वासावीण ह्रुदय अडावे&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-weight: bold;"&gt;मी तसाच अगतीक होतो&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-weight: bold;"&gt;तू सांग सखे मज काय&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-weight: bold;"&gt;मी सांगू या घरदारा ?&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-weight: bold;"&gt;समईचा जीव उदास&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-weight: bold;"&gt;माझ्यासह मिणमिण मिटतो&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-weight: bold;"&gt;ना अजून झालो मोठा&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-weight: bold;"&gt;ना स्वतंत्र अजुनी झालो&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-weight: bold;"&gt;तुजवाचून उमगत जाते&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-weight: bold;"&gt;तुजवाचून जन्मच अडतो !&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;संदिप खरे - कसे सरतील सये&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-family: arial,sans-serif; font-size: 12px;"&gt;&lt;span style="font-size: 12px;"&gt;&lt;br /&gt;कसे सरतील सये, माझ्यावीना दिस तुझे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;सरताना आणि सांग सलतील ना?&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;गुलाबाचे फुल दोन्, रोज रात्री डोळ्यावर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मुसुमुसु पाणी सांग भरतील ना?&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पावसाच्या धारा धारा, मोजताना दिस सारा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;रितेरिते मन तुझे उरे, ओठभर हसे हसे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;उरातून वेडेपिसे, खोल खोल कोण आंत झुरे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आता जरा अळीमिळी, तुझी माझी व्यथा निळी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;सोसताना सुखावून हसशील ना?&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;गुलाबाचे फुल दोन्,रोज रात्री डोळ्यावर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मुसुमुसु पाणी सांग भरतील ना?&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;कोण तुझ्या सौधातून्, उभे असे सामसूम&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;चिडीचूप सुनसान दिवा, आता सांज ढळेलच&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आणि पुन्हा छळेलच, नभातून गोरा चांदवा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;चांदण्यांचे कोटी कण, आठवांचे ओले सण&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;रोज रोज नीजभर भरतील ना?&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;गुलाबाचे फुल दोन्,रोज रात्री डोळ्यावर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मुसुमुसु पाणी सांग भरतील ना?&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;इथे दूर देशी, माझ्या सुन्या खिडकीच्यापाशी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;झडे सर कांचभर तडा, तुच तुच तुझ्या तुझ्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;तुझी तुझी तुझे तुझे, सारा सारा तुझा तुझा  सडा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पडे माझ्या वाटेतून, आणि मग काट्यातून&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;जातांनाही पायभर मखमल ना?&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;गुलाबाचे फुल दोन्,रोज रात्री डोळ्यावर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मुसुमुसु पाणी सांग भरतील ना?&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आता नाही बोलायाचे, जरा जरा जगायाचे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;माळूनीया अबोलीची फुले, देहभर हलू देत&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;वीजेवर डुलू देत, तुझ्या माझ्या विरहाचे झुले&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;जरा घन झुरू दे ना, वारा गुदमरू दे ना&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;तेंव्हा मग धरासारी भिजवेल ना?&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;गुलाबाचे फुल दोन्,रोज रात्री डोळ्यावर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मुसुमुसु पाणी सांग भरतील ना?&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size: 14px;"&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3626621943115190419-5859934285976576026?l=nitinmutha.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nitinmutha.blogspot.com/feeds/5859934285976576026/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=3626621943115190419&amp;postID=5859934285976576026&amp;isPopup=true' title='2 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/5859934285976576026'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/5859934285976576026'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nitinmutha.blogspot.com/2009/02/blog-post_03.html' title='विरह'/><author><name>Nitin H Mutha</name><uri>http://www.blogger.com/profile/05432351079474759626</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='16' height='16' src='http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif'/></author><thr:total>2</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-3626621943115190419.post-4209558754541398475</id><published>2009-02-03T20:42:00.003+05:30</published><updated>2009-02-03T20:49:36.158+05:30</updated><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='मन'/><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='कविता'/><title type='text'>मन - ३ कविता</title><content type='html'>&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;span style="font-weight: bold;"&gt; सुधीर मोघे - मन मनास उमगत नाही&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;br /&gt;मन मनास उमगत                       नाही&lt;br /&gt;                    आधार कसा शोधावा                         !&lt;br /&gt;                    स्वप्नातिल                         पदर धुक्याचा                       &lt;br /&gt;                    हातास कसा लागावा?                       &lt;br /&gt;                    &lt;br /&gt;                    मन थेंबांचे                         आकाश&lt;br /&gt;                    लाटांनी सावरलेले                       &lt;br /&gt;                    मन नक्षत्रांचे                         रान&lt;br /&gt;                    अवकाशी अवघडलेले                       &lt;br /&gt;                    मन गरगरते आवर्त                       &lt;br /&gt;                    मन रानभूल,                         मन चकवा&lt;br /&gt;                    &lt;br /&gt;                    मन काळोखाची                         गुंफा&lt;br /&gt;                    मन तेजाचे राऊळ                       &lt;br /&gt;                    मन सैतानाचा                         हात&lt;br /&gt;                    मन देवाचे पाऊल                       &lt;br /&gt;                    दुबळ्या गळक्या                         झोळीत&lt;br /&gt;                    हा सूर्य कसा                         झेलावा ?&lt;br /&gt;                    &lt;br /&gt;                    चेहरा-मोहरा                         ह्याचा&lt;br /&gt;                    कुणि कधी पाहिला                         नाही&lt;br /&gt;                    धनि अस्तित्वाचा                         तरिही&lt;br /&gt;                    ह्याच्याविण                         दुसरा नाही&lt;br /&gt;                    ह्या अनोळखी                         नात्याचा&lt;br /&gt;                    कुणि कसा भरवसा                         द्यावा ?&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-weight: bold;"&gt;बहिणाबाई - मन वढाय वढाय&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;मन वढाय वढाय&lt;br /&gt;उभ्या पीकातलं ढोर&lt;br /&gt;किती हाकला हाकला&lt;br /&gt;फिरी येतं पिकांवर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मन मोकाट मोकाट&lt;br /&gt;त्याले ठायी ठायी वाटा&lt;br /&gt;जशा वार्यानं चालल्या&lt;br /&gt;पानावर्हल्यारे लाटा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मन लहरी लहरी&lt;br /&gt;त्याले हाती धरे कोन?&lt;br /&gt;उंडारलं उंडारलं&lt;br /&gt;जसं वारा वाहादन&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मन जह्यरी जह्यरी&lt;br /&gt;याचं न्यारं रे तंतर&lt;br /&gt;आरे, इचू, साप बरा&lt;br /&gt;त्याले उतारे मंतर!&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मन पाखरू पाखरू&lt;br /&gt;त्याची काय सांगू मात?&lt;br /&gt;आता व्हतं भुईवर&lt;br /&gt;गेलं गेलं आभायात&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मन चप्पय चप्पय&lt;br /&gt;त्याले नही जरा धीर&lt;br /&gt;तठे व्हयीसनी ईज&lt;br /&gt;आलं आलं धर्तीवर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मन एवढं एवढं&lt;br /&gt;जसा खाकसचा दाना&lt;br /&gt;मन केवढं केवढं?&lt;br /&gt;आभायात बी मायेना&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;देवा, कसं देलं मन&lt;br /&gt;आसं नही दुनियात!&lt;br /&gt;आसा कसा रे तू योगी&lt;br /&gt;काय तुझी करामत!&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;देवा, आसं कसं मन?&lt;br /&gt;आसं कसं रे घडलं&lt;br /&gt;कुठे जागेपनी तूले&lt;br /&gt;असं सपनं पडलं!&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-weight: bold;"&gt;संदिप खरे - मन तळ्‌यात मळ्‌यात&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मन तळ्‌यात मळ्‌यात&lt;br /&gt;जाईच्या कळ्‌यात&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मन नाजुकशी मोतीमाळ&lt;br /&gt;तुझ्या नाजुकश्या गळ्‌यात&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ऊरी चाहुलींचे मृगजळ&lt;br /&gt;वाजे पाचोळा उगी कशात&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;इथे वाऱ्याला सांगत गाणी&lt;br /&gt;माझे राणी&lt;br /&gt;आणि झुळुक तुझ्या मनात&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;भिडू लागे रात अंगालागी&lt;br /&gt;तुझ्या नखाची कर नभात&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;माझ्या नयनी नक्षत्रतारा&lt;br /&gt;आणि चांद तुझ्या डोळ्‌यात...&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3626621943115190419-4209558754541398475?l=nitinmutha.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nitinmutha.blogspot.com/feeds/4209558754541398475/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=3626621943115190419&amp;postID=4209558754541398475&amp;isPopup=true' title='1 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/4209558754541398475'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/4209558754541398475'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nitinmutha.blogspot.com/2009/02/blog-post.html' title='मन - ३ कविता'/><author><name>Nitin H Mutha</name><uri>http://www.blogger.com/profile/05432351079474759626</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='16' height='16' src='http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif'/></author><thr:total>1</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-3626621943115190419.post-2915786826724558354</id><published>2009-01-31T13:20:00.004+05:30</published><updated>2009-01-31T14:02:17.767+05:30</updated><title type='text'>राष्ट्रध्वज - शासकीय ईंग्रजी - कोणी अर्थ सांगता का ?</title><content type='html'>प्रजासत्ताक दिनाच्या दिवशी सगळीकडे अभिमाणाने फ़डकणारे झेंडे दुस-याच दिवशी पायदळी येतात.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;यावर सरकारी धोरण काय हे शोधल्यानंतर गृहमंत्रालयाच्या पानावर  &lt;a href="http://mha.nic.in/pdfs/flagcodeofindia.pdf"&gt;&lt;span&gt;हे&lt;/span&gt; &lt;/a&gt;हाती लागले. यावरुन सरकारी धोरण झेंड्याबाबतही गुळमुळीतच आहे आणि शासकीय इंग्रजीदेखील शासकीय मराठीइतकीच धेडगुजरी याचा प्रत्यय आला. उदाहरणादाखल खालील २ - ३ परिच्छेद बघा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;१.the Flag made of paper may be waved by public on occasions of important national, cultural and sports events. However, such paper Flags should not be discarded or thrown on the ground after the event. As far as possible, it should be disposed of in private consistent with the dignity of the Flag&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;dignity of the Flag म्हणजे काय ते मात्र गुलदस्त्यातच&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;२. when the Flag is in a damaged or soiled condition, it shall be destroyed as a whole in private, preferably by burning or by any other method consistent with the dignity of the Flag.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पुन्हा तेच - dignity of the Flag&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;३. हा परिच्छेद दुस-या देशांच्या झेंड्याबरोबर भारताचा झेंडा कसा फडकवावा याबद्दल आहे&lt;br /&gt;In case flags are to be flown in a closed, i.e., complete circle, the National Flag shall mark the  beginning of the circle and the flags of other countries should proceed in a clockwise manner until the last flag is placed next to the National Flag.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;"beginning" of the circle कसे शोधायचे. जर समजा मधे जागा ठेऊन किंवा अजुन एक ध्वज शेवटी लावुन marking करावे तर ते ही नाही. कारण यातच पुढे लिहिले आहे की&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;It is not necessary to use separate National Flags to mark the beginning and the end of the&lt;br /&gt;circle of flags. The National Flag shall also be included in its alphabetical order in such a closed circle.&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3626621943115190419-2915786826724558354?l=nitinmutha.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nitinmutha.blogspot.com/feeds/2915786826724558354/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=3626621943115190419&amp;postID=2915786826724558354&amp;isPopup=true' title='2 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/2915786826724558354'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/2915786826724558354'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nitinmutha.blogspot.com/2009/01/blog-post_31.html' title='राष्ट्रध्वज - शासकीय ईंग्रजी - कोणी अर्थ सांगता का ?'/><author><name>Nitin H Mutha</name><uri>http://www.blogger.com/profile/05432351079474759626</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='16' height='16' src='http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif'/></author><thr:total>2</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-3626621943115190419.post-5719566744871969940</id><published>2009-01-21T15:02:00.000+05:30</published><updated>2009-01-21T15:04:43.379+05:30</updated><title type='text'>ऑडॅसिटी ऑफ होप - बराक ओबामा</title><content type='html'>&lt;strong padma_font_family_property="&amp;quot;4C GandhiMarathi&amp;quot;"&gt;अमेरिकेचे नवनिर्वाचित राष्ट्राध्यक्ष बराक ओबामा यांनी लिहिलेल्या ‘ऑडॅसिटी ऑफ होप’ या ग्रंथाचा मराठी अनुवाद पुण्यातील अमेय प्रकाशनातर्फे लवकरच प्रकाशित होत आहे. पुस्तकातील काही अंश-&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;/strong&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;strong padma_font_family_property="&amp;quot;4C GandhiMarathi&amp;quot;"&gt;Prologue&lt;/strong&gt;&lt;br /&gt;&lt;strong padma_font_family_property="&amp;quot;4C GandhiMarathi&amp;quot;"&gt;&lt;/strong&gt;&lt;/div&gt;&lt;strong padma_font_family_property="&amp;quot;4C GandhiMarathi&amp;quot;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/strong&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;IT’S BEEN ALMOST ten years since I first ran for political office. I was thirty-five at the time, four years out of law school, recently married, and generally impatient with life. A seat in the Illinois legislature had opened up, and several friends suggested that I run, thinking that my work as a civil rights lawyer, and contacts from my days as a community organizer, would make me a viable candidate. After discussing it with my wife, I entered the race and proceeded to do what every first-time candidate does: I talked to anyone who would listen. I went to block club meetings and church socials, beauty shops and barbershops. If two guys were standing on a corner, I would cross the street to hand them campaign literature. And everywhere I went, I’d get some version of the same two questions.&lt;br /&gt;“Where’d you get that funny name?”&lt;br /&gt;And then: “You seem like a nice enough guy. Why do you want to go into something dirty and nasty like politics?”&lt;br /&gt;I was familiar with the question, a variant on the questions asked of me years earlier, when I’d first arrived in Chicago to work in low-income neighborhoods. It signaled a cynicism not simply with politics but with the very notion of a public life, a cynicism that—at least in the South Side neighborhoods I sought to represent—had been nourished by a generation of broken promises. In response, I would usually smile and nod and say that I understood the skepticism, but that there was—and always had been—another tradition to politics, a tradition that stretched from the days of the country’s founding to the glory of the civil rights movement, a tradition based on the simple idea that we have a stake in one another, and that what binds us together is greater than what drives us apart, and that if enough people believe in the truth of that proposition and act on it, then we might not solve every problem, but we can get something meaningful done.&lt;br /&gt;It was a pretty convincing speech, I thought. And although I’m not sure that the people who heard me deliver it were similarly impressed, enough of them appreciated my earnestness and youthful swagger that I made it to the Illinois legislature.&lt;br /&gt;SIX YEARS LATER, when I decided to run for the United States Senate, I wasn’t so sure of myself.&lt;br /&gt;By all appearances, my choice of careers seemed to have worked out. After two terms during which I labored in the minority, Democrats had gained control of the state senate, and I had subsequently passed a slew of bills, from reforms of the Illinois death penalty system to an expansion of the state’s health program for kids. I had continued to teach at the University of Chicago Law School, a job I enjoyed, and was frequently invited to speak around town. I had preserved my independence, my good name, and&lt;br /&gt;Rip by XmosRips&lt;br /&gt;my marriage, all of which, statistically speaking, had been placed at risk the moment I set foot in the state capital.&lt;br /&gt;But the years had also taken their toll. Some of it was just a function of my getting older, I suppose, for if you are paying attention, each successive year will make you more intimately acquainted with all of your flaws—the blind spots, the recurring habits of thought that may be genetic or may be environmental, but that will almost certainly worsen with time, as surely as the hitch in your walk turns to pain in your hip. In me, one of those flaws had proven to be a chronic restlessness; an inability to appreciate, no matter how well things were going, those blessings that were right there in front of me. It’s a flaw that is endemic to modern life, I think—endemic, too, in the American character—and one that is nowhere more evident than in the field of politics. Whether politics actually encourages the trait or simply attracts those who possess it is unclear. Someone once said that every man is trying to either live up to his father’s expectations or make up for his father’s mistakes, and I suppose that may explain my particular malady as well as anything else.&lt;br /&gt;In any event, it was as a consequence of that restlessness that I decided to challenge a sitting Democratic incumbent for his congressional seat in the 2000 election cycle. It was an ill-considered race, and I lost badly—the sort of drubbing that awakens you to the fact that life is not obliged to work out as you’d planned. A year and a half later, the scars of that loss sufficiently healed, I had lunch with a media consultant who had been encouraging me for some time to run for statewide office. As it happened, the lunch was scheduled for late September 2001.&lt;br /&gt;“You realize, don’t you, that the political dynamics have changed,” he said as he picked at his salad.&lt;br /&gt;“What do you mean?” I asked, knowing full well what he meant. We both looked down at the newspaper beside him. There, on the front page, was Osama bin Laden.&lt;br /&gt;“Hell of a thing, isn’t it?” he said, shaking his head. “Really bad luck. You can’t change your name, of course. Voters are suspicious of that kind of thing. Maybe if you were at the start of your career, you know, you could use a nickname or something. But now…” His voice trailed off and he shrugged apologetically before signaling the waiter to bring us the check.&lt;br /&gt;I suspected he was right, and that realization ate away at me. For the first time in my career, I began to experience the envy of seeing younger politicians succeed where I had failed, moving into higher offices, getting more things done. The pleasures of politics—the adrenaline of debate, the animal warmth of shaking hands and plunging into a crowd—began to pale against the meaner tasks of the job: the begging for money, the long drives home after the banquet had run two hours longer than scheduled, the bad food and stale air and clipped phone conversations with a wife who had stuck by me so far but was pretty fed up with raising our children alone and was beginning to question my priorities. Even the legislative work, the policy making that had gotten me to run in the first place, began to feel too incremental, too removed from the larger battles—over taxes, security, health care, and jobs—that were being waged on a national stage. I began to harbor doubts about the path I had chosen; I began feeling the way I imagine an actor or athlete must feel when, after years of commitment to a particular dream,&lt;br /&gt;Rip by XmosRips&lt;br /&gt;after years of waiting tables between auditions or scratching out hits in the minor leagues, he realizes that he’s gone just about as far as talent or fortune will take him. The dream will not happen, and he now faces the choice of accepting this fact like a grownup and moving on to more sensible pursuits, or refusing the truth and ending up bitter, quarrelsome, and slightly pathetic.&lt;br /&gt;DENIAL, ANGER, bargaining, despair—I’m not sure I went through all the stages prescribed by the experts. At some point, though, I arrived at acceptance—of my limits, and, in a way, my mortality. I refocused on my work in the state senate and took satisfaction from the reforms and initiatives that my position afforded. I spent more time at home, and watched my daughters grow, and properly cherished my wife, and thought about my long-term financial obligations. I exercised, and read novels, and came to appreciate how the earth rotated around the sun and the seasons came and went without any particular exertions on my part.&lt;br /&gt;And it was this acceptance, I think, that allowed me to come up with the thoroughly cockeyed idea of running for the United States Senate. An up-or-out strategy was how I described it to my wife, one last shot to test out my ideas before I settled into a calmer, more stable, and better-paying existence. And she—perhaps more out of pity than conviction—agreed to this one last race, though she also suggested that given the orderly life she preferred for our family, I shouldn’t necessarily count on her vote.&lt;br /&gt;I let her take comfort in the long odds against me. The Republican incumbent, Peter Fitzgerald, had spent $19 million of his personal wealth to unseat the previous senator, Carol Moseley Braun. He wasn’t widely popular; in fact he didn’t really seem to enjoy politics all that much. But he still had unlimited money in his family, as well as a genuine integrity that had earned him grudging respect from the voters.&lt;br /&gt;For a time Carol Moseley Braun reappeared, back from an ambassadorship in New Zealand and with thoughts of trying to reclaim her old seat; her possible candidacy put my own plans on hold. When she decided to run for the presidency instead, everyone else started looking at the Senate race. By the time Fitzgerald announced he would not seek reelection, I was staring at six primary opponents, including the sitting state comptroller; a businessman worth hundreds of millions of dollars; Chicago Mayor Richard Daley’s former chief of staff; and a black, female health-care professional who the smart money assumed would split the black vote and doom whatever slim chances I’d had in the first place.&lt;br /&gt;I didn’t care. Freed from worry by low expectations, my credibility bolstered by several helpful endorsements, I threw myself into the race with an energy and joy that I’d thought I had lost. I hired four staffers, all of them smart, in their twenties or early thirties, and suitably cheap. We found a small office, printed letterhead, installed phone lines and several computers. Four or five hours a day, I called major Democratic donors and tried to get my calls returned. I held press conferences to which nobody came. We signed up for the annual St. Patrick’s Day Parade and were assigned the parade’s very last slot, so my ten volunteers and I found ourselves marching just a few paces ahead of the city’s sanitation trucks, waving to the few stragglers who remained on the route while workers swept up garbage and peeled green shamrock stickers off the lampposts.&lt;br /&gt;Rip by XmosRips&lt;br /&gt;Mostly, though, I just traveled, often driving alone, first from ward to ward in Chicago, then from county to county and town to town, eventually up and down the state, past miles and miles of cornfields and beanfields and train tracks and silos. It wasn’t an efficient process. Without the machinery of the state’s Democratic Party organization, without any real mailing list or Internet operation, I had to rely on friends or acquaintances to open their houses to whoever might come, or to arrange for my visit to their church, union hall, bridge group, or Rotary Club. Sometimes, after several hours of driving, I would find just two or three people waiting for me around a kitchen table. I would have to assure the hosts that the turnout was fine and compliment them on the refreshments they’d prepared. Sometimes I would sit through a church service and the pastor would forget to recognize me, or the head of the union local would let me speak to his members just before announcing that the union had decided to endorse someone else.&lt;br /&gt;But whether I was meeting with two people or fifty, whether I was in one of the well-shaded, stately homes of the North Shore, a walk-up apartment on the West Side, or a farmhouse outside Bloomington, whether people were friendly, indifferent, or occasionally hostile, I tried my best to keep my mouth shut and hear what they had to say. I listened to people talk about their jobs, their businesses, the local school; their anger at Bush and their anger at Democrats; their dogs, their back pain, their war service, and the things they remembered from childhood. Some had well-developed theories to explain the loss of manufacturing jobs or the high cost of health care. Some recited what they had heard on Rush Limbaugh or NPR. But most of them were too busy with work or their kids to pay much attention to politics, and they spoke instead of what they saw before them: a plant closed, a promotion, a high heating bill, a parent in a nursing home, a child’s first step.&lt;br /&gt;No blinding insights emerged from these months of conversation. If anything, what struck me was just how modest people’s hopes were, and how much of what they believed seemed to hold constant across race, region, religion, and class. Most of them thought that anybody willing to work should be able to find a job that paid a living wage. They figured that people shouldn’t have to file for bankruptcy because they got sick. They believed that every child should have a genuinely good education—that it shouldn’t just be a bunch of talk—and that those same children should be able to go to college even if their parents weren’t rich. They wanted to be safe, from criminals and from terrorists; they wanted clean air, clean water, and time with their kids. And when they got old, they wanted to be able to retire with some dignity and respect.&lt;br /&gt;That was about it. It wasn’t much. And although they understood that how they did in life depended mostly on their own efforts—although they didn’t expect government to solve all their problems, and certainly didn’t like seeing their tax dollars wasted—they figured that government should help.&lt;br /&gt;I told them that they were right: government couldn’t solve all their problems. But with a slight change in priorities we could make sure every child had a decent shot at life and meet the challenges we faced as a nation. More often than not, folks would nod in agreement and ask how they could get involved. And by the time I was back on the road, with a map on the passenger’s seat, on my way to my next stop, I knew once again just why I’d gone into politics.&lt;br /&gt;Rip by XmosRips&lt;br /&gt;I felt like working harder than I’d ever worked in my life.&lt;br /&gt;THIS BOOK GROWS directly out of those conversations on the campaign trail. Not only did my encounters with voters confirm the fundamental decency of the American people, they also reminded me that at the core of the American experience are a set of ideals that continue to stir our collective conscience; a common set of values that bind us together despite our differences; a running thread of hope that makes our improbable experiment in democracy work. These values and ideals find expression not just in the marble slabs of monuments or in the recitation of history books. They remain alive in the hearts and minds of most Americans—and can inspire us to pride, duty, and sacrifice.&lt;br /&gt;I recognize the risks of talking this way. In an era of globalization and dizzying technological change, cutthroat politics and unremitting culture wars, we don’t even seem to possess a shared language with which to discuss our ideals, much less the tools to arrive at some rough consensus about how, as a nation, we might work together to bring those ideals about. Most of us are wise to the ways of admen, pollsters, speechwriters, and pundits. We know how high-flying words can be deployed in the service of cynical aims, and how the noblest sentiments can be subverted in the name of power, expedience, greed, or intolerance. Even the standard high school history textbook notes the degree to which, from its very inception, the reality of American life has strayed from its myths. In such a climate, any assertion of shared ideals or common values might seem hopelessly naïve, if not downright dangerous—an attempt to gloss over serious differences in policy and performance or, worse, a means of muffling the complaints of those who feel ill served by our current institutional arrangements.&lt;br /&gt;My argument, however, is that we have no choice. You don’t need a poll to know that the vast majority of Americans—Republican, Democrat, and independent—are weary of the dead zone that politics has become, in which narrow interests vie for advantage and ideological minorities seek to impose their own versions of absolute truth. Whether we’re from red states or blue states, we feel in our gut the lack of honesty, rigor, and common sense in our policy debates, and dislike what appears to be a continuous menu of false or cramped choices. Religious or secular, black, white, or brown, we sense—correctly—that the nation’s most significant challenges are being ignored, and that if we don’t change course soon, we may be the first generation in a very long time that leaves behind a weaker and more fractured America than the one we inherited. Perhaps more than any other time in our recent history, we need a new kind of politics, one that can excavate and build upon those shared understandings that pull us together as Americans.&lt;br /&gt;That’s the topic of this book: how we might begin the process of changing our politics and our civic life. This isn’t to say that I know exactly how to do it. I don’t. Although I discuss in each chapter a number of our most pressing policy challenges, and suggest in broad strokes the path I believe we should follow, my treatment of the issues is often partial and incomplete. I offer no unifying theory of American government, nor do these&lt;br /&gt;Rip by XmosRips&lt;br /&gt;pages provide a manifesto for action, complete with charts and graphs, timetables and ten-point plans.&lt;br /&gt;Instead what I offer is something more modest: personal reflections on those values and ideals that have led me to public life, some thoughts on the ways that our current political discourse unnecessarily divides us, and my own best assessment—based on my experience as a senator and lawyer, husband and father, Christian and skeptic—of the ways we can ground our politics in the notion of a common good.&lt;br /&gt;Let me be more specific about how the book is organized. Chapter One takes stock of our recent political history and tries to explain some of the sources for today’s bitter partisanship. In Chapter Two, I discuss those common values that might serve as the foundation for a new political consensus. Chapter Three explores the Constitution not just as a source of individual rights, but also as a means of organizing a democratic conversation around our collective future. In Chapter Four, I try to convey some of the institutional forces—money, media, interest groups, and the legislative process—that stifle even the best-intentioned politician. And in the remaining five chapters, I suggest how we might move beyond our divisions to effectively tackle concrete problems: the growing economic insecurity of many American families, the racial and religious tensions within the body politic, and the transnational threats—from terrorism to pandemic—that gather beyond our shores.&lt;br /&gt;I suspect that some readers may find my presentation of these issues to be insufficiently balanced. To this accusation, I stand guilty as charged. I am a Democrat, after all; my views on most topics correspond more closely to the editorial pages of the New York Times than those of the Wall Street Journal. I am angry about policies that consistently favor the wealthy and powerful over average Americans, and insist that government has an important role in opening up opportunity to all. I believe in evolution, scientific inquiry, and global warming; I believe in free speech, whether politically correct or politically incorrect, and I am suspicious of using government to impose anybody’s religious beliefs—including my own—on nonbelievers. Furthermore, I am a prisoner of my own biography: I can’t help but view the American experience through the lens of a black man of mixed heritage, forever mindful of how generations of people who looked like me were subjugated and stigmatized, and the subtle and not so subtle ways that race and class continue to shape our lives.&lt;br /&gt;But that is not all that I am. I also think my party can be smug, detached, and dogmatic at times. I believe in the free market, competition, and entrepreneurship, and think no small number of government programs don’t work as advertised. I wish the country had fewer lawyers and more engineers. I think America has more often been a force for good than for ill in the world; I carry few illusions about our enemies, and revere the courage and competence of our military. I reject a politics that is based solely on racial identity, gender identity, sexual orientation, or victimhood generally. I think much of what ails the inner city involves a breakdown in culture that will not be cured by money alone, and that our values and spiritual life matter at least as much as our GDP.&lt;br /&gt;Undoubtedly, some of these views will get me in trouble. I am new enough on the national political scene that I serve as a blank screen on which people of vastly different political stripes project their own views. As such, I am bound to disappoint some, if not all, of them. Which perhaps indicates a second, more intimate theme to this book—&lt;br /&gt;Rip by XmosRips&lt;br /&gt;namely, how I, or anybody in public office, can avoid the pitfalls of fame, the hunger to please, the fear of loss, and thereby retain that kernel of truth, that singular voice within each of us that reminds us of our deepest commitments.&lt;br /&gt;Recently, one of the reporters covering Capitol Hill stopped me on the way to my office and mentioned that she had enjoyed reading my first book. “I wonder,” she said, “if you can be that interesting in the next one you write.” By which she meant, I wonder if you can be honest now that you are a U.S. senator.&lt;br /&gt;I wonder, too, sometimes. I hope writing this book helps me answer the question.&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3626621943115190419-5719566744871969940?l=nitinmutha.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nitinmutha.blogspot.com/feeds/5719566744871969940/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=3626621943115190419&amp;postID=5719566744871969940&amp;isPopup=true' title='0 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/5719566744871969940'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/5719566744871969940'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nitinmutha.blogspot.com/2009/01/blog-post_21.html' title='ऑडॅसिटी ऑफ होप - बराक ओबामा'/><author><name>Nitin H Mutha</name><uri>http://www.blogger.com/profile/05432351079474759626</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='16' height='16' src='http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif'/></author><thr:total>0</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-3626621943115190419.post-1382680575981204307</id><published>2009-01-02T13:04:00.005+05:30</published><updated>2009-01-02T14:22:17.358+05:30</updated><title type='text'>।।श्री रामचन्द्र ॥</title><content type='html'>श्री रामचन्द्र&lt;br /&gt;श्रीरामचन्द्र कृपालु भज मन हरण भवभय दारुणम् .&lt;br /&gt;नवकञ्ज लोचन कञ्ज मुखकर कञ्जपद कञ्जारुणम् .. १..&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;कंदर्प अगणित अमित छबि नव नील नीरज सुन्दरम् .&lt;br /&gt;पटपीत मानहुं तड़ित रुचि सुचि नौमि जनक सुतावरम् .. २..&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;भजु दीन बन्धु दिनेश दानव दैत्यवंशनिकन्दनम् .&lt;br /&gt;रघुनन्द आनंदकंद कोशल चन्द दशरथ नन्दनम् .. ३..&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;सिर मुकुट कुण्डल तिलक चारु उदार अङ्ग विभूषणम् .&lt;br /&gt;आजानुभुज सर चापधर सङ्ग्राम जित खरदूषणम् .. ४..&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;इति वदति तुलसीदास शङ्कर शेष मुनि मनरञ्जनम् .&lt;br /&gt;मम हृदयकञ्ज निवास कुरु कामादिखलदलगञ्जनम् .. ५..&lt;br /&gt;&lt;table bgcolor="#000000" cellpadding="0" cellspacing="0"&gt;&lt;tr&gt;&lt;td&gt;&lt;embed quality="high" pluginspage="http://www.macromedia.com/go/getflashplayer" type="application/x-shockwave-flash" bgcolor="#000" width="328" height="94" src="http://www.esnips.com//escentral/images/widgets/flash/esnips_player.swf" flashvars="theTheme=gold&amp;amp;autoPlay=no&amp;amp;theFile=http://www.esnips.com//nsdoc/4c5540e0-f3a4-49ee-9842-ef0ef2b3aa6d&amp;amp;theName=SHREE RAMCHANDRA&amp;amp;thePlayerURL=http://www.esnips.com//escentral/images/widgets/flash/mp3WidgetPlayer.swf"&gt;&lt;/embed&gt;&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;&lt;tr&gt;&lt;td&gt;&lt;table cellpadding="2" style="font-family:Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif; padding-left:2px; color:#FFFFFF; text-decoration:none ; ; font-size:10px; font-weight:bold"&gt;&lt;tr&gt;&lt;td&gt;&lt;a style="color:#FFFFFF; text-decoration:none " href="http://www.esnips.com/CreateWidgetAction.ns?type=0&amp;objectid=4c5540e0-f3a4-49ee-9842-ef0ef2b3aa6d"&gt;     Get this widget &lt;/a&gt;&lt;/td&gt;&lt;td style="font-size:7px; font-weight:normal;"&gt;|&lt;/td&gt;&lt;td align="center"&gt;&lt;a align="center" style="color:#FFFFFF; text-decoration:none " href="http://www.esnips.com/doc/4c5540e0-f3a4-49ee-9842-ef0ef2b3aa6d/SHREE-RAMCHANDRA/?widget=flash_player_esnips_gold"&gt;     Track details  &lt;/a&gt;&lt;/td&gt;&lt;td style="font-size:7px; font-weight:normal;"&gt;|&lt;/td&gt;&lt;td&gt;&lt;a align="center" style="color:#FF6600; text-decoration:none" href="http://www.esnips.com//adserver/?action=visit&amp;cid=player_dna&amp;url=/socialdna"&gt;   eSnips Social DNA    &lt;/a&gt;&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;&lt;/table&gt;&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;&lt;/table&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3626621943115190419-1382680575981204307?l=nitinmutha.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nitinmutha.blogspot.com/feeds/1382680575981204307/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=3626621943115190419&amp;postID=1382680575981204307&amp;isPopup=true' title='0 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/1382680575981204307'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/1382680575981204307'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nitinmutha.blogspot.com/2009/01/blog-post.html' title='।।श्री रामचन्द्र ॥'/><author><name>Nitin H Mutha</name><uri>http://www.blogger.com/profile/05432351079474759626</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='16' height='16' src='http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif'/></author><thr:total>0</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-3626621943115190419.post-7518104425418884567</id><published>2008-12-20T11:59:00.003+05:30</published><updated>2008-12-20T12:05:53.250+05:30</updated><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='scientific achievements'/><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='science'/><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='2008'/><title type='text'>2008 - Top 10 Scientific Achievements</title><content type='html'>With the year 2008 wrapping up to an end, a list of top ten scientific breakthroughs of 2008 have been listed by the 'Science' Journal.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Topping the list is the research on cellular reprogramming, a method that produces "made-to-order" cell lines by reprogramming cells from ill patients.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;"Our top choice, cellular reprogramming, opened a new field of biology almost overnight and holds out hope of life-saving medical advances," said deputy news editor Robert Coontz.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;The other top nine achievements are :&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-weight:bold;"&gt;Exoplanets :&lt;/span&gt; Using a special telescope techniques, for the first time the astronomers were able to directly observe planets orbiting other stars.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-weight:bold;"&gt;Expanding the catalog of cancer genes:&lt;/span&gt; Researchers have been able to sequence genes from two deadliest cancer  cells, pancreatic cancer and glioblastoma. They turned up dozens of mutations that remove the brakes on cell division and send the cell down the path to cancer.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-weight:bold;"&gt;New mystery materials:&lt;/span&gt; An entirely new second family of high-temperature superconductors were discovered. These materials consisted of iron compounds instead of copper-and-oxygen-compounds.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-weight:bold;"&gt;Watching Proteins At work: &lt;/span&gt;It was a pleasant suprise for the Biochemists to watch proteins bind to their targets, switch a cell’s metabolic state and contribute to a tissue’s properties.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-weight:bold;"&gt;Toward renewable energy on demand: &lt;/span&gt;Inorder to store excess energy generated from part-time sources like wind and solar power, researchers have found a new promising tool using a cobalt-phosphorus catalyst.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-weight:bold;"&gt;The video embryo: &lt;/span&gt;In 2008, researchers observed in unprecedented detail the dance of cells in a developing embryo, recording and analyzing movies that trace the movements of the roughly 16,000 cells that make up the zebrafish embryo by the end of its first day of development.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-weight:bold;"&gt;"Good" fat, illuminated: &lt;/span&gt;Scientists have been able to morph "good" brown fat, which burns "bad" white fat to generate heat for the body, into muscle and vice versa. This has led to a new approach to treat obesity .&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-weight:bold;"&gt;Calculating the weight of the World: &lt;/span&gt;Physicists have been successful in calculating the mass of proton and Neutron from the standard model which describes most of the visible universe’s particles and their interactions.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-weight:bold;"&gt;Faster, cheaper genome sequencing: &lt;/span&gt;Researchers have been able to report a sequencing technology that is much cheaper and speedier. The technique can be applied from woolly mammoths to human cancer patients.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;The latest areas of interest for the year 2009 includes plants genomics, the elusive Higgs boson, speciation genes, ocean acidification, and neuroscience in court.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;-- http://www.sciencemag.org/btoy2008/&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3626621943115190419-7518104425418884567?l=nitinmutha.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nitinmutha.blogspot.com/feeds/7518104425418884567/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=3626621943115190419&amp;postID=7518104425418884567&amp;isPopup=true' title='0 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/7518104425418884567'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/7518104425418884567'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nitinmutha.blogspot.com/2008/12/2008-top-10-scientific-achievements.html' title='2008 - Top 10 Scientific Achievements'/><author><name>Nitin H Mutha</name><uri>http://www.blogger.com/profile/05432351079474759626</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='16' height='16' src='http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif'/></author><thr:total>0</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-3626621943115190419.post-4369153846469168867</id><published>2008-12-20T11:40:00.000+05:30</published><updated>2008-12-20T11:41:41.492+05:30</updated><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='आनंद'/><title type='text'>मौत तू एक कविता हॆ</title><content type='html'>मौत तू एक कविता हॆ&lt;br /&gt;मुझसे एक कविता का वादा हॆ मिलेगी मुझको&lt;br /&gt;डूबती नब्जोंमें जब दर्द को नींद आने लगे&lt;br /&gt;जर्द सा चेहरा लेकर जव चांद उफ़क तक पहुंचे&lt;br /&gt;दिन अभी पानी में हो, रात किनारे के करीब&lt;br /&gt;ना अंधेरा ना उजाला हो, ना अभी रात ना दिन&lt;br /&gt;जिस्म जब खत्म हो और रुह को जब सांस आये&lt;br /&gt;मुझसे एक कविता का वादा हॆ मिलेगी मुझको…&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आनंद&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3626621943115190419-4369153846469168867?l=nitinmutha.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nitinmutha.blogspot.com/feeds/4369153846469168867/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=3626621943115190419&amp;postID=4369153846469168867&amp;isPopup=true' title='0 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/4369153846469168867'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/4369153846469168867'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nitinmutha.blogspot.com/2008/12/blog-post_20.html' title='मौत तू एक कविता हॆ'/><author><name>Nitin H Mutha</name><uri>http://www.blogger.com/profile/05432351079474759626</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='16' height='16' src='http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif'/></author><thr:total>0</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-3626621943115190419.post-5988169901844700808</id><published>2008-12-04T11:25:00.001+05:30</published><updated>2008-12-04T11:29:13.249+05:30</updated><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='कुसुमग्रज'/><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='marathi kavitaa'/><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='संदिप खरे'/><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='कविता'/><title type='text'>कविता</title><content type='html'>&lt;span style="font-weight:bold;"&gt;स्वप्नाची समाप्ती&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;स्नेहहीन ज्योतीपरी&lt;br /&gt;मंद होई शुक्रतारा&lt;br /&gt;काळ्या मेघखंडास त्या&lt;br /&gt;किनारती निळ्या धारा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;स्वप्नासम एक एक&lt;br /&gt;तारा विरे आकाशात&lt;br /&gt;खिरे रात्र कणकण&lt;br /&gt;प्रकाशाच्या सागरात&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;काढ सखे, गळ्यातील&lt;br /&gt;तुझे चांदण्याचे हात&lt;br /&gt;क्षितीजाच्या पलिकडे&lt;br /&gt;उभे दिवसाचे दूत&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;रातपाखरांचा आर्त&lt;br /&gt;नाद नच कानी पडे&lt;br /&gt;संपवुनी भावगीत&lt;br /&gt;झोपलेले रातकिडे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पहाटेचे गार वारे&lt;br /&gt;चोरट्याने जगावर&lt;br /&gt;येती, पाय वाजतात&lt;br /&gt;वाळलेल्या पानांवर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;शांती आणि विषण्ण्ता&lt;br /&gt;दाटलेली दिशांतून&lt;br /&gt;गजबज जगवील&lt;br /&gt;जग घटकेने दोन!&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;जमू लागलेले दव&lt;br /&gt;गवताच्या पातीवर&lt;br /&gt;भासते भू तारकांच्या&lt;br /&gt;आसवांनी ओलसर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;काढ सखे, गळ्यातील&lt;br /&gt;तुझे चांदण्याचे हात&lt;br /&gt;क्षितीजाच्या पलिकडे&lt;br /&gt;उभे दिवसाचे दूत&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;प्राजक्ताच्या पावलाशी&lt;br /&gt;पडे दूर पुष्परास&lt;br /&gt;वाऱ्यावर वाहती हे&lt;br /&gt;त्याचे दाटलेले श्वास&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ध्येय, प्रेम, आशा यांची&lt;br /&gt;होतसे का कधी पूर्ती&lt;br /&gt;वेड्यापरी पूजतो या&lt;br /&gt;आम्ही भंगणाऱ्या मूर्ती!&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;खळ्यामध्ये बांधलेले&lt;br /&gt;बैल होवोनिया जागे&lt;br /&gt;गळ्यातील घुंगुरांचा&lt;br /&gt;नाद कानी येऊ लागे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आकृतींना दूरच्या त्या&lt;br /&gt;येऊ लागे रूपरंग&lt;br /&gt;हालचाल कुजबूज&lt;br /&gt;होऊ लागे जागोजाग&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;काढ सखे, गळ्यातील&lt;br /&gt;तुझे चांदण्याचे हात&lt;br /&gt;क्षितीजाच्या पलिकडे&lt;br /&gt;उभे दिवसाचे दूत&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;होते म्हणू स्वप्न एक&lt;br /&gt;एक रात्र पाहिलेले&lt;br /&gt;होते म्हणू वेड एक&lt;br /&gt;एक रात्र राहिलेले&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;प्रकाशाच्या पावलांची&lt;br /&gt;चाहूल ये कानावर&lt;br /&gt;ध्वज त्याचे कनकाचे&lt;br /&gt;लागतील गडावर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ओततील आग जगी&lt;br /&gt;दूत त्याचे लक्षावधी&lt;br /&gt;उजेडात दिसू वेडे&lt;br /&gt;आणि ठरू अपराधी&lt;br /&gt;- कुसुमाग्रज (’विशाखा’)&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ह्या कवितेमधील सगळ्यात जास्त वेड लावणाऱ्या ओळी म्हणजे --&lt;br /&gt;काढ सखे, गळ्यातील तुझे चांदण्याचे हात&lt;br /&gt;क्षितीजाच्या पलिकडे उभे दिवसाचे दूत&lt;br /&gt;सगळी कविता म्हणजे कॅनव्हासवर एखादं रोमँटिक चित्र उतरल्यासारखी आहे ना ?&lt;br /&gt;-----------------------------------------------------&lt;br /&gt;&lt;span style="font-weight:bold;"&gt;नास्तिक&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;एक खराखुरा नास्तिक जेंव्हा देवळाबाहेर थांबतो&lt;br /&gt;तेंव्हा खरंतर गाभाऱ्यातच भर पडत असते&lt;br /&gt;की कोणीतरी आपल्यापुरत्या सत्याशी का होईना&lt;br /&gt;पण प्रामाणिकपणे चिकटून राहिल्याच्या पुण्याची….&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;एक खराखुरा नास्तिक जेंव्हा देवळाबाहेर थांबतो&lt;br /&gt;तेंव्हा शक्यता होते निर्माण की&lt;br /&gt;देवाने आपला आळस झटकून देवळाबाहेर येण्याची….&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;एक खराखुरा नास्तिक जेंव्हा देवळाबाहेर थांबतो&lt;br /&gt;तेंव्हा कोऱ्या नजरेने पाहत राहतो&lt;br /&gt;सभोवतालच्या हालचाली, भाविकांच्या नजरा&lt;br /&gt;कोणीतरी स्वतःचेच ओझे स्वतःच्याच पायावर&lt;br /&gt;सांभाळत असल्याचे समाधान लाभते देवालाच….&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;म्हणून तर एक खराखुरा नास्तिक जेंव्हा देवळाबाहेर थांबतो&lt;br /&gt;तेंव्हा देवाला एक भक्त कमी मिळत असेल कदाचित,&lt;br /&gt;पण मिळते अखंड समाधान, एक सहकारी लाभल्याचे!!....&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;देऊळ बंद झाल्यावर एक मस्त आळस देउन&lt;br /&gt;बाहेर ताटकळलेल्या नास्तिकाशी गप्पा मारता मारता&lt;br /&gt;देव म्हणतो, दर्शन देत जा अधून मधून....&lt;br /&gt;तुमचा विश्वास नसेल आमच्यावर;&lt;br /&gt;पण आमचा आहे ना!!!!!....&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;एक खराखुरा नास्तिक जेंव्हा देवळाबाहेर थांबतो&lt;br /&gt;कंटाळलेल्या देवाला मोठ्या मिन्नतवारीने परत पाठवतो देवळात&lt;br /&gt;तेंव्हा कुठे अनंत वर्षे घेऊ शकतो आपण दर्शन&lt;br /&gt;अस्तिकत्वाच्या भरजरी शालीत गुदमरलेल्या देवाचे......&lt;br /&gt;एक खराखुरा नास्तिक जेंव्हा देवळाबाहेर थांबतो........&lt;br /&gt;- संदीप खरे&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3626621943115190419-5988169901844700808?l=nitinmutha.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nitinmutha.blogspot.com/feeds/5988169901844700808/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=3626621943115190419&amp;postID=5988169901844700808&amp;isPopup=true' title='0 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/5988169901844700808'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/5988169901844700808'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nitinmutha.blogspot.com/2008/12/blog-post.html' title='कविता'/><author><name>Nitin H Mutha</name><uri>http://www.blogger.com/profile/05432351079474759626</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='16' height='16' src='http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif'/></author><thr:total>0</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-3626621943115190419.post-3040728813976715506</id><published>2008-11-28T11:35:00.002+05:30</published><updated>2008-11-28T11:46:22.118+05:30</updated><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='terror in mumbai'/><title type='text'>Response !</title><content type='html'>My boss in Holland called up to inquire if everything was OK. I don't know how to answer. I can be selfish and say none of my family and friend's hurt.&lt;br /&gt;But someone is killed...&lt;br /&gt;Someone is hurt...&lt;br /&gt;Someone is sitting at gun point...&lt;br /&gt;Someone will be dead in moment...&lt;br /&gt;It's not ok...&lt;br /&gt;I don't know how to react .. someone has suggestion?&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3626621943115190419-3040728813976715506?l=nitinmutha.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nitinmutha.blogspot.com/feeds/3040728813976715506/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=3626621943115190419&amp;postID=3040728813976715506&amp;isPopup=true' title='0 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/3040728813976715506'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/3040728813976715506'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nitinmutha.blogspot.com/2008/11/terror.html' title='Response !'/><author><name>Nitin H Mutha</name><uri>http://www.blogger.com/profile/05432351079474759626</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='16' height='16' src='http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif'/></author><thr:total>0</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-3626621943115190419.post-4785148780215781470</id><published>2008-11-26T17:21:00.000+05:30</published><updated>2008-11-26T17:22:40.660+05:30</updated><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='GA'/><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='GA Kulkarni'/><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='जी ए'/><title type='text'>निरोप : जी ए</title><content type='html'>सीमा ओलांडून पलीकडे जाण्याची वेळ येत आहे. पण मला नेण्यासाठी पताका लावलेला रथ येणार नाही. मी जात असता तुतारी निनादावी अगर मला येताना पाहून चौघडे वाजू लागावेत असे काही भव्य मी निर्माण केले नाही. मी लावलेल्या रोपट्यांचे आकाशस्पर्शी देवदार झाले नाहीत, की माझ्या शब्दांनी दिव्यत्वाशी नाते जोडणारे महाकाव्य निर्माण झाले नाही. येथे माझ्यासाठी महाद्वार उघडले जाणार नाही. माझा साराच प्रवास धुळीतून अनवाणी पावलांनी झाला आहे. परंतु माझ्यासाठी लहान दिंडी उघडणाऱ्या द्वारपालांनो, मी हीन-दीन दरिद्री होऊन तुमच्याकडे आलो नाही, ही गोष्ट ध्यानात असू द्या. सर्वत्र पसरलेल्या जळजळीत सूर्यप्रकाशात, क्षणभर तरी का होईना, मी माझा स्वतःचा एक लहान तारा पाहिला आहे. समुद्रात बुडालेल्या द्वारकेची एक गोकुळसरी मी क्षणभर त्याच्या सुवर्णवैभवात पाहिली आहे. येत असताना माझे हात रिकामे दिसले तरी ते रिते नाहीत. त्यांच्या बोटांना मारव्याचा वास लागला आहे. त्यांनी भरवलेला घास घेताना काही अगदी लहान मुलांना फार आनंद झाला आहे. लाल डोळ्यांचा एक पक्षी त्यांच्यावर फार प्रेमाने आणि विश्वासाने उतरला आहे. मी एक क्षुद्र याचक म्हणून येथे येत नाही. मी माझ्या पायभार खेड्यासाठी विनादैन्य येथे पाऊल टाकत आहे.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;म्हणून द्वारपालांनो, माझ्यासाठी दिंडी उघडताना तुमच्या वागण्यात थोडी नम्रता असू दे. तुमच्या शब्दात थोडा आदर दिसू दे. कारण धुळीने भरलेल्या अनवाणी पण रोख पावलांनी मी येथे येत आहे. आता मी निघालो आहे म्हणून हे कालपुरुषा, तू मला स्वच्छ निरंजन मनाने निरोप दे. तू माझ्यापासून खूप हिरावून घेतलेस. माझ्या आशा, माझी स्वप्ने, माझी आवडती माणसे तू माझ्याकडून लुबाडून घेतलीस, आणि मला निर्दयपणे दरिद्री केलेस. त्यामुळे मी तुझ्यावर अनेकदा संतापलो, द्वेषाने जळत राहिलो हे खरे आहे. पण त्याचा कसलाही सल आता मनात ठेवू नकोस. आता निघण्याच्या क्षणी तर माझ्या मनात कसलेच वैषम्य उरले नाही. शिवाय पूर्वी देखील मी उगाचच तुझा द्वेष केला, ही जाणीव आता मला झाली आहे. मला जे सुख मिळाले ते तुझा माझ्यावर विशेष लोभ होता म्हणून नव्हे, त्याचप्रमाणे ज्या यातना मला भोगाव्या लागल्या त्या देखील तुझा माझ्यावर राग होता म्हणून नव्हे. मी तुझ्यासमोर असाहाय्य होतो, पण तू देखील एका अविरतपणे फिरणाऱ्या चक्राला बांधलेला असल्यामुळे असाहाय्य होतास. त्या त्या गोष्टी तू घडविल्या नाहीस, त्या गोष्टी तुझ्याकडून घडवल्या गेल्या. दर क्षणाला अनंत बुडबुडे नष्ट होतात, त्यामुळे प्रवाहात काही रितेपणा येत नाही.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;तर एक विशेष ध्यानात घे. जीवन इतके अनंतरुप आहे की अगदी संपूर्णपणे माझ्यासारखेच आयुष्य असलेला माणूस पूर्वी कधी झाला नाही व पुन्हा कधी होणार नाही. त्या दृष्टीने प्रत्येक सामान्य माणूस देखील अद्वितीय असतो. मी गेल्यानंतर एक अव्दितीय भावविश्व पूर्णपणे विरुन जाणार आहे. ते पुन्हा कधी जन्मणार नाही. तेव्हा त्याला निरोप देताना तुझा मनात आता कसलीही कसर ठेवू नकोस. मी येथून कोठे जाणार ते मला माहीत नाही. मी कदाचित शून्यातून शून्य होऊन जाईल किंवा इथल्यापेक्षा जास्त अर्थपूर्ण आणि सुसंगत अशा ठिकाणी जाईन. त्या ठिकाणी एक तर तुला येता येणार नाही किंवा तू आलास काय, नाही आलास काय, याला 'आला वारा गेला वारा' यापेक्षा जास्त अर्थ आणि साफल्य असणार नाही. मी पुन्हा या वाटेने कधी येणार नाही. म्हणजे ही आपली शेवटची भेट आहे.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;काही झाले तरी माझ्या आयुष्यभर तू सांगाती सहप्रवास केलास. आता आपले मार्ग निराळे होत आहेत. अशा या अंतिम क्षणी तू मला मुक्त मनाने निरोप दे. कारण आता मी निघालो आहे. मला स्वच्छ निरंजन मनाने निरोप दे.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;कुसुमगुंजा&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3626621943115190419-4785148780215781470?l=nitinmutha.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nitinmutha.blogspot.com/feeds/4785148780215781470/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=3626621943115190419&amp;postID=4785148780215781470&amp;isPopup=true' title='0 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/4785148780215781470'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/4785148780215781470'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nitinmutha.blogspot.com/2008/11/blog-post_26.html' title='निरोप : जी ए'/><author><name>Nitin H Mutha</name><uri>http://www.blogger.com/profile/05432351079474759626</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='16' height='16' src='http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif'/></author><thr:total>0</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-3626621943115190419.post-321519482464499584</id><published>2008-11-17T18:04:00.000+05:30</published><updated>2008-11-17T18:10:45.446+05:30</updated><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='Delhi'/><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='Bombay'/><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='Mumbai'/><title type='text'>Tale of two cities - Delhi and Mumbai</title><content type='html'>&lt;meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"&gt;&lt;meta name="ProgId" content="Word.Document"&gt;&lt;meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"&gt;&lt;meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"&gt;&lt;link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CADMINI%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"&gt;&lt;o:smarttagtype namespaceuri="urn:schemas-microsoft-com:office:smarttags" name="State"&gt;&lt;/o:smarttagtype&gt;&lt;o:smarttagtype namespaceuri="urn:schemas-microsoft-com:office:smarttags" name="City"&gt;&lt;/o:smarttagtype&gt;&lt;o:smarttagtype namespaceuri="urn:schemas-microsoft-com:office:smarttags" name="country-region"&gt;&lt;/o:smarttagtype&gt;&lt;o:smarttagtype namespaceuri="urn:schemas-microsoft-com:office:smarttags" name="place"&gt;&lt;/o:smarttagtype&gt;&lt;!--[if gte mso 9]&gt;&lt;xml&gt;  &lt;w:worddocument&gt;   &lt;w:view&gt;Normal&lt;/w:View&gt;   &lt;w:zoom&gt;0&lt;/w:Zoom&gt;   &lt;w:punctuationkerning/&gt;   &lt;w:validateagainstschemas/&gt;   &lt;w:saveifxmlinvalid&gt;false&lt;/w:SaveIfXMLInvalid&gt;   &lt;w:ignoremixedcontent&gt;false&lt;/w:IgnoreMixedContent&gt;   &lt;w:alwaysshowplaceholdertext&gt;false&lt;/w:AlwaysShowPlaceholderText&gt;   &lt;w:compatibility&gt;    &lt;w:breakwrappedtables/&gt;    &lt;w:snaptogridincell/&gt;    &lt;w:wraptextwithpunct/&gt;    &lt;w:useasianbreakrules/&gt;    &lt;w:dontgrowautofit/&gt;    &lt;w:usefelayout/&gt;   &lt;/w:Compatibility&gt;   &lt;w:browserlevel&gt;MicrosoftInternetExplorer4&lt;/w:BrowserLevel&gt;  &lt;/w:WordDocument&gt; &lt;/xml&gt;&lt;![endif]--&gt;&lt;!--[if gte mso 9]&gt;&lt;xml&gt;  &lt;w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"&gt;  &lt;/w:LatentStyles&gt; &lt;/xml&gt;&lt;![endif]--&gt;&lt;!--[if !mso]&gt;&lt;object classid="clsid:38481807-CA0E-42D2-BF39-B33AF135CC4D" id="ieooui"&gt;&lt;/object&gt; &lt;style&gt; st1\:*{behavior:url(#ieooui) } &lt;/style&gt; &lt;![endif]--&gt;&lt;style&gt; &lt;!--  /* Font Definitions */  @font-face 	{font-family:"MS Mincho"; 	panose-1:2 2 6 9 4 2 5 8 3 4; 	mso-font-alt:"Arial Unicode MS"; 	mso-font-charset:128; 	mso-generic-font-family:roman; 	mso-font-format:other; 	mso-font-pitch:fixed; 	mso-font-signature:1 134676480 16 0 131072 0;} @font-face 	{font-family:"\@MS Mincho"; 	panose-1:0 0 0 0 0 0 0 0 0 0; 	mso-font-charset:128; 	mso-generic-font-family:roman; 	mso-font-format:other; 	mso-font-pitch:fixed; 	mso-font-signature:1 134676480 16 0 131072 0;}  /* Style Definitions */  p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal 	{mso-style-parent:""; 	margin:0in; 	margin-bottom:.0001pt; 	mso-pagination:widow-orphan; 	font-size:12.0pt; 	font-family:"Times New Roman"; 	mso-fareast-font-family:"MS Mincho";} @page Section1 	{size:8.5in 11.0in; 	margin:1.0in 1.25in 1.0in 1.25in; 	mso-header-margin:.5in; 	mso-footer-margin:.5in; 	mso-paper-source:0;} div.Section1 	{page:Section1;} --&gt; &lt;/style&gt;&lt;!--[if gte mso 10]&gt; &lt;style&gt;  /* Style Definitions */  table.MsoNormalTable 	{mso-style-name:"Table Normal"; 	mso-tstyle-rowband-size:0; 	mso-tstyle-colband-size:0; 	mso-style-noshow:yes; 	mso-style-parent:""; 	mso-padding-alt:0in 5.4pt 0in 5.4pt; 	mso-para-margin:0in; 	mso-para-margin-bottom:.0001pt; 	mso-pagination:widow-orphan; 	font-size:10.0pt; 	font-family:"Times New Roman"; 	mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; 	mso-ansi-language:#0400; 	mso-fareast-language:#0400; 	mso-bidi-language:#0400;} &lt;/style&gt; &lt;![endif]--&gt;      &lt;p class="MsoNormal"&gt;From &lt;st1:country-region st="on"&gt;&lt;st1:place st="on"&gt;INDIA&lt;/st1:place&gt;&lt;/st1:country-region&gt; UNBOUND by GURCHARAN DAS&lt;/p&gt;&lt;p class="MsoNormal"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal"&gt;On returning to &lt;st1:country-region st="on"&gt;India&lt;/st1:country-region&gt; we decided to settle in &lt;st1:city st="on"&gt;Delhi&lt;/st1:city&gt; rather than &lt;st1:city st="on"&gt;&lt;st1:place st="on"&gt;Bombay&lt;/st1:place&gt;&lt;/st1:city&gt;. It made sense for to settle there because, in my new career as a writer, I needed to be near libraries, editors and think tanks. &lt;st1:city st="on"&gt;Delhi&lt;/st1:city&gt; has plenty of these, unlike &lt;st1:city st="on"&gt;&lt;st1:place st="on"&gt;Bombay&lt;/st1:place&gt;&lt;/st1:city&gt;, which is primarily a commercial city. If one is not making business deals, I felt, there is no fun in living in &lt;st1:city st="on"&gt;&lt;st1:place st="on"&gt;Bombay&lt;/st1:place&gt;&lt;/st1:city&gt;. However, my wife hated &lt;st1:city st="on"&gt;&lt;st1:place st="on"&gt;Delhi&lt;/st1:place&gt;&lt;/st1:city&gt;. She said it had no soul, and that its street life was aggressive.&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal"&gt;They say that the measure of a civilization is how it treats its women. Since coming to &lt;st1:city st="on"&gt;Delhi&lt;/st1:city&gt; I have met many women who long for &lt;st1:city st="on"&gt;&lt;st1:place st="on"&gt;Bombay&lt;/st1:place&gt;&lt;/st1:city&gt;. My wife explains that &lt;st1:city st="on"&gt;&lt;st1:place st="on"&gt;Bombay&lt;/st1:place&gt;&lt;/st1:city&gt; gives women dignity. If &lt;st1:city st="on"&gt;Bombay&lt;/st1:city&gt; respects women, &lt;st1:city st="on"&gt;&lt;st1:place st="on"&gt;Delhi&lt;/st1:place&gt;&lt;/st1:city&gt; looks on them as sex objects. In &lt;st1:city st="on"&gt;Bombay&lt;/st1:city&gt;, she can take a taxi at midnight; in &lt;st1:city st="on"&gt;&lt;st1:place st="on"&gt;Delhi&lt;/st1:place&gt;&lt;/st1:city&gt;, a girl cannot walk freely on street in the evening. It seems that it takes more than education to bring civilization.&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal"&gt;&lt;st1:city st="on"&gt;&lt;st1:place st="on"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/st1:place&gt;&lt;/st1:city&gt;&lt;/p&gt;&lt;p class="MsoNormal"&gt;&lt;st1:city st="on"&gt;&lt;st1:place st="on"&gt;Bombay&lt;/st1:place&gt;&lt;/st1:city&gt; has this civilization quality, I think, because of it origin as a city of commerce. Mentesquieu wrote in his &lt;i style=""&gt;Spirit of the Laws&lt;/i&gt;&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;that “it is almost a general rule that wherever manners are gentle, there is commerce; and wherever there is a commerce, manners are gentle” He felt that commerce diverted people away from brutal wars and bloodshed. A few years later, Samuel Richard added that “commerce makes him who was so proud and haughty, suddenly turn supple, bending and serviceable. Through commerce, man learns to deliberate, to be honest, to acquire manners, to be prudent and reserved in talk and action.” Commerce, they say, encourages bourgeois virtues of thrift, hard-work,&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;self-reliance and self-discipline. My experience with businessmen – Marwaris, Jains, and Gujrati Banias – is that they posses these qualities in abundance, particularly virtue of restraint.&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;p class="MsoNormal"&gt;The first rule of business is that unless both the buyer and seller are happy, the business transaction is not stable. If the buyer drives too hard a bargain, or is the seller’s goods are less than promised, the transaction fails. Thus, businesspeople learn interdependence. Both the buyer and the seller have to be satisfied, an this promotes a positive-sum game. People in the business also understand the importance of “growth.” They learn to believe that there is enough to go around and thus creates an “abundance mentality.”&lt;/p&gt;  &lt;span style=";font-family:&amp;quot;;font-size:12;"  &gt;&lt;br /&gt;The origins of &lt;st1:city st="on"&gt;&lt;st1:place st="on"&gt;Delhi&lt;/st1:place&gt;&lt;/st1:city&gt; are feudal and monarchical. Because of hierarchical manner of bureaucratic society, &lt;st1:city st="on"&gt;&lt;st1:place st="on"&gt;Delhi&lt;/st1:place&gt;&lt;/st1:city&gt; regards life as a zero-sum-game. The pyramid gets smaller as you move u. There can only one Prime Minister. Not everyone can be secretary. If you have to win, someone has to lose. Instead of becoming interdependent as a buyer and seller, you learn to put people down (in &lt;st1:city st="on"&gt;&lt;st1:place st="on"&gt;Delhi&lt;/st1:place&gt;&lt;/st1:city&gt;). Transactions in &lt;st1:city st="on"&gt;Delhi&lt;/st1:city&gt; – as in &lt;st1:place st="on"&gt;&lt;st1:city st="on"&gt;Washington&lt;/st1:city&gt; &lt;st1:state st="on"&gt;D.C.&lt;/st1:state&gt;&lt;/st1:place&gt; – depends on influence and patronage, and it matters less what you know than whom you know. Person from Person, &lt;st1:city st="on"&gt;&lt;st1:place st="on"&gt;Delhi&lt;/st1:place&gt;&lt;/st1:city&gt; people are better fed, better clothed, and better off. It is a middle-class city with higher per-capita income. However, it is not a very pleasant city. The &lt;st1:city st="on"&gt;&lt;st1:place st="on"&gt;Delhi&lt;/st1:place&gt;&lt;/st1:city&gt; resident wears his bad manners on his shirtsleeves…..&lt;/span&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3626621943115190419-321519482464499584?l=nitinmutha.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nitinmutha.blogspot.com/feeds/321519482464499584/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=3626621943115190419&amp;postID=321519482464499584&amp;isPopup=true' title='0 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/321519482464499584'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/321519482464499584'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nitinmutha.blogspot.com/2008/11/tale-of-two-cities-delhi-and-mumbai.html' title='Tale of two cities - Delhi and Mumbai'/><author><name>Nitin H Mutha</name><uri>http://www.blogger.com/profile/05432351079474759626</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='16' height='16' src='http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif'/></author><thr:total>0</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-3626621943115190419.post-8344326572326315812</id><published>2008-11-12T15:37:00.007+05:30</published><updated>2008-11-12T16:56:02.424+05:30</updated><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='myths'/><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='Innovation'/><title type='text'>Innovation - Demystified</title><content type='html'>&lt;title&gt;Chapter 1. The myth of epiphany&lt;/title&gt;&lt;link rel="stylesheet" type="text/css" href="styles/globalstyle.css"&gt;&lt;link title="medium" rel="stylesheet" type="text/css" href="styles/two.css"&gt;&lt;script language="javascript" type="text/javascript" src="scripts/main.js"&gt;&lt;/script&gt; &lt;div&gt;&lt;/div&gt; &lt;div&gt; &lt;div&gt;&lt;a name="the_myth_of_epiphany"&gt;&lt;/a&gt; &lt;h2 id="title-ID0EJKCK" class="docChapterTitle"&gt;&lt;span style="font-weight: bold;font-size:85%;" &gt;&lt;span style="font-weight: normal; font-family: courier new;"&gt;An Excellent Article by Scott Berkun (from Myths of Innovation)&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;/h2&gt;&lt;h2 id="title-ID0EJKCK" class="docChapterTitle"&gt;The myth of epiphany&lt;/h2&gt; &lt;p class="docText"&gt;&lt;a name="While waiting"&gt;&lt;/a&gt;While waiting in the lobby of  Google's main building, I snuck into the back of a tour group heading inside.  These outsiders, a mix of executives and business managers, had the giddy looks  of kids in a candy factory—their twinkling eyes lost in Google's efforts to make  a creative workplace. My clandestine activities unnoticed, we strolled together  under the high ceilings and bright-colored open spaces designed to encourage  inventiveness. No room or walkway was free of beanbag chairs, Ping-Pong tables,  laptops, and Nerf toys, and we saw an endless clutter of shared games,  brain-teasing puzzles, and customized tech gadgetry. The vibe was a happy blend  of MIT's Media lab, the Fortune 500, and an eccentrically architected private  library, with young, smart, smiley people lingering just about everywhere. To  those innocents on the tour, perhaps scarred survivors of cubicle careers, the  sights at Google were mystical—a working wonderland. And their newfound Google  buzz was the perfect cover for me to tag along, observing their responses to  this particular approach to the world of ideas (see &lt;a class="docLink" href="javascript:moveTo('one_of_the_creative_interiors_of_googleapostrophes_main_camp');"&gt;Figure  1-1&lt;/a&gt;).&lt;/p&gt;&lt;a name="one_of_the_creative_interiors_of_googleapostrophes_main_camp"&gt;&lt;/a&gt; &lt;p&gt; &lt;/p&gt;&lt;center&gt; &lt;h5 class="docFigureTitle"&gt;&lt;a name="the creative"&gt;&lt;/a&gt;Figure 1-1. One of the  creative interiors of Google's main campus in Mountain View,  California.&lt;/h5&gt;&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/_iop4COvp0Fs/SRqsX_417JI/AAAAAAAAA38/HOMguewMy1M/s1600-h/New+Picture.bmp"&gt;&lt;img style="cursor: pointer; width: 306px; height: 245px;" src="http://1.bp.blogspot.com/_iop4COvp0Fs/SRqsX_417JI/AAAAAAAAA38/HOMguewMy1M/s200/New+Picture.bmp" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5267712242450033810" border="0" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/center&gt; &lt;p&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p class="docText"&gt;The tour &lt;a name="idx-CHP-1-0001"&gt;&lt;/a&gt;&lt;a name="about life"&gt;&lt;/a&gt;offered fun facts about life at Google, like the free  organic lunches in the cafeteria and power outlets for laptops in curious places  (stairwells, for example), expenses taken to ensure Googlers are free, at all  times, to find their best &lt;a name="idx-CHP-1-0002"&gt;&lt;/a&gt;&lt;a name="wondered whether"&gt;&lt;/a&gt;ideas. While I wondered whether Beethoven or  Hemingway, great minds noted for thriving on conflict, could survive such a  nurturing environment without going postal, my attention was drawn to questions  from the tourists. A young professional woman, barely containing her  embarrassment, asked, "Where is the search engine? Are we going to see it?" to  which only half the group laughed. (There is no singular "engine"—only endless  dull bays of server computers running the search-engine software.)&lt;/p&gt; &lt;p class="docText"&gt;&lt;a name="spoken in"&gt;&lt;/a&gt;The second question, though spoken in  private, struck home. A thirty-something man turned to his tour buddy, leaning  in close to whisper. I strained at the limits of trying to hear without looking  like I was eavesdropping. He pointed to the young programmers in the distance,  and then, behind a cupped hand, he wondered, "I see them talking and typing, but  when do they come up with their ideas?" His buddy stood tall and looked around,  as if to discover something he'd missed: a secret passageway, epiphany machines,  or perhaps a circle of black-robed geniuses casting idea spells. Finding  nothing, he shrugged. They sighed, the tour moved on, and I escaped to consider  my observations.&lt;/p&gt; &lt;p class="docText"&gt;&lt;a name="mind of"&gt;&lt;/a&gt;The question of where ideas come from is  on the mind of anyone visiting a research lab, an artist's workshop, or an  inventor's studio. It's the secret we hope to see—the magic that happens when  new things are born. Even in environments geared for creativity like Google,  staffed with the best and brightest, the elusive nature of ideas leaves us  restless. We want creativity to be like opening a soda can or taking a bite of a  sandwich: mechanical things that are easy to observe. Yet, simultaneously, we  hold ideas to be special and imagine that their creation demands something  beyond what we see every day. The result is that tours of amazing places, even  with full access to creators themselves, never convince us that we've seen the  real thing. We still believe in our hearts there are top-secret rooms behind  motion-sensor security systems or bank-vault doors with ideas, tended by their  shaman-like keepers, stacked up like bars of wizardly gold.&lt;/p&gt; &lt;p class="docText"&gt;&lt;a name="before Google"&gt;&lt;/a&gt;For centuries before Google, MIT,  and IDEO, modern hotbeds of innovation, we struggled to explain any kind of  creation, from the universe itself to the multitudes of &lt;a name="idx-CHP-1-0003"&gt;&lt;/a&gt;&lt;a name="can make"&gt;&lt;/a&gt;ideas around us. While we can  make atomic bombs and dry-clean silk ties, we still don't have satisfying  answers for simple questions like: Where do songs come from? Is there an  infinite variety of possible kinds of cheese? How did Shakespeare and Stephen  King invent so much, while we're satisfied watching sitcom reruns? Our popular  answers have been unconvincing, enabling misleading, fantasy-laden myths to grow  strong.&lt;/p&gt; &lt;p class="docText"&gt;&lt;a name="story of"&gt;&lt;/a&gt;One grand myth is the story of Isaac &lt;a name="idx-CHP-1-0004"&gt;&lt;/a&gt;&lt;a name="Newton and"&gt;&lt;/a&gt;Newton and the discovery of &lt;a name="idx-CHP-1-0005"&gt;&lt;/a&gt;&lt;a name="was sitting"&gt;&lt;/a&gt;gravity. As it's often told,  Newton was sitting under a tree, an apple fell on his head, and the idea of  gravity was born. It's entertaining more than truthful, turning the mystery of  ideas into something innocent, obvious, and comfortable. Instead of hard work,  personal risk, and sacrifice, the myth suggests that great ideas come to people  who are lucky enough to be in the right place at the right time. The catalyst of  the story isn't even a person: it's the sad, nameless, suicidal apple.&lt;/p&gt; &lt;p class="docText"&gt;&lt;a name="ever observed"&gt;&lt;/a&gt;It's disputed whether Newton ever  observed an apple fall. He certainly was never struck by one, unless there's  secret evidence of fraternity food fights while he was studying in Cambridge.  Even if the apple incident took place, the telling of the story discounts  Newton's 20 years of work to explain gravity, the feat that earned him the  attention of the world. Newton did not discover gravity, just as Columbus didn't  discover America: the Egyptian pyramids and Roman coliseums prove that people  knew the workings of gravity well before Newton. Instead, he explained, through  math, how gravity works; while this contribution is certainly important, it's  not the same as discovery.&lt;/p&gt; &lt;p class="docText"&gt;&lt;a name="possible truth"&gt;&lt;/a&gt;The best possible truth to take  from the apple myth is that Newton was a deeply curious man who spent time  observing things in the world. He watched the stars in the sky and studied how  light moved through air, all as part of his scientific work to understand the  world. It was no accident that he studied gravity. Even if the myth were true  and he did see an apple fall, he made so many other observations from ordinary  things that his thinking couldn't have been solely inspired by fruity accidents  in the park. Yet, that's the lesson we're encouraged to take.&lt;/p&gt; &lt;p class="docText"&gt;&lt;a name="a story"&gt;&lt;/a&gt;Newton's apple myth is a story of  epiphany or "a sudden manifestation of the essence or meaning of something,"&lt;sup class="docFootnote"&gt;&lt;a class="docLink" href="javascript:moveTo('CHP-1-FNOTE-1');"&gt;[*]&lt;/a&gt;&lt;/sup&gt; and in the mythology of  innovation, &lt;a name="idx-CHP-1-0006"&gt;&lt;/a&gt;&lt;a name="first use"&gt;&lt;/a&gt;epiphanies serve  an important purpose. The word has religious origins, and its first use meant  that all insight came by divine power, as in "My epiphany from God can save the  village!" This isn't surprising, as most early theologians,&lt;sup class="docFootnote"&gt;&lt;a class="docLink" href="javascript:moveTo('CHP-1-FNOTE-2');"&gt;[&lt;img alt="dagger" src="http://www.blogger.com/images/U2020.GIF" /&gt;]&lt;/a&gt;&lt;/sup&gt; including Christians, &lt;a name="idx-CHP-1-0007"&gt;&lt;/a&gt;&lt;a name="as the"&gt;&lt;/a&gt;defined God as the sole creative  force in the universe. As a rule, people believed that if it's creative, it's  divine, but if it's derivative, it's human. Had you asked the first maker of the  wheel&lt;sup class="docFootnote"&gt;&lt;a class="docLink" href="javascript:moveTo('CHP-1-FNOTE-3');"&gt;[&lt;img alt="double dagger" src="http://www.blogger.com/images/U2021.GIF" /&gt;]&lt;/a&gt;&lt;/sup&gt;&lt;a name="that you"&gt;&lt;/a&gt; for an autograph, he'd  be offended that you'd want his name on his work, instead of his god's (one  wonders what he'd think of Mr. Goodyear and his eponymous tires). &lt;sup class="docFootnote"&gt;&lt;a class="docLink" href="javascript:moveTo('CHP-1-FNOTE-4');"&gt;[§]&lt;/a&gt;&lt;/sup&gt; &lt;a name="idx-CHP-1-0008"&gt;&lt;/a&gt;&lt;/p&gt; &lt;blockquote&gt; &lt;p class="docFootnote"&gt;&lt;sup&gt;&lt;a name="CHP-1-FNOTE-1"&gt;[*]&lt;/a&gt;&lt;/sup&gt;&lt;a name="in"&gt;&lt;/a&gt;  This approximates the third entry in &lt;span class="docEmphasis"&gt;Merriam-Webster's&lt;/span&gt;&lt;a name="online listing"&gt;&lt;/a&gt; online  listing. The first two are religious in nature: &lt;a class="docLink" target="_blank" href="http://www.m-w.com/dictionary/epiphany"&gt;http://www.m-w.com/dictionary/epiphany&lt;/a&gt;.&lt;/p&gt;&lt;/blockquote&gt; &lt;blockquote&gt; &lt;p class="docFootnote"&gt;&lt;sup&gt;&lt;a name="CHP-1-FNOTE-2"&gt;[&lt;img alt="dagger" src="http://www.blogger.com/images/U2020.GIF" /&gt;]&lt;/a&gt;&lt;/sup&gt;&lt;a name="Mark A"&gt;&lt;/a&gt; Robert S. Albert and  Mark A. Runco, "A History of Research on Creativity," in &lt;span class="docEmphasis"&gt;Handbook of Creativity&lt;/span&gt;, ed. Robert J. Sternberg  (Cambridge University Press, 1998), 16–20.&lt;/p&gt;&lt;/blockquote&gt; &lt;blockquote&gt; &lt;p class="docFootnote"&gt;&lt;sup&gt;&lt;a name="CHP-1-FNOTE-3"&gt;[&lt;img alt="double dagger" src="http://www.blogger.com/images/U2021.GIF" /&gt;]&lt;/a&gt;&lt;/sup&gt;&lt;a name="are a"&gt;&lt;/a&gt; The wheel's prehistoric  origins are a misnomer. The first wheels used for any practical purpose are  believed to be about 5,000 years old. Start with &lt;a class="docLink" target="_blank" href="http://www.ideafinder.com/history/inventions/wheel.htm"&gt;http://www.ideafinder.com/history/inventions/wheel.htm&lt;/a&gt;.&lt;/p&gt;&lt;/blockquote&gt; &lt;blockquote&gt; &lt;p class="docFootnote"&gt;&lt;sup&gt;&lt;a name="CHP-1-FNOTE-4"&gt;[§]&lt;/a&gt;&lt;/sup&gt;&lt;a name="tire was"&gt;&lt;/a&gt; The rubber tire was once a big innovation, and the history  of Goodyear is a surprisingly good read: &lt;a class="docLink" target="_blank" href="http://www.goodyear.com/corporate/history/history_overview.html"&gt;http://www.goodyear.com/corporate/history/history_overview.html&lt;/a&gt;.&lt;/p&gt;&lt;/blockquote&gt; &lt;p class="docText"&gt;&lt;a name="without awareness"&gt;&lt;/a&gt;Today, we use epiphany without  awareness of its heavy-duty heritage, as in, "I had an epiphany for organizing  my sock drawer!" While the religious connotations are forgotten, the  implications remain: we're hinting that we don't know where the idea came from  and aren't willing to take credit for it. Even the language, that an idea comes  to us, or that we have to find ideas, puts them outside us, like ghosts or  spirits, beyond our control. This way of thinking is helpful when we want to  dissuade our guilt for blank sheets of paper where love letters, business plans,  and novels are supposed to be, but it does little to improve whatever creative  talents we have.&lt;/p&gt; &lt;p class="docText"&gt;The &lt;a name="idx-CHP-1-0009"&gt;&lt;/a&gt;&lt;a name="they created"&gt;&lt;/a&gt;Greeks were so committed to ideas as supernatural forces  that they created an entire group of goddesses, not one but nine, to represent  creative power. These nine goddesses, or &lt;span class="docEmphasis"&gt;muses&lt;/span&gt;&lt;a name="recipients of"&gt;&lt;/a&gt;, were the recipients of prayers from writers,  engineers, and musicians. Even the great minds of the time, like Socrates and  Plato, built shrines and visited temples dedicated to their particular muse (or  for those who hedged their bets, muses). Right now, under our very secular  noses, we honor these beliefs in our language, &lt;a name="idx-CHP-1-0010"&gt;&lt;/a&gt;&lt;a name="for the"&gt;&lt;/a&gt;as words like museum (place for the muse) and amusement  (inspiration by the muse) bear the Greek heritage &lt;a name="idx-CHP-1-0011"&gt;&lt;/a&gt;of  ideas as superhuman forces.&lt;a name="idx-CHP-1-0012"&gt;&lt;/a&gt;&lt;/p&gt; &lt;p class="docText"&gt;&lt;a name="change the"&gt;&lt;/a&gt;When amazing innovations arise and  change the world today, the first stories about them mirror the myths from the  past. Putting accuracy aside in favor of echoing the epiphany myth, reporters  and readers first move to tales of magic moments. Tim &lt;a name="idx-CHP-1-0013"&gt;&lt;/a&gt;&lt;a name="the man"&gt;&lt;/a&gt;Berners-Lee, the man who invented  the World Wide Web, explained:&lt;/p&gt; &lt;blockquote&gt; &lt;p class="docText"&gt;&lt;span class="docEmphasis"&gt;&lt;a name="asked me"&gt;&lt;/a&gt;Journalists have  always asked me what the crucial idea was or what the singular event was that  allowed the Web to exist one day when it hadn't before. They are frustrated when  I tell them there was no Eureka moment. It was not like the legendary apple  falling on Newton's head to demonstrate the concept of gravity…it was a process  of accretion (growth by gradual addition)&lt;/span&gt;. &lt;sup class="docFootnote"&gt;&lt;a class="docLink" href="javascript:moveTo('CHP-1-FNOTE-5');"&gt;[||]&lt;/a&gt;&lt;/sup&gt; &lt;/p&gt; &lt;blockquote&gt; &lt;p class="docFootnote"&gt;&lt;sup&gt;&lt;a name="CHP-1-FNOTE-5"&gt;[||]&lt;/a&gt;&lt;/sup&gt; Tim Berners-Lee,  &lt;span class="docEmphasis"&gt;Weaving the Web&lt;/span&gt; (HarperCollins,  1999).&lt;/p&gt;&lt;/blockquote&gt;&lt;/blockquote&gt; &lt;p class="docText"&gt;&lt;a name="many times"&gt;&lt;/a&gt;No matter how many times he relayed  the dedicated hours of debate over the Web's design, and the various proposals  and iterations of its development, it's the myth of magic that journalists and  readers desperately want to recreate.&lt;/p&gt; &lt;p class="docText"&gt;&lt;a name="founders of"&gt;&lt;/a&gt;When the founders of the &lt;a name="idx-CHP-1-0014"&gt;&lt;/a&gt;eBay Corporation &lt;sup class="docFootnote"&gt;&lt;a class="docLink" href="javascript:moveTo('CHP-1-FNOTE-6');"&gt;[#]&lt;/a&gt;&lt;/sup&gt;&lt;a name="attention and"&gt;&lt;/a&gt; began, they struggled for attention and publicity from  the media. Their true story, that the founders desired to create a perfect  market economy where individuals could freely trade with each other, was too  academic to interest reporters. It was only when they invented a quasi-love  story—about how the founder created the company so his fiancée could trade PEZ  dispensers—that they got the press coverage they wanted. The truer story of  market economies wasn't as palatable as a tale of muse-like inspiration between  lovers. The PEZ story was one of the most popular company inception stories told  during the late 1990s, and it continues to be told despite confessions from the  founders. Myths are often more satisfying to us than the truth, which explains  their longevity and resistance to facts: we want to believe that they're true.  This begs the question: is shaping the truth into the form of an epiphany myth a  kind of lie, or is it just smart PR?&lt;/p&gt; &lt;blockquote&gt; &lt;p class="docFootnote"&gt;&lt;sup&gt;&lt;a name="CHP-1-FNOTE-6"&gt;[#]&lt;/a&gt;&lt;/sup&gt; Adam Cohen, &lt;span class="docEmphasis"&gt;The Perfect Store: Inside eBay&lt;/span&gt; (Little, Brown and  Company, 2003).&lt;/p&gt;&lt;/blockquote&gt; &lt;p class="docText"&gt;Even the tale &lt;a name="idx-CHP-1-0015"&gt;&lt;/a&gt;&lt;a name="the day"&gt;&lt;/a&gt;of Newton's apple owes its mythic status to the journalists  of the day. Voltaire and other popular 18th-century writers spread the story in  their essays and letters. An eager public, happy to hear the ancient notion of  ideas &lt;a name="idx-CHP-1-0016"&gt;&lt;/a&gt;&lt;a name="and embellished"&gt;&lt;/a&gt;as magic,  endorsed and embellished the story (e.g., the apple's trajectory moved over  time, from being observed in the distance to landing at his feet to eventually  striking Newton's head in a telling by Disraeli &lt;sup class="docFootnote"&gt;&lt;a class="docLink" href="javascript:moveTo('CHP-1-FNOTE-7');"&gt;[**]&lt;/a&gt;&lt;/sup&gt;&lt;a name="true that"&gt;&lt;/a&gt; decades later). While it is true that by dramatizing  Newton's work, Voltaire helped popularize Newton's ideas, two centuries later,  little of Newton's process is remembered: myths always serve promotion more than  education. Anyone wishing to innovate must seek better sources and can easily  start by examining the history of any idea.&lt;/p&gt; &lt;blockquote&gt; &lt;p class="docFootnote"&gt;&lt;sup&gt;&lt;a name="CHP-1-FNOTE-7"&gt;[**]&lt;/a&gt;&lt;/sup&gt; Isaac Disraeli,  &lt;span class="docEmphasis"&gt;&lt;a name="of the"&gt;&lt;/a&gt;Curiosities of Literature: With a  View of the Life and Writings of the Author&lt;/span&gt; (Widdleton,  1872).&lt;/p&gt;&lt;/blockquote&gt;&lt;a name="ideas_never_stand_alone"&gt;&lt;/a&gt; &lt;h3 id="-100000" class="docSection1Title"&gt;1. Ideas never stand alone&lt;/h3&gt; &lt;p class="docText"&gt;&lt;a name="The computer"&gt;&lt;/a&gt;The computer keyboard I'm typing on  now involves dozens of ideas and inventions. It's comprised of the typewriter,  electricity, plastics, written language, operating systems, circuits, USB  connectors, and binary data. If you eliminated any of these things from the  history of the universe, the keyboard in front of me (as well as the book in  front of you) would disappear. The keyboard, like all innovations, is a  combination of things that existed before. The combination might be novel, or  used in an original way, but the materials and ideas all existed in some form  somewhere before the first keyboard was made. Similar games can be played with  cell phones (telephones, computers, and radio waves), fluorescent lights  (electric power, advanced glass moldings, and some basic chemistry), and GPS  navigation (space flight, high-speed networks, atomic clocks). Any seemingly  grand idea can be divided into an infinite series of smaller, previously known  ideas.&lt;a name="I_book_tt2id2245861"&gt;&lt;/a&gt;&lt;/p&gt; &lt;p class="docText"&gt;&lt;a name="in the"&gt;&lt;/a&gt;Similar patterns exist in the work of  innovation itself. For most, there is no singular magic moment; instead, there  are many smaller insights accumulated over time. The Internet required nearly 40  years of innovations in electronics, networking, and packet-switching software  before it even approximated the system Tim Berners-Lee used to create the World  Wide Web. &lt;sup class="docFootnote"&gt;&lt;a class="docLink" href="javascript:moveTo('CHP-1-FNOTE-8');"&gt;[&lt;img alt="dagger" src="http://www.blogger.com/images/U2020.GIF" /&gt;&lt;img alt="dagger" src="http://www.blogger.com/images/U2020.GIF" /&gt;]&lt;/a&gt;&lt;/sup&gt;&lt;a name="the dishwasher"&gt;&lt;/a&gt; The refrigerator, the laser, and the dishwasher were  disasters as products for decades before enough of the barriers—cultural and  technological—were eliminated, each through insights of various kinds, to make  them into true business innovations. Big thoughts are fun to romanticize, but  it's many small insights coming together that bring big ideas into the  world.&lt;/p&gt; &lt;blockquote&gt; &lt;p class="docFootnote"&gt;&lt;sup&gt;&lt;a name="CHP-1-FNOTE-8"&gt;[&lt;img alt="dagger" src="http://www.blogger.com/images/U2020.GIF" /&gt;&lt;img alt="dagger" src="http://www.blogger.com/images/U2020.GIF" /&gt;]&lt;/a&gt;&lt;/sup&gt;&lt;a name="Internet Timeline"&gt;&lt;/a&gt; See the Internet Timeline: &lt;a class="docLink" target="_blank" href="http://www.pbs.org/opb/nerds2.0.1/timeline/"&gt;http://www.pbs.org/opb/nerds2.0.1/timeline/&lt;/a&gt;.&lt;/p&gt;&lt;/blockquote&gt; &lt;p class="docText"&gt;&lt;a name="people try"&gt;&lt;/a&gt;However, it's often not until people  try their own hands at innovation or entrepreneurship that they see past the  romance and recognize the challenges for what they are. It's easy to read  shallow, mythologized accounts of what Leonardo da Vinci, Thomas Edison, or Jeff  Bezos did, and make the mistake of mimicking their behavior in an entirely  different set of circumstances (or with comparatively modest intellects). The  myths are so strong that it's a surprise to many to learn that having one big  idea isn't enough to succeed. Instead of wanting to innovate, a process  demanding hard work and many ideas, most want to have innovated. The myth of  epiphany tempts us to believe that the magic moment is the grand catalyst;  however, all evidence points to its more supportive role.&lt;/p&gt; &lt;p class="docText"&gt;&lt;a name="working on"&gt;&lt;/a&gt;The best way to think about epiphany  is to imagine working on a jigsaw puzzle. When you put the last piece into  place, is there anything special about that last piece or what you were wearing  when you put it in? The only reason that last piece is significant is because of  the other pieces you'd already put into place. If you jumbled up the pieces a  second time, any one of them could turn out to be the last, magical piece.  Epiphany works the same way: it's not the apple or the magic moment that matters  much, it's the work before and after (see &lt;a class="docLink" href="javascript:moveTo('epiphany_is_the_moment_when_the_last_piece_of_work_fits_into');"&gt;Figure  1-2&lt;/a&gt;).&lt;/p&gt; &lt;p class="docText"&gt;&lt;a name="feeling at"&gt;&lt;/a&gt;The magic feeling at the moment of  insight, when the last piece falls into place, comes for two reasons. The first  reason is that it's the reward for many hours (or years) of investment coming  together. In comparison to the simple action of fitting the puzzle piece into  place, we feel the larger collective payoff of hundreds of pieces worth of work.  The second reason is that innovative work isn't as predictable as jigsaw  puzzles, so there's no way to know when the moment of insight will come: it's a  surprise. Like hiking up a strange mountain through cold, heavy fog, you never  know how much further you have to go to reach the top. When suddenly the air  clears and you're at the summit, it's overwhelming. You hoped it was coming, but  you couldn't be certain when or if it would happen, and the emotional payoff is  hard to match (explaining both why people climb mountains as well as why they  invent new things).&lt;/p&gt;&lt;a name="epiphany_is_the_moment_when_the_last_piece_of_work_fits_into"&gt;&lt;/a&gt; &lt;p&gt; &lt;/p&gt;&lt;center&gt; &lt;h5 class="docFigureTitle"&gt;&lt;a name="moment when"&gt;&lt;/a&gt;Figure 1-2. Epiphany is the  moment when the last piece of work fits into place. However, the last piece  isn't any more magical than the others, and has no magic without its connection  to the other pieces.&lt;/h5&gt;&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/_iop4COvp0Fs/SRqtSCvA4aI/AAAAAAAAA4E/ZhVHQE1WELA/s1600-h/New+Picture+%281%29.bmp"&gt;&lt;img style="cursor: pointer; width: 260px; height: 331px;" src="http://1.bp.blogspot.com/_iop4COvp0Fs/SRqtSCvA4aI/AAAAAAAAA4E/ZhVHQE1WELA/s200/New+Picture+%281%29.bmp" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5267713239646527906" border="0" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/center&gt; &lt;p&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p class="docText"&gt;Gordon &lt;a name="idx-CHP-1-0017"&gt;&lt;/a&gt;Gould, the primary inventor  of the &lt;a name="idx-CHP-1-0018"&gt;&lt;/a&gt;&lt;a name="his own"&gt;&lt;/a&gt;Laser, had this to say  about his own epiphany:&lt;/p&gt; &lt;blockquote&gt; &lt;p class="docText"&gt;&lt;span class="docEmphasis"&gt;&lt;a name="In the"&gt;&lt;/a&gt;In the middle of  one Saturday night…the whole thing…suddenly popped into my head and I saw how  to build the laser…but that flash of insight required the 20 years of work I had  done in physics and optics to put all of the bricks of that invention in  there&lt;/span&gt;.&lt;/p&gt;&lt;/blockquote&gt; &lt;p class="docText"&gt;&lt;a name="or insight"&gt;&lt;/a&gt;Any major innovation or insight can be  seen in this way. It's simply the final piece of a complex puzzle falling into  place. But unlike a puzzle, the universe of ideas can be combined in an infinite  number of ways, so part of the challenge of innovation is coming up with the  problem to solve, not just its solution. The pieces used to innovate one day can  be reused and reapplied to innovate again, only to solve a different  problem.&lt;/p&gt; &lt;p class="docText"&gt;&lt;a name="legend of"&gt;&lt;/a&gt;The other great legend of innovation  and epiphany is the tale of &lt;a name="idx-CHP-1-0019"&gt;&lt;/a&gt;&lt;a name="story goes"&gt;&lt;/a&gt;Archimedes' Eureka. As the story goes, the great inventor  Archimedes was asked by his king to detect whether a gift was made of false  gold. One day, Archimedes took a bath, and on observing the displacement of  water as he stepped in, he recognized a new way to look at the problem: by  knowing an object's volume and weight, he could compute its density. He ran  naked into the streets yelling "&lt;a name="idx-CHP-1-0020"&gt;&lt;/a&gt;Eureka!"—&lt;span class="docEmphasis"&gt;I have found it&lt;/span&gt;&lt;a name="onlookers into"&gt;&lt;/a&gt;—and  perhaps scandalizing confused onlookers into curious thoughts about what exactly  he had been looking for.&lt;/p&gt; &lt;p class="docText"&gt;&lt;a name="spent significant"&gt;&lt;/a&gt;The part of the story that's  overlooked, like Newton's apple tale, is that Archimedes spent significant time  trying and failing to find solutions to the problem before he took the bath. The  history is sketchy at best, but I suspect he took the bath as stress relief from  the various pressures of innovation. &lt;sup class="docFootnote"&gt;&lt;a class="docLink" href="javascript:moveTo('CHP-1-FNOTE-9');"&gt;[&lt;img alt="double dagger" src="http://www.blogger.com/images/U2021.GIF" /&gt;&lt;img alt="double dagger" src="http://www.blogger.com/images/U2021.GIF" /&gt;]&lt;/a&gt;&lt;/sup&gt;&lt;a name="or the"&gt;&lt;/a&gt; Unlike Google employees,  or the staff at MIT, he didn't have friends with Nerf weapons or sand volleyball  courts to blow off steam. So, as is common in myths of epiphany, we are told  where he was when the last piece fell into place, but nothing about how the  other pieces got there.&lt;/p&gt; &lt;blockquote&gt; &lt;p class="docFootnote"&gt;&lt;sup&gt;&lt;a name="CHP-1-FNOTE-9"&gt;[&lt;img alt="double dagger" src="http://www.blogger.com/images/U2021.GIF" /&gt;&lt;img alt="double dagger" src="http://www.blogger.com/images/U2021.GIF" /&gt;]&lt;/a&gt;&lt;/sup&gt;&lt;a name="the Eureka"&gt;&lt;/a&gt; The most well-known  version of the Eureka story comes in the form of a legend in Vitruvius' &lt;span class="docEmphasis"&gt;Ten Books of Architecture&lt;/span&gt;&lt;a name="book is"&gt;&lt;/a&gt; (Dover,  1960), 253–255. Of note is that this book is the first pattern language of  design in Western history, documenting the Roman architecture techniques of  Vitruvius' time.&lt;/p&gt;&lt;/blockquote&gt; &lt;p class="docText"&gt;&lt;a name="In Mihaly"&gt;&lt;/a&gt;In Mihaly &lt;a name="idx-CHP-1-0021"&gt;&lt;/a&gt;Csikszentmihalyi's book, &lt;span class="docEmphasis"&gt;&lt;a name="Psychology of"&gt;&lt;/a&gt;Creativity: Flow and the Psychology of Discovery and  Invention&lt;/span&gt;, &lt;sup class="docFootnote"&gt;&lt;a class="docLink" href="javascript:moveTo('CHP-1-FNOTE-10');"&gt;[§§]&lt;/a&gt;&lt;/sup&gt;&lt;a name="thought processes"&gt;&lt;/a&gt; he studied the thought processes of nearly 100  creative people, from artists to scientists, including notables like Robertson  Davies, Stephen Jay Gould, Don Norman, Linus Pauling, Jonas Salk, Ravi Shankar,  and Edward O. Wilson. Instead of doing clinical research with probes and brain  scans, he focused instead on the innovators' individual insights. He wanted to  understand their perceptions of innovation, unfiltered by the often stifling and  occasionally self-defeating rigors of hard science.&lt;a name="idx-CHP-1-0022"&gt;&lt;/a&gt;&lt;a name="idx-CHP-1-0023"&gt;&lt;/a&gt;&lt;/p&gt; &lt;blockquote&gt; &lt;p class="docFootnote"&gt;&lt;sup&gt;&lt;a name="CHP-1-FNOTE-10"&gt;[§§]&lt;/a&gt;&lt;/sup&gt; Mihaly  Csikszentmihalyi, &lt;span class="docEmphasis"&gt;&lt;a name="the Psychology"&gt;&lt;/a&gt;Creativity: Flow and the Psychology of Discovery and  Invention&lt;/span&gt; (HarperPerennial, 1997).&lt;/p&gt;&lt;/blockquote&gt; &lt;p class="docText"&gt;&lt;a name="to understand"&gt;&lt;/a&gt;One goal was to understand epiphany  and how it happens; through his research, he observed a common pattern. Epiphany  had three parts, roughly described as early, insight, and after. &lt;sup class="docFootnote"&gt;&lt;a class="docLink" href="javascript:moveTo('CHP-1-FNOTE-11');"&gt;[||||]&lt;/a&gt;&lt;/sup&gt;&lt;a name="problem and"&gt;&lt;/a&gt; During the early period, hours or days are spent  understanding the problem and immersing oneself in the domain. An innovator  might ask questions like: "What else in the world is like this?" and "Who has  solved a problem similar to mine?" learning everything he can and exploring the  world of related ideas. And then there is a period of incubation in which the  knowledge is digested, leading to experiments and rough attempts at solutions.  Sometimes there are long pauses during incubation when progress stalls and  confidence wanes, an experience the Greeks would have called "&lt;a name="idx-CHP-1-0024"&gt;&lt;/a&gt;losing the muse."&lt;/p&gt; &lt;blockquote&gt; &lt;p class="docFootnote"&gt;&lt;sup&gt;&lt;a name="CHP-1-FNOTE-11"&gt;[||||]&lt;/a&gt;&lt;/sup&gt;&lt;a name="epiphany in"&gt;&lt;/a&gt; Csikszentmihalyi describes epiphany in five phases, but  I've simplified it to three for the purposes of this chapter.&lt;/p&gt;&lt;/blockquote&gt; &lt;p class="docText"&gt;&lt;a name="occur during"&gt;&lt;/a&gt;The big insights, if they happen,  occur during the depths of incubation: it's possible these pauses are minds  catching up with everything they've observed. Csikszentmihalyi explains that  deep quiet periods, time spent doing unrelated things, often helps new ideas  surface. Csikszentmihalyi wrote, "Cognitive accounts of what happens during  incubation assume…that some kind of information processing keeps going on even  when we are not aware of it, even while we are asleep." Our &lt;a name="idx-CHP-1-0025"&gt;&lt;/a&gt;&lt;a name="in creative"&gt;&lt;/a&gt;subconscious minds play large  roles in creative thinking: they may be the sources for the unexplained insights  we romanticize. When a promising idea surfaces out of the subconscious and rises  into our active minds, it can feel like it came from somewhere else because we  weren't aware of our subconscious thoughts while we were mowing the lawn.&lt;/p&gt; &lt;p class="docText"&gt;&lt;a name="The best"&gt;&lt;/a&gt;The best lesson from the myths of Newton  and Archimedes is to work passionately but to take &lt;a name="idx-CHP-1-0026"&gt;&lt;/a&gt;&lt;a name="and relaxing"&gt;&lt;/a&gt;breaks. Sitting under trees and relaxing in baths lets  the mind wander and frees the subconscious to do work on our behalf. Freeman &lt;a name="idx-CHP-1-0027"&gt;&lt;/a&gt;&lt;a name="think it"&gt;&lt;/a&gt;Dyson, a world-class physicist  and author, agrees, "I think it's very important to be &lt;a name="idx-CHP-1-0028"&gt;&lt;/a&gt;&lt;a name="themselves busy"&gt;&lt;/a&gt;idle…people who keep  themselves busy all the time are generally not creative. So I am not ashamed of  being idle." This isn't to justify surfing instead of studying: it's only when  activities are done as breaks that the change of activity pays off. Some  workaholic innovators tweak this by working on multiple projects at the same  time, effectively using work on one project as a break from the other. Edison,  Darwin, &lt;a name="idx-CHP-1-0029"&gt;&lt;/a&gt;&lt;a name="Gogh all"&gt;&lt;/a&gt;da Vinci,  Michelangelo, and van Gogh all regularly switched &lt;a name="idx-CHP-1-0030"&gt;&lt;/a&gt;&lt;a name="ideas and"&gt;&lt;/a&gt;between different projects, occasionally in different  fields, possibly accelerating an exchange of ideas and seeding their minds for  new &lt;a name="idx-CHP-1-0031"&gt;&lt;/a&gt;insights.&lt;/p&gt; &lt;p class="docText"&gt;&lt;a name="the truths"&gt;&lt;/a&gt;One of the truths of both Newton's  apple tale and Archimedes' bathtub is that &lt;a name="idx-CHP-1-0032"&gt;&lt;/a&gt;triggers  for &lt;a name="idx-CHP-1-0033"&gt;&lt;/a&gt;&lt;a name="ordinary places"&gt;&lt;/a&gt;breakthroughs can  come from ordinary places. There is research that creative people more easily  make connections between unrelated ideas. Richard Fennyman curiously observed  students spinning plates in the Cornell University cafeteria and eventually  related the mathematics of this behavior to an unsolved problem in quantum  physics, earning him the Nobel Prize. &lt;a name="idx-CHP-1-0034"&gt;&lt;/a&gt;&lt;a name="and rearranged"&gt;&lt;/a&gt;Picasso found a trashed bicycle and rearranged its  seat and handlebars, converting it into a masterpiece sculpture of a bull. The  idea of observation as the key to insight, rather than IQ scores or intellectual  prowess, is best captured by something da Vinci, whose famous technological  inventions were inspired by observing nature, wrote hundreds of years ago:&lt;/p&gt; &lt;blockquote&gt; &lt;p class="docText"&gt;&lt;span class="docEmphasis"&gt;&lt;a name="Stand still"&gt;&lt;/a&gt;Stand still  and watch the patterns, which by pure chance have been generated: Stains on the  wall, or the ashes in a fireplace, or the clouds in the sky, or the gravel on  the beach or other things. If you look at them carefully you might discover  miraculous inventions&lt;/span&gt;.&lt;/p&gt;&lt;/blockquote&gt; &lt;p class="docText"&gt;&lt;a name="talent for"&gt;&lt;/a&gt;In psychology books, the talent for  taking two unrelated concepts and finding connections between them is called  associative ability. In his book &lt;span class="docEmphasis"&gt;Creativity in Science:  Change, Logic, Genius, and Zeitgeist&lt;/span&gt;&lt;a name="out that"&gt;&lt;/a&gt;, Dean  Simonton points out that "persons with low associative barriers may think to  connect ideas or concepts that have very little basis in past experience or that  cannot easily be traced logically." &lt;sup class="docFootnote"&gt;&lt;a class="docLink" href="javascript:moveTo('CHP-1-FNOTE-12');"&gt;[##]&lt;/a&gt;&lt;/sup&gt;&lt;a name="last sentence"&gt;&lt;/a&gt; Read that last sentence again: it's indistinguishable  from various definitions of insanity. The tightrope between being strange and  being creative is too narrow to walk without occasionally landing on both sides,  explaining why so many great minds are lampooned as eccentrics. Their  willingness to try seemingly illogical ideas or to make connections others  struggle to see invariably leads to judgment (and perhaps putting some truth to  stereotypes of mad scientists and unpredictable artists). Developing new ideas  requires questions and approaches that most people won't understand initially,  which leaves many true innovators at risk of becoming lonely, misunderstood  characters.&lt;/p&gt; &lt;blockquote&gt; &lt;p class="docFootnote"&gt;&lt;sup&gt;&lt;a name="CHP-1-FNOTE-12"&gt;[##]&lt;/a&gt;&lt;/sup&gt; Dean Keith  Simonton, &lt;span class="docEmphasis"&gt;Creativity in Science: Chance, Logic, Genius,  and Zeitgeist&lt;/span&gt; (Cambridge University Press, 2004).&lt;/p&gt;&lt;/blockquote&gt;&lt;a name="beyond_epiphany"&gt;&lt;/a&gt; &lt;h4 id="title-ID0EPZCK" class="docSection2Title"&gt;1.1. Beyond epiphany&lt;/h4&gt; &lt;p class="docText"&gt;&lt;a name="a list"&gt;&lt;/a&gt;If we had a list of the most amazing  breakthrough insights that would change the world in the next decade, hard work  would follow them all. No grand &lt;a name="idx-CHP-1-0035"&gt;&lt;/a&gt;&lt;a name="take an"&gt;&lt;/a&gt;innovation in history has escaped the long hours required to  take an insight and work it into a form useful to the world. It's one thing to  imagine world peace or the Internet, something Vannevar &lt;a name="idx-CHP-1-0036"&gt;&lt;/a&gt;&lt;a name="in "&gt;&lt;/a&gt;Bush did in 1945 in a paper titled "&lt;a name="idx-CHP-1-0037"&gt;&lt;/a&gt;As We May Think," &lt;sup class="docFootnote"&gt;&lt;a class="docLink" href="javascript:moveTo('CHP-1-FNOTE-13');"&gt;[***]&lt;/a&gt;&lt;/sup&gt;&lt;a name="down the"&gt;&lt;/a&gt; but it's another to break down the idea into parts that can  be built, or even attempted.&lt;/p&gt; &lt;blockquote&gt; &lt;p class="docFootnote"&gt;&lt;sup&gt;&lt;a name="CHP-1-FNOTE-13"&gt;[***]&lt;/a&gt;&lt;/sup&gt;&lt;a name="goes beyond"&gt;&lt;/a&gt; Bush's paper is a recommended read. It goes beyond  visionary hyperbole and breaks down a vision into smaller, practical problems (a  hint for today's visionaries): &lt;a class="docLink" target="_blank" href="http://www.theatlantic.com/doc/194507/bush"&gt;http://www.theatlantic.com/doc/194507/bush&lt;/a&gt;.&lt;/p&gt;&lt;/blockquote&gt; &lt;p class="docText"&gt;&lt;a name="Csikszentmihalyi describes"&gt;&lt;/a&gt;Csikszentmihalyi  describes this part of innovation, the &lt;a name="idx-CHP-1-0038"&gt;&lt;/a&gt;&lt;a name="idea into"&gt;&lt;/a&gt;elaboration of an idea into function, as "…the one that  takes up the most time and involves the hardest work." Scientists need to not  only make discoveries, but to provide enough research to prove to others that  the discoveries are valid. Newton was far from the first to consider gravity,  but he was the only person able to complete the years of work. &lt;span class="docEmphasis"&gt;Star Trek&lt;/span&gt;&lt;a name="in the"&gt;&lt;/a&gt;, a television program in  the '60s, had the idea for &lt;a name="idx-CHP-1-0039"&gt;&lt;/a&gt;&lt;a name="it took"&gt;&lt;/a&gt;cell  phones, but it took decades for technology to be developed and refined to the  point where such a thing could be practical (and, of course, many of &lt;span class="docEmphasis"&gt;Star Trek's&lt;/span&gt;&lt;a name="to be"&gt;&lt;/a&gt; sci-fi ideas have yet  to be realized). Not to mention the services and businesses that are needed to  make the devices available affordably to consumers around the world. The big  ideas are a small part &lt;a name="idx-CHP-1-0040"&gt;&lt;/a&gt;of the process of true  innovation.&lt;a name="idx-CHP-1-0041"&gt;&lt;/a&gt;&lt;/p&gt; &lt;p class="docText"&gt;&lt;a name="an occasional"&gt;&lt;/a&gt;The most useful way to think of  epiphany is as an occasional bonus of working on tough problems. Most  innovations come without &lt;a name="idx-CHP-1-0042"&gt;&lt;/a&gt;&lt;a name="powerful moments"&gt;&lt;/a&gt;epiphanies, and when powerful moments do happen,  little knowledge is granted for how to find the next one. Even in the myths,  Newton had one apple and Archimedes had one Eureka. To focus on the magic  moments is to miss the point. The goal isn't the magic moment: it's the end  result of a useful innovation. Ted &lt;a name="idx-CHP-1-0043"&gt;&lt;/a&gt;&lt;a name="first"&gt;&lt;/a&gt;Hoff, the inventor of the first &lt;a name="idx-CHP-1-0044"&gt;&lt;/a&gt;&lt;a name="wonderful breakthrough"&gt;&lt;/a&gt;microprocessor (Intel's 4004), explained, "…If  you're always waiting for that wonderful breakthrough, it's probably never going  to happen. Instead, what you have to do is keep working on things. If you find  something that looks good, follow through with it."&lt;sup class="docFootnote"&gt;&lt;a class="docLink" href="javascript:moveTo('CHP-1-FNOTE-14');"&gt;[&lt;img alt="dagger" src="http://www.blogger.com/images/U2020.GIF" /&gt;&lt;img alt="dagger" src="http://www.blogger.com/images/U2020.GIF" /&gt;&lt;img alt="dagger" src="http://www.blogger.com/images/U2020.GIF" /&gt;]&lt;/a&gt;&lt;/sup&gt;&lt;a name="Nearly every"&gt;&lt;/a&gt; Nearly every major  innovation of the 20th century took place without claims of epiphany. The World  Wide Web, the web browser, the &lt;a name="idx-CHP-1-0045"&gt;&lt;/a&gt;computer mouse, and  the &lt;a name="idx-CHP-1-0046"&gt;&lt;/a&gt;&lt;a name="in the"&gt;&lt;/a&gt;search engine—four pivotal  developments in the history of business and technology—all involved long  sequences of innovation, experimentation, and discovery. They demanded  contributions from dozens of different individuals and organizations, and took  years (if not decades) to reach fruition. The makers of Mosaic and Netscape, the  first popular &lt;a name="idx-CHP-1-0047"&gt;&lt;/a&gt;&lt;a name="from nothing"&gt;&lt;/a&gt;web  browsers, didn't invent them from nothing. There had been various forms of  hypertext browsers for decades, and they applied some of those ideas to the new  context of the Internet. The founders of Google did not invent the search  engine—they were years late for that honor. As the founders at &lt;a name="idx-CHP-1-0048"&gt;&lt;/a&gt;&lt;a name="survivor of"&gt;&lt;/a&gt;Amazon.com, the most  well-known survivor of the late-90s Internet boom, explain, "There wasn't this  sense of 'My God. We've invented this incredible thing that nobody else has seen  before, and it'll just take over.'" &lt;sup class="docFootnote"&gt;&lt;a class="docLink" href="javascript:moveTo('CHP-1-FNOTE-15');"&gt;[&lt;img alt="double dagger" src="http://www.blogger.com/images/U2021.GIF" /&gt;&lt;img alt="double dagger" src="http://www.blogger.com/images/U2021.GIF" /&gt;&lt;img alt="double dagger" src="http://www.blogger.com/images/U2021.GIF" /&gt;]&lt;/a&gt;&lt;/sup&gt;&lt;a name="recognized a"&gt;&lt;/a&gt; Instead they, like most innovators, recognized a set of  opportunities—scientific, technological, or entrepreneurial—and set about  capitalizing on them.&lt;/p&gt; &lt;blockquote&gt; &lt;p class="docFootnote"&gt;&lt;sup&gt;&lt;a name="CHP-1-FNOTE-14"&gt;[&lt;img alt="dagger" src="http://www.blogger.com/images/U2020.GIF" /&gt;&lt;img alt="dagger" src="http://www.blogger.com/images/U2020.GIF" /&gt;&lt;img alt="dagger" src="http://www.blogger.com/images/U2020.GIF" /&gt;]&lt;/a&gt;&lt;/sup&gt; Kenneth A. Brown, &lt;span class="docEmphasis"&gt;Inventors at Work: Interviews with 16 Notable American  Inventors&lt;/span&gt; (Microsoft Press, 1988).&lt;/p&gt;&lt;/blockquote&gt; &lt;blockquote&gt; &lt;p class="docFootnote"&gt;&lt;sup&gt;&lt;a name="CHP-1-FNOTE-15"&gt;[&lt;img alt="double dagger" src="http://www.blogger.com/images/U2021.GIF" /&gt;&lt;img alt="double dagger" src="http://www.blogger.com/images/U2021.GIF" /&gt;&lt;img alt="double dagger" src="http://www.blogger.com/images/U2021.GIF" /&gt;]&lt;/a&gt;&lt;/sup&gt; Paul Barton-Davis, quoted  in Robert Spector, &lt;span class="docEmphasis"&gt;Amazon.com: Get Big Fast&lt;/span&gt;  (HarperBusiness, 2000), 48.&lt;/p&gt;&lt;/blockquote&gt; &lt;p class="docText"&gt;Peter Drucker, in &lt;span class="docEmphasis"&gt;Innovation and  Entrepreneurship&lt;/span&gt;, &lt;sup class="docFootnote"&gt;&lt;a class="docLink" href="javascript:moveTo('CHP-1-FNOTE-16');"&gt;[§§§]&lt;/a&gt;&lt;/sup&gt; offers advice for  anyone in any pursuit awaiting the muse:&lt;/p&gt; &lt;blockquote&gt; &lt;p class="docFootnote"&gt;&lt;sup&gt;&lt;a name="CHP-1-FNOTE-16"&gt;[§§§]&lt;/a&gt;&lt;/sup&gt; Peter Drucker,  &lt;span class="docEmphasis"&gt;Innovation and Entrepreneurship&lt;/span&gt; (Collins,  1993).&lt;/p&gt;&lt;/blockquote&gt; &lt;blockquote&gt; &lt;p class="docText"&gt;&lt;span class="docEmphasis"&gt;&lt;a name="them a"&gt;&lt;/a&gt;Successful  entrepreneurs do not wait until "the Muse kisses them" and gives them a "bright  idea": they go to work. Altogether they do not look for the "biggie," the  innovation that will "revolutionize the industry," create a "billion-dollar  business" or "make one rich over-night." Those entrepreneurs who start out with  the idea that they'll make it big—and in a hurry—can be guaranteed failure. They  are almost bound to do the wrong things. An innovation that looks very big may  turn out to be nothing but technical virtuosity, and innovation with modest  intellectual pretensions; a McDonald's, for instance, may turn into gigantic,  highly profitable businesses&lt;/span&gt;.&lt;/p&gt;&lt;/blockquote&gt; &lt;p class="docText"&gt;&lt;a name="can be"&gt;&lt;/a&gt;The same can be said for any successful  scientist, technologist, or innovator. It's the ability to see a problem  clearly, combined with the talent to solve it, that matters. Both of those tasks  are generally defined, however unglamorously, as work. Epiphany, for all its  graces, is largely irrelevant because it can't be controlled. Even if there  existed an epiphany genie, granting big ideas to worthy innovators, they would  still have piles of rather ordinary work to do to actualize those ideas. It is  an achievement to find a great idea, but it is a greater one to successfully use  it to improve the world.&lt;a name="I_book_tt2id2246747"&gt;&lt;/a&gt;&lt;/p&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt; &lt;p&gt; &lt;/p&gt; &lt;p&gt; &lt;/p&gt;&lt;!-- 仁·义 --&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3626621943115190419-8344326572326315812?l=nitinmutha.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nitinmutha.blogspot.com/feeds/8344326572326315812/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=3626621943115190419&amp;postID=8344326572326315812&amp;isPopup=true' title='2 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/8344326572326315812'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/8344326572326315812'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nitinmutha.blogspot.com/2008/11/innovation-demystified.html' title='Innovation - Demystified'/><author><name>Nitin H Mutha</name><uri>http://www.blogger.com/profile/05432351079474759626</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='16' height='16' src='http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://1.bp.blogspot.com/_iop4COvp0Fs/SRqsX_417JI/AAAAAAAAA38/HOMguewMy1M/s72-c/New+Picture.bmp' height='72' width='72'/><thr:total>2</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-3626621943115190419.post-5863832048497051731</id><published>2008-11-08T11:26:00.002+05:30</published><updated>2008-11-08T13:33:35.147+05:30</updated><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='Short Stories'/><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='Paulo Coelho'/><title type='text'>Paulo Coelho: Ten Short Stories</title><content type='html'>1. The disciple approached his master: "For years I have been seeking illumination," he said. "I feel that I am close to achieving it. I need to know what the next step is." "How do you support yourself?" the master asked. "I haven't yet learned how to support myself; my parents help me out. But that is only a detail." "Your next step is to look directly at the sun for half a minute," said the master. And the disciple obeyed. When the half-minute was over, the master asked&lt;br /&gt;him to describe the field that surrounded them. "I can't see it. The sun has affeced my vision," the disciple said. "A man who seeks only the light, while shirking his responsibilities, will never find illumination. And one who keep his eyes fixed upon the sun ends up blind," was the&lt;br /&gt;master's comment.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;2. The disciple said to his master: "I have spent most of the day thinking about things I should not be thinking about, desiring things I should not desire and making plans I should not be making." The master invited the disciple to take a walk with him through the forest behind&lt;br /&gt;his house. Along the way, he pointed to a plant, and asked the disciple if he knew its name. "Belladonna," said the disciple. "It can kill anyone who eats its leaves." "But it cannot kill anyone who simply observes it," said the master."Likewise, negative desires can cause no evil if you do not allow yourself to be seduced by them."&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;3. A 32 year old patient sought out the therapist, Richard Crowley. "I cannot stop sucking my thumb," he complained. "Don't be too concerned about that," Crowley told him. "But suck on a different finger each day." The patient tried to do as instructed. But each time he brought his hand to his mouth, he had to make a conscious choice as to which finger should be the object of his attention that day. Before the week was over, the habit was cured. "When a vice becomes a habit, it is difficult to deal with," Richard Crowley says. "But when it requires of us that we develop new attitudes, make new decisions and choices, we become aware that it is not worth the effort."&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;4. An explorer, a white man, anxious to reach his destination in the heart of Africa, promised an extra payment to his bearers if they would make greater speed. For several days, the bearers moved along at a faster pace. One afternoon, though, they all suddenly put down their burden and sat on the ground. No matter how much money they were offered, they refused to move on. When the explorer finally asked why they were behaving as they were, he was given the following answer: "We have been moving along at such a fast pace that we no longer know what we are doing (for money). Now we have to wait until our soul catches up with us."&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;5.  Do not always try to be consistent. Saint Paul, after all, said, "The wisdom of the world is madness in the eyes of God." To be consistent is always to wear a tie that matches one's socks. It is to have the same opinions tomorrow as one has today. And the movement of the planet? Where is it? So long as you do no harm to another, change your opinion once in a while. Contradict yourself without being embarrassed. This is your right. It doesn't matter what others think -- because that's what they will think, in any case. So, relax. Let the universe move about. Discover the joy of surprising yourself. "God selected the crazy things on the earth so as&lt;br /&gt;to embarrass the wise men," said Saint Paul.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;6. Saint Anton was living in the desert when a young man approached him. "Father, I sold everything I owned, and gave the proceeds to the poor. I kept only a few things that could help me to survive out here. I would like you to show me the path to salvation." Saint Anton asked&lt;br /&gt;that the lad sell the few things that he had kept, and -- with the money -- buy some meat in the city. When he returned, he was to strap the meat to his body. The young man did as he was instructed. As he was returning, he was attacked by dogs and falcons who wanted the meat.&lt;br /&gt;"I'm back," said the young man, showing the father his wounded body and his tattered clothing. "Those who embark in a new direction and want to keep a bit of the old life, wind up lacerated by their own past," said the saint.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;7. When the wanderer was ten years old, his mother insisted that he take a course in physical education. One of the activities required him to jump from a bridge into a river. Early in the course, he was paralyzed by fear. Each day, he stood last in line, and suffered every time one of those in front made his jump -- because it would shortly be his turn. One day, the instructor -- noticing his fear -- made him take the first jump. Although he was still frightened, it was over so&lt;br /&gt;quickly that the fright was replaced by courage. The master says: "Often, we can afford to take our time. But there are occasions when we must roll up our sleeves and resolve a situation. In such cases, there is nothing worse than delay."&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;8. The wanderer is at the feast of Saint John, with its tents, archery contests and country food. Suddenly, a clown begins to mimic his gestures. People laugh, and the wanderer laughs, as well, and invites the clown to have coffee with him. "Commit to life!" says the clown. "If you are alive, you have to shake your arms, jump around, make noise, laugh and talk to people. Because life is exactly the opposite of death. "To die is to remain forever in the same position. If you are too quiet, you are not living."&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;9. There is an Australian legend about a shaman who was walking with his three sisters when they met the most famous warrior of the time. "I want to marry one of these beautiful girls," the warrior said. "If one of them marries, the other two will suffer, said the shaman. "I am looking for a tribe that allow its men to have three wives." For years, they walked the entire Australian continent without finding such a tribe. "At least one of us could have been happy," said one of the sisters when they were old, and sick of walking.&lt;br /&gt;"I was wrong," said the shaman. "But now it's too late." And he turned the three sisters into blocks of stone, so that all who passed by would understand that one person's happiness does not mean others must be sad.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;10. "Who is the best swordsman?" asked a warrior of his master. "Go to the field near the monastery," his master answered. "There is a rock there. I want you to insult the rock." "But why would I do that?" the disciple asked. "The rock will not respond." "Well, then attack it with your sword," the master said. "I won't do that, either," the disciple answered. "My sword would break. And if I attack the rock with my hands, I'll injure my fingers and have no impact on it. That wasn't what I asked. Who is the best swordsman?" "The best is the one who is like the rock," said his master. "Without unsheathing a sword, it demonstrates that no one can conquer it."&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3626621943115190419-5863832048497051731?l=nitinmutha.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nitinmutha.blogspot.com/feeds/5863832048497051731/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=3626621943115190419&amp;postID=5863832048497051731&amp;isPopup=true' title='0 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/5863832048497051731'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/5863832048497051731'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nitinmutha.blogspot.com/2008/11/paulo-coelho-ten-short-stories.html' title='Paulo Coelho: Ten Short Stories'/><author><name>Nitin H Mutha</name><uri>http://www.blogger.com/profile/05432351079474759626</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='16' height='16' src='http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif'/></author><thr:total>0</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-3626621943115190419.post-7601772527991142742</id><published>2008-10-25T10:15:00.004+05:30</published><updated>2008-10-25T10:33:35.176+05:30</updated><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='controversy'/><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='Raj Thakare'/><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='realigion'/><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='राज ठाकरे'/><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='Raj Thackeray'/><title type='text'>ठाकरे की Thackeray - २</title><content type='html'>&lt;span class="ShortBodyStyle"&gt;रेल्वेच्या परीक्षेसाठी आलेल्या परप्रांतीय उमेदवारांना मुंबईत मारहाण केली गेली.  या उमेदवारांची काय चूक होती? नोकरीच्या आशेने ते जेथे बोलवले तेथे आले होते.&lt;br /&gt;जर मराठी वृत्तपत्रांत खरोखरच जाहिरात आली नसेल तर चूक असलीच तर ती रेल्वे  बोर्डाचीच होती. या उमेदवारांची त्यात काय चूक होती? रेल्वे बोर्डाच्या यासाठी  जबाबदार असलेल्या अधिकाऱ्याला गाठून जाब विचारण्याऐवजी या उमेदवारांनाच मारहाण  करणे सुसंस्कृत (sorry, राज ठाकरे आणि त्यांच्या सेनेकडून &lt;/span&gt;&lt;span class="ShortBodyStyle"&gt;सुसंस्कृतपणाची अपेक्षा जरा जास्तच आहे)&lt;/span&gt;&lt;span class="ShortBodyStyle"&gt; माणसाला लज्जास्पद नाही का? विचार करा, असाच प्रकार आपल्या  मुलाबाबत परप्रांतात झाला तर? आपल्याच बस जाळणे म्हणजे मराठी माणसाचेच नुकसान नाही  का? http://www.mumbaimirror.com/net/mmpaper.aspx?page=article&amp;amp;sectid=15&amp;amp;contentid=2008102220081022034449255edf6f445&lt;br /&gt;त्या दिवशी बांद्रे न्यायालयात ज्यांच्या केस होत्या त्यांचे किती हाल झाले ते  त्यांनाच माहीत! इतरांनाही इस्पितळात जाता/नेता न आल्याने, महत्त्वाच्या कामाला  बाहेर न पडता आल्याने कितीकांना गैरसोय सहन करावी लागली. राष्ट्रीय संपत्तीचे  जाळपोळीने किती नुकसान झाले! कामाचे तास किती वाया गेले! पण ’राज’ सैनिकांना त्याचे काय? त्यांचा या कश्यासीही काही घेणे देणे नाही.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आजकाल या दंगलखोरांची एक नविनच जमात तयार झालीय. कालच माझ्या आत्याशी बोलत असताना दोन आठवड्यापुर्वी झालेल्या दंगलीबद्द्ल चर्चा चालू होती. त्यावेळी तिने जे काही सांगितले त्यावर विश्वास ठेवणे खरच खुप कठीण आहे. आत्यचा देवपूर (धुळे) मधील दुकानाशेजरील दोन दुकाने फक्त लूटण्यासाठी फोडण्यात आली. संपुर्ण दुकान लुटून खाली झाल्यानंतर पेटवून देण्यात आले. मुंबईतील दंग्यानंतर असे काही झाल्याचे ऎकिवात आले नसले तरी झाले नसेलच असे नाही&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;to be contd ....&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3626621943115190419-7601772527991142742?l=nitinmutha.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nitinmutha.blogspot.com/feeds/7601772527991142742/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=3626621943115190419&amp;postID=7601772527991142742&amp;isPopup=true' title='0 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/7601772527991142742'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/7601772527991142742'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nitinmutha.blogspot.com/2008/10/thackeray_25.html' title='ठाकरे की Thackeray - २'/><author><name>Nitin H Mutha</name><uri>http://www.blogger.com/profile/05432351079474759626</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='16' height='16' src='http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif'/></author><thr:total>0</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-3626621943115190419.post-7459577920379052456</id><published>2008-10-24T15:19:00.003+05:30</published><updated>2008-10-24T15:27:35.182+05:30</updated><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='Black'/><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='White'/><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='कविता'/><title type='text'>Black and White</title><content type='html'>&lt;span&gt;&lt;strong&gt;&lt;em&gt;This poem was nominated for the best poem for 2005. &lt;/em&gt;&lt;/strong&gt;&lt;/span&gt;&lt;span&gt;&lt;strong&gt;&lt;em&gt;(Don't know if it is true but the poem is what matters)&lt;/em&gt;&lt;/strong&gt;&lt;/span&gt;&lt;p class="MsoNormal"&gt;&lt;span&gt;&lt;strong&gt;&lt;em&gt;Written by an African kid – &lt;/em&gt;&lt;/strong&gt;&lt;strong&gt;&lt;em&gt;&lt;/em&gt;&lt;/strong&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;&lt;p class="MsoNormal"&gt;&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_iop4COvp0Fs/SQGblawXfDI/AAAAAAAAAqw/Q7QF4EoA0uc/s1600-h/images.jpeg"&gt;&lt;img style="cursor: pointer; width: 108px; height: 140px;" src="http://4.bp.blogspot.com/_iop4COvp0Fs/SQGblawXfDI/AAAAAAAAAqw/Q7QF4EoA0uc/s200/images.jpeg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5260656906885102642" border="0" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/p&gt;&lt;p class="MsoNormal"&gt;&lt;span&gt;&lt;strong&gt;&lt;em&gt;“When I born, I black.&lt;/em&gt;&lt;/strong&gt;&lt;strong&gt;&lt;em&gt;&lt;/em&gt;&lt;/strong&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt; &lt;p class="MsoNormal"&gt;&lt;span&gt;&lt;strong&gt;&lt;em&gt;When I grow up, I black.&lt;/em&gt;&lt;/strong&gt;&lt;strong&gt;&lt;em&gt;&lt;/em&gt;&lt;/strong&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt; &lt;p class="MsoNormal"&gt;&lt;span&gt;&lt;strong&gt;&lt;em&gt;When I go in sun, I black.&lt;/em&gt;&lt;/strong&gt;&lt;strong&gt;&lt;em&gt;&lt;/em&gt;&lt;/strong&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt; &lt;p class="MsoNormal"&gt;&lt;span&gt;&lt;strong&gt;&lt;em&gt;When I scared, I black.&lt;/em&gt;&lt;/strong&gt;&lt;strong&gt;&lt;em&gt;&lt;/em&gt;&lt;/strong&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt; &lt;p class="MsoNormal"&gt;&lt;span&gt;&lt;strong&gt;&lt;em&gt;When I sick, I black.&lt;/em&gt;&lt;/strong&gt;&lt;strong&gt;&lt;em&gt;&lt;/em&gt;&lt;/strong&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt; &lt;p class="MsoNormal"&gt;&lt;span&gt;&lt;strong&gt;&lt;em&gt;And when I die, I still black.&lt;/em&gt;&lt;/strong&gt;&lt;strong&gt;&lt;em&gt;&lt;/em&gt;&lt;/strong&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt; &lt;p class="MsoNormal"&gt;&lt;span&gt;&lt;strong&gt;&lt;em&gt; &lt;/em&gt;&lt;/strong&gt;&lt;strong&gt;&lt;em&gt;&lt;/em&gt;&lt;/strong&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt; &lt;p class="MsoNormal"&gt;&lt;span&gt;&lt;strong&gt;&lt;em&gt;&lt;br /&gt;&lt;/em&gt;&lt;/strong&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;&lt;p class="MsoNormal"&gt;&lt;span&gt;&lt;strong&gt;&lt;em&gt;And you white fella …&lt;/em&gt;&lt;/strong&gt;&lt;strong&gt;&lt;em&gt;&lt;/em&gt;&lt;/strong&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt; &lt;p class="MsoNormal"&gt;&lt;span&gt;&lt;strong&gt;&lt;em&gt;When you born, you pink.&lt;/em&gt;&lt;/strong&gt;&lt;strong&gt;&lt;em&gt;&lt;/em&gt;&lt;/strong&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt; &lt;p class="MsoNormal"&gt;&lt;span&gt;&lt;strong&gt;&lt;em&gt;When you grow up, you white.&lt;/em&gt;&lt;/strong&gt;&lt;strong&gt;&lt;em&gt;&lt;/em&gt;&lt;/strong&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt; &lt;p class="MsoNormal"&gt;&lt;span&gt;&lt;strong&gt;&lt;em&gt;When you go in sun, you red.&lt;/em&gt;&lt;/strong&gt;&lt;strong&gt;&lt;em&gt;&lt;/em&gt;&lt;/strong&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt; &lt;p class="MsoNormal"&gt;&lt;span&gt;&lt;strong&gt;&lt;em&gt;When you cold, you blue.&lt;/em&gt;&lt;/strong&gt;&lt;strong&gt;&lt;em&gt;&lt;/em&gt;&lt;/strong&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt; &lt;p class="MsoNormal"&gt;&lt;span&gt;&lt;strong&gt;&lt;em&gt;When you scared, you yellow.&lt;/em&gt;&lt;/strong&gt;&lt;strong&gt;&lt;em&gt;&lt;/em&gt;&lt;/strong&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt; &lt;p class="MsoNormal"&gt;&lt;span&gt;&lt;strong&gt;&lt;em&gt;When you sick, you green.&lt;/em&gt;&lt;/strong&gt;&lt;strong&gt;&lt;em&gt;&lt;/em&gt;&lt;/strong&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt; &lt;p class="MsoNormal"&gt;&lt;span&gt;&lt;strong&gt;&lt;em&gt;And when you die, you grey …&lt;/em&gt;&lt;/strong&gt;&lt;strong&gt;&lt;em&gt;&lt;/em&gt;&lt;/strong&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt; &lt;p class="MsoNormal"&gt;&lt;span&gt;&lt;strong&gt;&lt;em&gt;And you calling me colored ??”&lt;/em&gt;&lt;/strong&gt;&lt;strong&gt;&lt;em&gt;&lt;/em&gt;&lt;/strong&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt; &lt;p class="MsoNormal"&gt;&lt;span&gt;&lt;strong&gt;&lt;em&gt; &lt;/em&gt;&lt;/strong&gt;&lt;strong&gt;&lt;em&gt;&lt;/em&gt;&lt;/strong&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt; &lt;span&gt;&lt;strong&gt;&lt;em&gt;&lt;/em&gt;&lt;/strong&gt;&lt;/span&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3626621943115190419-7459577920379052456?l=nitinmutha.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nitinmutha.blogspot.com/feeds/7459577920379052456/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=3626621943115190419&amp;postID=7459577920379052456&amp;isPopup=true' title='0 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/7459577920379052456'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/7459577920379052456'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nitinmutha.blogspot.com/2008/10/black-and-white.html' title='Black and White'/><author><name>Nitin H Mutha</name><uri>http://www.blogger.com/profile/05432351079474759626</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='16' height='16' src='http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://4.bp.blogspot.com/_iop4COvp0Fs/SQGblawXfDI/AAAAAAAAAqw/Q7QF4EoA0uc/s72-c/images.jpeg' height='72' width='72'/><thr:total>0</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-3626621943115190419.post-5743574755180835576</id><published>2008-10-23T14:58:00.005+05:30</published><updated>2008-10-23T15:51:48.846+05:30</updated><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='Raj Thakare'/><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='Thakre'/><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='राज ठाकरे'/><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='Raj Thackeray'/><title type='text'>ठाकरे की Thackeray !</title><content type='html'>मराठी माणसाच्या अस्मितेसाठी पेटुन ऊठया-या (की फक्त लोकांना पेटवण्या-या) राज ठाकरेंना खरोखरच मराठी भाषेविशयी, मराठी माणसांविषयी प्रेम आहे का&lt;br /&gt;१. राज ठाकरे स्वतःचे नाव इंग्रजी भाषेत Thackeray असे का लिहीतात ? खरेतर ठाकरे हे इंग्रजीत लिहीतांना Thakare or Thakre असे लिहायला हवे. पण आंग्ल भाषेतून शिकल्येल्या राज यांना हे कधीच जाणवले नसनार कारण की त्यांच्या लेखी ठाकरे is similar to William Makepeace Thackeray, the author of &lt;em&gt;Vanity Fair&lt;/em&gt;. Not only does Thackeray use the anglicised spelling, he even pronounces it like the English author, who, as far as I know, was not a Marathi&lt;em&gt; manoos&lt;/em&gt;.&lt;br /&gt;२. भाषेकडून आता दुस-या मुद्याकडे वळू.&lt;br /&gt;अ. राज यांचा बचाव करन-या वकीलांमधे एक वकील ऊत्तर भारतीय (भैय्या) आहे. आता एका दिवसासाठी परिक्षेसा्ठी येणा-या विद्यार्थ्यांना देखिल पिटाळूण लावण्या-या ’राज’सैनिकांची अखिलेश चौबेंवर का मेहेर नजर?&lt;br /&gt;ब. राज यांची मूले Bombay Scottish School मध्ये शिकलीत. कृपया लक्ष द्या: Bombay; Mumbai नव्हे. त्यावेळी त्यांना Bombay चे Mumbai करण्यात काय अडचण होती&lt;br /&gt;क. जनतेत प्रक्षोभक भाषणे देणारे राज ठाकरे कोर्टात गप्प का (read source: &lt;cite&gt;in.rediff.com/news/2008/oct/21&lt;b&gt;raj&lt;/b&gt;10.htm)&lt;/cite&gt;? त्यांना आपले विचार कोर्टाला पटवून द्यावेशे नाही वाटले?&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;to be continued&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3626621943115190419-5743574755180835576?l=nitinmutha.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nitinmutha.blogspot.com/feeds/5743574755180835576/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=3626621943115190419&amp;postID=5743574755180835576&amp;isPopup=true' title='0 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/5743574755180835576'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/5743574755180835576'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nitinmutha.blogspot.com/2008/10/thackeray.html' title='ठाकरे की Thackeray !'/><author><name>Nitin H Mutha</name><uri>http://www.blogger.com/profile/05432351079474759626</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='16' height='16' src='http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif'/></author><thr:total>0</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-3626621943115190419.post-5716816361321537246</id><published>2008-10-23T10:28:00.000+05:30</published><updated>2008-10-23T10:31:08.230+05:30</updated><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='Tao'/><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='Forgiveness'/><title type='text'>Forgiveness: by Tao</title><content type='html'>One day, the sage gave the disciple an empty sack and a basket of potatoes. "Think of all the people who have done or said something against you in the recent past, especially those you cannot forgive.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;For each of them, inscribe the name on a potato and put it in the sack."&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;The disciple came up quite a few names, and soon his sack was heavy with potatoes.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;"Carry the sack with you wherever you go for a week," said the sage. "We'll talk after that."&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;At first, the disciple thought nothing of it. Carrying the sack was not particularly difficult. But after a while, it became more of a burden. It sometimes got in the way, and it seemed to require more effort to carry as time went on, even though its weight remained the same.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;After a few days, the sack began to smell. The carved potatoes gave off a ripe odor. Not only were they increasingly inconvenient to carry around, they were also becoming rather unpleasant.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Finally, the week was over. The sage summoned the disciple. "Any thoughts about all this?"&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;"Yes, Master," the disciple replied. "When we are unable to forgive others, we carry negative feelings with us everywhere, much like these potatoes. That negativity becomes a burden to us and, after a while, it festers."&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;"Yes, that is exactly what happens when one holds a grudge. So, how can we lighten the load?"&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;"We must strive to forgive."&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;"Forgiving someone is the equivalent of removing the corresponding potato from the sack. How many of your transgressors are you able to forgive?"&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;"I've thought about it quite a bit, Master," the disciple said. "It required much effort, but I have decided to forgive all of them."&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;"Very well, we can remove all the potatoes. Were there any more people who transgressed against you this last week?"&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;The disciple thought for a while and admitted there were. Then he felt panic when he realized his empty sack was about to get filled up again.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;"Master," he asked, "if we continue like this, wouldn't there always be potatoes in the sack week after week?"&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;"Yes, as long as people speak or act against you in some way, you will always have potatoes."&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;"But Master, we can never control what others do. So what good is the Tao in this case?"&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;"We're not at the realm of the Tao yet. Everything we have talked about so far is the conventional approach to forgiveness. It is the same thing that many philosophies and most religions preach - we must constantly strive to forgive, for it is an important virtue. This is not the Tao because there is no striving in the Tao."&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;"Then what is the Tao, Master?"&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;"You can figure it out. If the potatoes are negative feelings, then what is the sack?"&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;"The sack is... That which allows me to hold on to the negativity. It is something within us that makes us dwell on feeling offended.... Ah, it is my inflated sense of self-importance. "&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;"And what will happen if you let go of it?"&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;"Then... The things that people do or say against me no longer seem like such a major issue."&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;"In that case, you won't have any names to inscribe on potatoes. That means no more weight to carry around, and no more bad smells.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;The Tao of forgiveness is the conscious decision to not just to remove some potatoes... But to relinquish the entire sack."&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3626621943115190419-5716816361321537246?l=nitinmutha.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nitinmutha.blogspot.com/feeds/5716816361321537246/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=3626621943115190419&amp;postID=5716816361321537246&amp;isPopup=true' title='0 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/5716816361321537246'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/5716816361321537246'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nitinmutha.blogspot.com/2008/10/forgiveness-by-tao.html' title='Forgiveness: by Tao'/><author><name>Nitin H Mutha</name><uri>http://www.blogger.com/profile/05432351079474759626</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='16' height='16' src='http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif'/></author><thr:total>0</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-3626621943115190419.post-9038100346071725158</id><published>2008-10-21T15:50:00.007+05:30</published><updated>2008-10-21T16:54:44.899+05:30</updated><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='marathi kavitaa'/><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='कुसुमाग्रज'/><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='शिरवाडकर'/><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='कविता'/><title type='text'>तीन कविता - कुसुमाग्रज</title><content type='html'>&lt;div style="text-align: left;"&gt;॥ प्रेम ॥&lt;br /&gt;प्रेम कुणावर करावं&lt;br /&gt;कुणावरही करावं&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;कारण प्रेम आहे&lt;br /&gt;माणसाच्या संस्कृतीचा सारांश&lt;br /&gt;त्याच्या इतिहासाचा निष्कर्ष&lt;br /&gt;आणि  भविष्यकाळातील&lt;br /&gt;त्याच्या अभ्युदयाची आशा&lt;br /&gt;एकमेव !&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;॥ नाते ॥&lt;br /&gt;नात्यास आपुल्या नाव देऊ नकोस काही ।&lt;br /&gt;सा-याच चांदण्याची जगतास जाण नाही ॥&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;व्यवहार कोविंदांचा होईल रोष होवो ।&lt;br /&gt;व्याख्येतूनच त्यांची &lt;span&gt;प्रद्ण्या&lt;/span&gt; वाहात जाई ॥&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ना तालराग यांच्या बंधात बांधलेला ।&lt;br /&gt;स्वरमेघ मंजूळांचा बरसे दिशात दाही ॥&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;गावातल्या दिव्यांना पथ तो कसा पुसावा ।&lt;br /&gt;मंझिलकी जयाची तारांगणात राही ॥&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;॥ स्मृती ॥&lt;br /&gt;नवलाख तळपती दीप विजेचे येथ&lt;br /&gt;उतरली तारकादळे जणू नगरात&lt;br /&gt;परि स्मरते आणिक करते व्याकुल केंव्हा&lt;br /&gt;त्या माजघरातील मंद दिव्याची वात&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;वा-यावर येथील रातराणी ही धुंद&lt;br /&gt;टाकता उसासे चरणचाल हो मंद&lt;br /&gt;परि स्मरतो आणिक करतो व्याकुल केंव्हा&lt;br /&gt;त्या परसामधला एकच तो निशिगंध&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;हेलावे भवती सागर येथ अफाट&lt;br /&gt;तीरावर श्रीमंत इमारतींचाच थाट&lt;br /&gt;परि स्मरतो आणिक करतो व्याकुल केंव्हा&lt;br /&gt;तो नदीकिनारा अन भंगला घाट&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;बेहोष चढे जलशांना येथिल रंग&lt;br /&gt;रुणझुणता नुपुर जीव बने निःसंग&lt;br /&gt;परि स्मरतो आणिक करतो व्याकुल केंव्हा&lt;br /&gt;तू आर्त मला ऎकविलास जो अभंग&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;लावण्यवतींचा लालस येथ निवास&lt;br /&gt;मदिरेत माणकपरी तरारे फेस&lt;br /&gt;परि स्मरती आणिक करती व्याकुल केंव्हा&lt;br /&gt;ते उदास डोळे त्यातिल करुण विलास&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3626621943115190419-9038100346071725158?l=nitinmutha.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nitinmutha.blogspot.com/feeds/9038100346071725158/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=3626621943115190419&amp;postID=9038100346071725158&amp;isPopup=true' title='0 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/9038100346071725158'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/3626621943115190419/posts/default/9038100346071725158'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nitinmutha.blogspot.com/2008/10/blog-post_21.html' title='तीन कविता - कुसुमाग्रज'/><author><name>Nitin H Mutha</name><uri>http://www.blogger.com/profile/05432351079474759626</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='16' height='16' src='http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif'/></author><thr:total>0</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-3626621943115190419.post-1872240255827654639</id><published>2008-10-13T10:37:00.002+05:30</published><updated>2008-10-13T10:44:09.636+05:30</updated><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='GA'/><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='Marathi books'/><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='GA Kulkarni'/><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='marathi'/><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='माणसे अरभाट आणि चिल्लर'/><title type='text'>माणसे अरभाट आणि चिल्लर</title><content type='html'>&lt;pre&gt;&lt;जी ए. कुलकर्णी&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;माणसे अरभाट आणि चिल्लर&gt;&lt;विष्णू गजानन परचुरे&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;एकूण पाने :- 18&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;FROM 9 TO 26&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पान नं:- 9&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;+&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आता यापुढे इंग्रजी शाळेत जायचे म्हणताच मी अगदी हादरून गेलो होतो,&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पण तरी त्याबद्दल उतावीळ देखील झालो होतो. आधीची&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;म्युनिसिपालिटीची शाळा अगदी अंगवळणी पडून गेली होती, आणि शाळा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;म्हटले की परूळेकर मास्तरांखेरीज कुणीच डोळ्यांसमोर येत नसे.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ऊनपाऊस असो अगर नसो, परूळेकर मास्तर नेहमी छत्री वापरत व वर्गात&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आल्यावर ती ते फळ्याजवळच्या कोपऱ्यात ठेवत. ती मनाप्रमाणे व्यवस्थित&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ठेवण्यास त्यांना बक्कळ पाच मिनिटे लागत. अगदी लहान पोरांखेरीज&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;सारेच जण ज्याला लक्कड म्हणत तो लखू तोपर्यंत फळा पुसून ठेवत असे,&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;व खडूची पूड भरलेले फडके त्याचा विशेष राग असलेल्या पोरांच्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;तोंडासमोर फडफडवत असे. मग तीन-चार उदाहरणे होत. त्यानंतर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;कविता सगळ्यांनी मिळून म्हणायच्या असत. त्या वेळी काही पोरे तोंड&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;उंघडे ठेवून शुंभासारखी उभी राहत, किंवा उगाचच तोंड हलवत. नंतर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मास्तर महादेव कणेरीला बोलावत. साऱ्या वर्गाला शुध्दलेखन घालायला&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;सांगत. ते स्वतः बाहेर जात, आणि चहा घेऊ परत आल्यावर खुर्चीत&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;बसल्या बसल्या डुलक्या घेऊ लागत.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आमच्या वर्गात आठदहा पोरांचा एक फर्मास घोळका होता. ते सगळे जण&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;जमिनीवर रेघोटया मांडून चिंचोक्याचा खेळ खेळत. आंब्याच्या दिवसांत&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;केऱ्यां-मीठ खायची हीच वेळ असे. पुष्कळदा समोरील बिगर इयत्तेतील&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;छोटया पोरांना खिडकीतून खडे मारायची गंमत करण्याची हीच वेळ होती.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;वर्गात अगदी दाराशीच नामदेव खटावकर बसे. त्याच्याजवळ एक मोठी.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;छडी होती. हेडमास्तर जिना चढून वर येणार असे दिसले की, तो छडी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;जोराने कपाटावर हाणू लागे. परूळेकर जागे होत व लगबगीने फळ्याजवळ&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;जाऊन उभे राहत आणि काही तरी नाटकी लिहू लागत. सगळे चिंचोके,&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;बसण्यासाठी फळ्या घातलेल्या असत, त्याखाली जात. हेडमास्तर येऊन&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;गेले की मग आमचे सारे लक्ष घंटेकडे असे. हेडमास्तर आपले घडयाळ&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;घरी तरी विसरत, किंवा ते बंद तरी पडलेले असे. म्हणून ते निंगू पाटलाला&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;कोपऱ्यावरच्या शेटजींच्या दुकानात वेळ पाहून यायला सांगत परत&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आल्यावर निंगू हटकून दहाबारा मिनेटे जास्तच सांगे. पण मास्तरांना घरी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पान 10&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;जायची घाई असली तर ते त्याच्यावर खेकसत, ""जा पुन्हा बघून ये पोस्टात&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;जाऊन. शेटजीचे घडयाळ मालकाप्रमाणेच नुसते बूड ओढणारे आहे."" निंगू&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;धावत जाऊन पाहून येई, आणखी पाच-सात मिनिटे वाढवून सांगे आणि&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मग पितळी तबकडीवर लाकडी हातोडा दणादणा बडवू लागे. यापेक्षा शाळा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;काही निराळी असते याची आम्हांला कल्पनाच नव्हती.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;इंग्रजी शाळेविषयी आम्हांला पहिली जबरदस्त माहिती मिळाली, ती म्हणजे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;वर्गाला सर्वच विषयांना एकच मास्तर नसतात. दर तासाला नवे मास्तर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;भूगोलाचे निराळे, मराठीचे निराळे. त्याशिवाय बसायला पुढे डेस्क&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;असलेली बाके अगर लांब जोडलेल्या खुर्च्या असतात. मी फर्स्ट `बी' मध्ये&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;गेलो. त्या वेळी बरीच पोरे आधीच वर्गात येऊन बसली होती. मी आणि&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;परशुराम खुर्च्यावर बसलो, पण त्यांच्या अगदी अरूंद फळ्यांवर आम्हांला&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;बसता येईना. आम्ही तसाच तोल सावरत कळ काढली. पुढल्या तासात&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;देशपांडे मास्तर आले. आम्हांला पाहताच ते समोर येऊन उभे राहिले व&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;कमरेवर हात ठेवून आम्ही बेडूक असल्याप्रमाणे आमच्याकडे पाहू लागले.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ते म्हणाले,""अहो, सिंहासनवाले, खुर्चीवर सरळ बसता येत नाही की काय&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;तुम्हा विक्रम राजांना ?"" त्यावर सगळी पोरे फिसकल्याप्रमाणे हसू लागली.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मग एकाने सांगितले,""अरे खुर्चीची फळी खाली टाक नि मग बस.""&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आमच्या खुर्च्या घडीच्या होत्या. आम्ही अगदी ओशाळून गेलो.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मला वाटले होते, मी इंग्रजी शाळेत गेल्यावर आमच्या वर्गाला दातार&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मास्तर येतील. ते आमच्या घरापासून आठदहा घरेच सोडून राहत.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आमच्या घरी त्यांची चांगली ओळख होती. पुष्कळदा आजोबा करंदीकर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आणि अप्पा काळे आले की आमच्या घरी त्यांच्या तास न्् तास गप्पा चालत.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;व दादा त्यांना अर्ध्या अर्ध्या तासाने चहा विचारत. पण मी आतून चहा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आणून त्यांच्यासमोर ठेवला की, तेथून माझी हकालपट्टी होत असे. पण&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मास्तर सकाळी शाळेत जायला सायकलीवरून निघाले की आम्ही&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पाच-सात पोरे त्यांच्या मागोमाग जात असू. मास्तर कधी सरळ सीटवर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;बसत नसत. रस्ता थोडा चढ असल्यामुळे पिनवर पाय ठेवून ते उड्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मारत मारत जात व मग मध्येच उंच होऊन एखादी शिकार पकडावी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;त्याप्रमाणे सीट पकडत, आणि त्या वेळी चावट पोरे टाळ्या वाजवत.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मास्तर निदान अर्धी गल्ली तरी अशा उड्या मारतच पार करत. दादा तर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;म्हणायचे,""हा किटू अशाच उडया मारत आणखी थोडा पुढे गेला की&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पान नं. 11&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;शाळेतच जाऊन पोहोचेल. मग सीटवर बसण्याची गरजच राहणार नाही.""&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;दातार मास्तरांमुळे तर दादांनी ही शाळा माझ्यासाठी निवडली होती. पण&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पहिल्या तीन-चार वर्षांत मास्तर आमच्या वर्गाला आलेच नाहीत. कधी तरी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;भूगोल अथवा शास्त्र असल्या विषयाच्या बदली तासाला येत. पण मग ते&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आम्हांला काही तरी लिहायला सांगत इतकेच.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मास्तरांच्या स्वतःच्या शिक्षणाची झालेली परवड आम्हा सगळ्यांना माहीत&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;होती. शाळेत वार्षिक परीक्षा आली की, आई किंवा वडील हटकून आजारी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पडत व औषधपाण्यातच त्यांचे वर्ष फुकट जात असे. आपल्या हयातीतच&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मास्तरांनी बी.ए. व्हावे अशी त्यांच्या वडिलांची फार इच्छा होती. पण ते&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मात्र घडले नाही. नंतर बऱ्याच वर्षांनी हिंदी विषय घेऊन बनारसला जाऊन&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मास्तर बी.ए. झाले व मोठया कष्टाने मिळवून टिकवून धरलेली त्यांची&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;नोकरी सुसूत्र झाली. ""तुमचे पेपर कले गेले ?"" असे अनेकदा मास्तर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;विद्यार्थ्यांना विचारतात, पण खुद्द मास्तरांनाच तसे विचारण्याची संधी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आम्हांला मिळाली. आम्ही तसे विचारले तर दातार मास्तर हसून म्हणत,&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;""कसे गेले म्हणजे काय ? गेले एका लहान पेटाऱ्यांतून !"" ते पास झाले हे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;समजताच  आम्ही गोंगाट करून त्यांच्याकडे पेढे मागू लागलो. एरव्ही&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मास्तरांनी म्हटले असते, "" आता जर आवाज कराल तर भोपळ्यांनो, तुम्हा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;सगळ्यांनाच पाठवीन प्रिन्सिपालकडे. तेथे मग मिळतील वाट्टेल तेवढे पेढे !""&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पण त्या दिवशी मासतरांचे मन ठीक दिसत नव्हते. त्यांनी खिशातून&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;हातरूमाल काढला, पण तो तपकीर पुसण्यासाठी नव्हे. तपकिरीचा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;हातरूमाल वेगळा होता. हा छोटा व स्वच्छ होता. ते खिडकीपाशी गेले व&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आमच्याकडे पाठ करून डोळे टिपून परतले. तरी सुध्दा त्यांचे डोळे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;अद्याप नानू बापटाप्रमाणे ओले होते. मग मात्र आम्ही खाडकन गप्प झालो&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;व काही तरी वाचण्याचे ढोंग करू लागलो.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आमच्यापेकी काही जणांना मास्तरांचा एक विशेष जबरदस्त वाटे. दुसऱ्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;शाळेतील आमचे दोस्त भेटले की आम्ही ती गोष्ट पुन्हा पुन्हा त्यांच्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;नजरेस आणत होतो. पुसत्कावर किंवा पुस्तकात कुठे तरी ज्याचे नाव&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;छापलेले आहे, तो लेखक मेलेलाच असतो, अशी समजूत करून घेण्याचे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ते वय. पण मास्तरांमुळे बोलणारा चालणारा असा एक लेखक प्रत्यक्ष&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पान नं. 12&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पाहण्याचा अनुभव आम्हांला मिळाला होता. दातार मास्तर म्हणजे न&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;दुखवता हळूच कान पिरगळणारे, किंवा ""अरे भोपळ्या !""  म्हणत&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;बिनशिंगाचा राग दाखवणारे नुसते मास्तर नव्हते. मास्तर लेखक व कवी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;होते. त्यांचे चार-सहा लेख आणि बऱ्याच कविता प्रसिध्द झाल्या होत्या. ते&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;लेख किंवा त्या कविता मला कधी पाहायला मिळाल्या नाहीत, पण आपल्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;एका छोटया नाटकाची प्रत मात्र त्यांनी मला दिली होती. देह-घर नावाच्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;घरात अनेक आगंतुक माणसे घुसून राहिली होती. एकाचे नाव होते खादाड.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;तो सदोदित काही खात असे. दुसरा एक जण होता त्याचे नाव होते आळशी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;व तो नेहमी जांभया देत असे. आणखी एक जण झोपाळू नावाचा होता तो&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;नेहमी झोपून आडवा पडलेला असे, त्यामुळे त्याला नाटकात फारशी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;भाषणे नव्हतीच. अशीच आणखी थोडी माणसे त्या घरात राहत होती. एक&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;दिवस त्या घराचा मालक उद्योगराव येतो व छडीने बडवत सगळ्यांना&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;हाकलून घालतो, आणि मग घर सुखाने शोभू लागते. या नाटाकाच्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;जोडीला मास्तरांनी सुबोध रामायण देखील लिहिले होते व त्यात त्यांची&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;स्वतःची पाच चित्रे छापली होती. त्यांनी लिहिलेल्या दोन गाण्यांची तबकडी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;सुध्दा निघाली होती. ती गाणी त्यांच्या शेजारीच राहणाऱ्या मालती&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;जांभेकरने म्हटली होती. त्या काळी रेकॉर्ड निघणे किंवा रेडिओवर कार्यक्रम&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मिळणे ही गोष्ट फार दुर्मिळ व डोळे दिपवणारी होती. आज रेडिओ आर्टिस्ट&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पेशाला मण भेटतात.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मालती जांभेकरचा एक कार्यक्रम रेडिओवर झाला म्हणून सुनंदा कामत&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;तर आपल्या खोलीत बसून तेथेच चहा-जेवण मागवू लागली, आणि&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;महिनाभर आपल्या जुन्या मेत्रिणींशी बोलली नाही. जांभेकरांना सगळ्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मुलीच होत्या व गल्लीत सारे जण त्यांना ""हाच मुलींचा बाप"" म्हणत.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मालती ही त्यांची सर्वांत थोरली मुलगी. ती स्वभावाने मुळातच थोडी जादा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;होती. आपणाला इतरांपेक्षा निराळी हवा श्वासोच्छ्वासासाठी लागते हे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;दाखवण्यासाठी ती नेहमी नाक वर करून चाले. आकाशाला नाक&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;लावण्याची जर एखादी स्पर्धा असती तर मालतीला कायम बक्षीस मिळत&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;गेले असते ! पण या साऱ्याबद्दल आमचा तिच्यावर काहीच राग नव्हता. एक&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;तर की आमच्यापेक्षा सात-आठ वर्षांनी मोठी होती,आणि तिला तो तोरा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;थोडा शोभूनच दिसे. तिचा आवाज साखरपाकाच्या तारेसारखा होता आणि&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ती समोरून गेली की एखादा छबिना गेल्याप्रमाणे वाटे. शिवाय ती&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पान नं. 13&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;खरोखरच बुध्दिमान होती.नंतरच्या आयुष्यात तिने सगळ्या परीक्षांत&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;फटाफट फर्स्टक्लास मिळवले, आण ती पुण्याच्या एका कॉलेजात&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;प्रोफेसर झाली. बोटावर मोजण्याइतकीच कॉलेजे असताना त्यांतील&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;एखाद्या खानदानी कॉलेजात प्राध्यापक होणे हे छाती दडपून&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;टाकण्याइतकेच यश होते. त्या वेळी आनंदाने व्याकुळ झालेल्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;जांभेकरांचा चेहरा मला आज देखील आठवतो. स्वतः मँट्रिकपलीकडे जाऊ&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;न शकलेल्या या माणसाचे पाय जमिनीवर ठरेनात. या वेळी त्याने घरी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;जाऊन काय वाटले असेल -पेढे ? छट््. त्यांनी गल्लीतील प्रत्येक घरात&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;वाळ्याची एकेक लहान जुडी नेऊन दिली. यापेक्षा मूठभर दुर्वा देणे कमी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;खर्चाचे झाले असते अशी काही जणांनी त्यांची थट्टा केली. एकाने तर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;नारळाची शेंडी घरोघरी वाटणे हाच उत्तम मार्ग ठरला असता, असे सुध्दा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;सांगितले. कळवळलेल्या चेहऱ्याने जांभेकर आमच्या घरी आले व थोडा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;वेळ दादांबरोबर बोलत थांबले. ते फार खजील झाले होते. तरी ते शांतपणे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;म्हणाले,""भिजून भिजून वाळा सुगंधी व्हावा, आणि देऊन देऊन&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;प्राध्यापकाने श्रीमंत व्हावे."" मालतीने नंतर तीन-चार पुस्तके देखील&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;लिहिली, पण ती नंतरची गोष्ट आहे.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आता एक लेखक, कवी व नाटकार म्हणून दातार मास्तरांविषयी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आम्हांला उदंड अभिमान होता, व पुस्तकावर असलेले त्यांचे छापील नाव&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पाहून आम्हांला फार हेवा सुध्दा वाटे.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पहिली तीन वर्षे कशी गेली कोणास ठाऊक ! पण प्रत्येक वर्षी दोन-तीनदा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;तरी वर्गातून बाहेर जावे लागले, हे मात्र मला आठवते. सडेकर मास्तर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मराठी घेत व निबंध लिहायला सांगत. त्यांचे विषय चांगलेच ऐसपेस असत.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आणि त्यांचा संबंध सगळ्या जगाशी किंवा बाजार उतरला तरी निदान&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;अखिल भारताशी असे. भारतातील बेकारी कशी नाहीशी होईल ? युध्दे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;कशी थांबतील ? देशभक्ती इत्यादी. त्यांचे सगळेच विषय आमच्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आवाक्याबाहेर असत व त्यांच्याविषयी आम्हांला काहीच आवड वाटत नसे.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आज चाळीस-पन्नास वर्षांनंतर देखील जगातील युध्दे थांबवण्याचा मार्ग&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मला मिळालेला नाही. आमच्या शेजारच्या पांगळ्या मधुकरला त्याला कुठे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;खेळायला जाता येत नाही, म्हणून त्याच्या वडिलांनी एक छोटा कुत्रा आणून&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;दिला. तो एकदा उंबऱ्याबाहेर गेला. मधू पुढे सरकून त्याला आवारायच्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आत तो रस्त्यावर गेला व एका सारवटाखाली सापडून चिरडून गेला.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पान नं. 14&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आमचा पोपट एकदा मांजराने मारला. याविषयी लिहायला मला आवडले&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;असते. एकदा भीत भीत मी सडेकर मास्तरांना विचारले. तेव्हा ते खेकसून&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;म्हणाले, ""तुझ्या पोपटाची हकीकत ऐकायला सारं जग वाट पाहत आहे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;असा कोण लागून गेला आहेस रे तू दीड बाजीराव ?"" ते ऐकून प्रभाकर,&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;तातू सामंत, नानू बापट यांनी तोंडे घट्ट मिटून ठेवली. प्रभाकरला त्याच्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;घराजवळ असलेल्या सात चिंचांच्या झाडांविषयी लिहायचे होते. मुद्दाम&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;लावल्याप्रमाणे ती गोलाकार रेषेत वाढली होती. अनेकदा मी प्रभाकरबरोबर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;त्यांच्या त्या गर्द सावलीत जाऊन बसत असे. तेथील सावली देखील&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;किंचित हिरवट दिसायची व तिला चिंचेच्या कोवळ्या पानांची, फुलांची चव&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आहे असे वाटून जीभ शिवशिवू लागे. तेथे गेल्यावर काही करावे, खेळावे,&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;बोलावे असे वाटतच नसे. नुसते बसावे अगर आभाळावर चिंचपानी नकशी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पाहत अंग पसरावे असे वाटे. प्रभाकरचे वडिल हातभर उंच होते तेव्हा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;देखील ही झाडे अशीच खानदानी आणि पोक्त दिसायची असे ते सांगत.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मग काय झाले कुणास ठाऊक ? म्युनिसिपालिटीने ती झाडे तोडून त्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ठिकाणी दवाखाना बांधण्याचे ठरवले. मग प्रभाकरने आईकडून छोटे नेवेद्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;करून घेतले व प्रत्येक झाडापुढे ठेवले. त्याचे आईवडिल रात्री त्या ठिकाणी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;गेले व तेथे एक पणती लावून परतले. रात्रभर आईच्या डोळ्यांतले पाणी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;थांबले नाही. झाडावर पहिली कुऱ्हाड पडण्याच्या आधीच प्रभाकरच्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;वडिलांनी ते घर सोडले व ते किल्ल्यात राहायला गेले. तातू सामंतला&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आपल्या थोरल्या भावाविषयी लिहायचे होते. त्याने त्या भावाला पाहिले&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;सुद्दा नव्हते, कारण त्याच्या जन्माआधीच तो वारला होता. पण त्याची आई&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;त्याला त्याच्याविषयी सतत सांगत असे. तिने त्याचे जुने कपडे, त्याची&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पाटी, त्याचा भोवरा-सारे अगदी जपून ठेवले होते. नानू बापट देखील&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मधून मधून आमच्याच येऊन बसत असे. पण तो सतत कुठल्या तरी एका&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;नदीविषयीच बोलत असे, त्यामुळे आम्हांला फार कंटाळा येई. त्याच्या गावी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;एक नदी होती. तिच्याकडे पाहत काठावरच्या एका दगडावर बसले की&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;तिच्या पाण्याबरोबर आपण सुध्दा वाहत जात आहो, नव्या प्रांतात, देशांत&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;चाललो आहो, असे त्याला वाटे. एकदा तर तो नदीबरोबर इंग्लंडला देखील&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;गेला होता म्हणे. पण एकदा काही तरी विलक्षण घडले. नदीवर ऊन पडले&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;की पाण्यात झगझगीत जरीतुकडे दिसत. एकदा ते सगळे एकदम डोळे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;झाले व नानूकडे रोखून पाहू लागले. तो घाबरून उठला तेव्हा कुणी तरी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मोठयाने हसले. ते सांगत असताना देखील नानू भेदरायचा. शेवटी हटकून&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पान नं. 15&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;त्याचा प्रश्न असे, ""कोण हसले असेल त्या वेळी ?""&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;एकदा सडेकर मास्तरांनी निबंधाला विषय दिला : ""प्रयत्न वाळूचे कण&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;रगडिता ... "" रात्री उशीरापर्यंत जागून मी निबंध लिहिला. प्रयत्न केला तर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;सारे काही साध्य होते, प्रयत्न हाच परमेश्वर; `उद्योगाच्या घरी ऋध्दी सिध्दी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पाणी भरी '... इत्यादी, औषधाच्या बाटलीबरोबर: माहितीचा कागद असतो,&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;त्याप्रमाणे या विषयाबाबतचे हे नेहमीचे भरण अगदी मराठी चौथीपासून&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आमच्या जवळ तयार असे. त्याच विषयावर आम्ही दोनदा लिहिले&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;देखील होते. परंतु या खेपेला माझे मनच उफराटे झाले होते की काय कुणास&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ठाऊक, या खेपेला मी एक वेगळाच निबंध लिहिला : ""प्रयत्ने वाळूचे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;कण -"" या ओळीचा अर्थ प्रयत्नाने सारे काही साध्य होते, असा मुळीच&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;नाही. माणूस जन्मभर जरी रगडत बसला तरी वाळूच्या कणांवर थेंबभर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;देखील तेल गळणार नाही. या ठिकाणी कवी पूर्णपणे अशक्य अशा गोष्टींची&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;उदाहरणे देत आहे. मृगजळाने तहानेलेल्या माणसाची (एखाद्या वेळी)&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;तहान भागेल, रानात सशाचे शिंग सापडू शकेल, वाळूच्या कणांतून तेलाचा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;थेंब गळू शकेल, पण मूर्खाचे ह्दय मात्र कधीही धरता येणार नाही. म्हणून&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ही ओळ प्रयत्नांची स्तुती करणारी मुळीच नाही. कुणी तरी असला खुळचट&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;अर्थ डोक्यात घेतला व त्याची परंपरा होऊन बसली. एखाद्या पुजाऱ्याला&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पूजा करताना शिंक यावी व ते पाहून पूजेच्या सुरूवातीला शिंकलेच पाहिजे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;असा क्रम निर्माण व्हावा, तसे या ओळीबद्दल झाले आहे.""&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मास्तरांनी छद्मी आवाजात माझा निबंध वर्गात वाचून दाखवला. पोरे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;फिदीफिदी हसली. ते म्हणाले,""जादा शहाणपणा दाखवू नको. निबंध पुन्हा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;लिहून आण आणि आता येथून चालता हो."" त्यांनी मला वर्गाबाहेर घालवले.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;निबंधाची वही घेण्याची तसदी देखील त्यांनी वाचविली, कारण मी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;वर्गाबाहेर पडल्यावर त्यांनी ती वही फर्रदिशी बाहेर फेकली. बऱ्याच&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;उशीरापर्यंत जागून लिहिलेल्या त्या निबंधाबद्दल मी घरी मात्र काही&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;बोललो नाही.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पण मला नेहमी नवल वाटायचे ते एका गोष्टीचे. दिवेकर तिसरीत दोनदा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;नापास झाला होता. जाधव गणितात उत्तम होता, पण त्याला इंग्रजी येत&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;नसे. त्या दोघांचे होमवर्क अनेकदा मीच करून देत असे. पण निबंधात मात्र&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;त्यांना नेहमी दहापेकी आठ-नऊ मार्क पडत. एक दिवस मी रागारागाने&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पान नं. 16&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;त्यांना विचारले, तर ते एकमेकांना ढकलत हसतच राहिले. मग दिवेकर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;म्हणाला, ""तू माझा जिगरी दोस्त म्हणून सांगतो. यातली ग्नानबाची मेख&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;अशी आहे बघ. माझ्याकडे दोन वर्षांच्या जुन्या वह्या आहेत. जाधवचे दोन&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;भाऊ येथेच शिकून गेले. त्यांच्या वह्या त्याच्याजवळ आहेत. सडेकर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मास्तरांचे सहा-सात विषय ठरलेले असतात, भारतातील बेकारी, युध्दे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;कशी थांबतील, दारूबंदी, प्रयत्ने वाळूचे, जातिभेद, खेडयातील जीवन. दर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;खेपेला आम्ही तेच जुने निबंध उतरून काढतो. मास्तर कधी तरी दोनचार&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;वह्या पाहतात, आणि बाकीच्या वह्या त्यांची बायको तपासते. म्हमून आम्ही&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आमच्या निबंधावर दहापेकी आठ किंवा नऊ मार्क सुध्दा लिहून ठेवतो.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मास्तरांना वाटते, बायकोने आधीच मार्क दिले आहेत, तर बायकोला वाटते,&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मासत्रांनी या वह्या आधीच तपासलेल्या आहेत. आता बघ पुढल्या खेपेला&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;देशभक्ती हा विषय येतो की नाही ते !""&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पण दिवेकराचा अंदाज चुकला. मास्तरांनी यो खेपेला खेडयांतील जीवन&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;हा विषय दिला आणि या खेपेला दिवेकर-जाधव यांच्या जोडीला माझी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;देखील तिसरी मोट कुरकुर आवाज करत चालू लागली, व आमच्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;सगळ्यांना गोठयांतून गाई-वासरे हंबरू लागली.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;भूगोलाला कुलकर्णी मास्तर होते. त्यांनी देखील एकदा मला वर्गातून&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;हाकलले. ते अतिशय नाकातून बोलत. आमचा एक महिना तोंड गच्च दाबून&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;धरून त्यांच्या बोलण्याची सवय करून घेण्यातच गेला. पण ते काय&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;सांगतात हे ऐकण्याऐवजी ते कसे सांगतात हे पाहण्याची वृत्ती मात्र गेली&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;नाही. आमच्या वर्गाला अगदी दरवाज्यापासून दुसऱ्या भितींपर्यंत मोठा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;सिमेंट बोर्ड होता. एकदा ते दरवाज्याजवळ उभे राहिले व हात जोडून त्यांनी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;बोर्डाच्या वरच्या कोपऱ्यापर्यंत. नेले. मग त्यांचा गुंजारव सुरू झाला.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;""गंगा येथे उगम पावते, मग ती अशी हिमालयातून खाली येते.""  त्यांनी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;जोडलेले हात खाली आणून ओंजळ समोर धरली व गंगेचा प्रवास दाखवत&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ते पुढे निघाले. वाटेत ते खुर्ची सरकवून प्लँटफॉर्मवर चढले व तो ओलांडून&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पलीकडे उतरले व सरकत सरकत शेवटी बोर्डच संपला. तेथपर्यंत आले&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;व त्या ठिकाणी तळवे उघडून ""या ठिकाणी गंगा समुद्राला मिळते,"" असे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;त्यांनी सांगितले. आता बोर्डच संपला म्हणून गंगा नदी त्यांच्या आवाजातून&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;निसटून धावत समुद्रात गेली. त्यांच्या इतक्या आवाजाच्या सवयीनंतरही&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पान नं. 17&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मला हसू आवरले नाही. तेव्हा गंगेला सासरी पोचवल्यावर टेबलावर छडया&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;हाणत त्यांनी मला वर्गाबाहेर हाकलले.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;खरे म्हणजे संस्कृतचे दामले मास्तर सावरी कापसाची आठवण व्हावी असे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;गुबगुबीत व सौम्य दिसत. ते जुनेच नव्हेत,तर प्राचीन होते. त्यांना वाढवून&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;दिलेली दोन वर्षांची मुदत देखील आता संपत आली होती.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ते फार सौम्यपणे बोलत व रूईची केळ फुटल्याप्रमाणे त्यांच्याकडून शब्द&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;येत. साऱ्या आयुष्यात त्यांनी कधी कुणाला कठोर शब्द वापरला नसेल,&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पण त्यांच्याकडून देखील मी एकदा हाकलला गेलो. खरे म्हणजे ते एक&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;रेकॉर्डच होते.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मास्तर स्वतः थोडे सद््गदित होऊन धर्मराजाविषयी बोलत होते.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पांडवांमध्ये धर्मराजाविषयी मला कधी फारसे आकर्षण वाटले नाही व&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;त्याच्याविषयी जास्त माहिती करून घेण्याची कधी इच्छा झाली नाही.`नरो&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;वा कुंजरो वा' हा एकच क्षण त्याच्या आयुष्यात नाटयमय ठरला. पण त्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;क्षणातील क्रौर्य, कारूण्य ही कधी त्याला जाणवली होती की काय कुणास&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ठाऊक ! धर्मराज म्हणताच त्या वेळी माझ्यापुढे एकच चित्र येत असे. संत&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;चित्रपटांतील संत ज्याप्रमाणे हनुवटी वर करून डोळे ओलसर करून&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;घोगऱ्या आवाजात बोलणारा, भक्ती, सत्य, स्न्मार्ग, कर्तव्य असल्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;शब्दांखेरीज एक वाक्य न बोलणारा, उपदेशाची एकही संधी न सोडणारा,&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;नातीचे नाक पुसताना देखील उपनिषदांतील एक अवतरण दिल्याखेरीज&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;न राहणाऱ्या आचार्यांची जी एक पेदास नंतर दिसू लागली होती&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;त्यांतील एक असल्याप्रमाणे वागणारा - थोडक्यात म्हणजे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;सगळ्याच do-gooders प्रमाणे a bit of a bore. पण मास्तर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;म्हणत होते,""अरे, तो इतक्या स्वच्छ मनाचा होता की तो दुर्योधनाला&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;देखील सुयोधन म्हणत असे."" त्यांनी माझ्याकडे बोट दाखवले व ते म्हटले,&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;""तुला काय वाटतं ?""&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;त्यांनी तो प्रश्न मलाच का केला हे एक कोडेच होते. मी काही समोरच्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;बाकावर नव्हतो. मी चौथ्या रांगेत अत्यंत निरूपद्रवीपणाने `कालिकांमूर्ती '&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;वाचत होतो. त्यामुळे तो प्रश्न माझ्यावर येताच माझी धांदल उडाली. मी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;म्हटले, ""सर, कोणते आईबाप `वाईट' अशा अर्थाने सुरू होणारी नावे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आपल्या मुलांना देतील ? मुलीचे नाव दुःशीला ठेवतील ? भुते-पिशाच्चे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पान नं. 18&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;यांपासून संरक्षण व्हावे, व मुले दीर्घायुषी व्हावीत या हेतूने दगडू, धोंडू&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मसणू, उकीरडा अशी नावे काही वेळा दिसतात, पण सगळ्याच शंभर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;एक मुलांची नावे तशी असतील का ? तेव्हा `दुर' या अक्षरांना `वाईट'&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;असा अर्थ नंतर केव्हा तरी आला असला पाहिजे. शिवाय ही अक्षरे म्हणजे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;काही नंतर लावलेला उपसर्ग नव्हे. ती अक्षरे काढल्यानंतर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;उरलेल्या शब्दांना नेहमीच अर्थ उरतो असे नाही. तेव्हा कुठल्या तरी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;कीर्तनकाराने सूपभर तांदळासाठी ही वावडी उडवलेली असावी. तरी बरं&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;धर्मराज आज हयात नाही. नाही तर त्याने `बॅडमिंटन' ला `गुडमिंटन'&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;म्हटले असते.""&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पण या धर्मराजामुळे मी गोत्यात आलो. दामले मास्तरांनी मला वर्गाबाहेर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;तर घातलेच, शिवाय प्रगतिपुस्तकावर `उध्दट' असा शेरा लिहिला. त्यामुळे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मला घरी देखील सक्तमजुरी मिळाली. पण या साऱ्या अवधीत आनंदाच्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;काही गोष्टी घडल्या. नाही असे नाही. उत्तम व मराठी हस्ताक्षरासाठी मला&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;दोनदा बक्षिसे मिळाली. आमच्या शाळेचे अद्याप देशीकरण झाले नव्हते.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आमचे प्रिन्सिपॉल अमेरिकेतून येत. एकदा डॉक्टर हिल नावाचे प्रिन्सिपॉल&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;होते. निळा सूट घालून ते सावकाश शाळेभोवती फिरू लागले की `ऐरावत'&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;सरकत असल्याप्रमाणे दिसत. अशा फेऱ्या घालत असता त्यांच्या कोटाच्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;बाहीत वेताची छडी असे. ती काही केवळ शोभेसाठी नसून तिची सणसणीत&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ओळख अनेकांना झाली होती. त्या दिवसांत प्रत्येक वर्गात मोठी चित्रे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;लावली जात. एकदा हिल आमच्या वर्गात आले व त्यांनी विचारले,""हे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;प्राचीन अँम्फी थिएटर कुठे आहे ?"" खरे म्हणजे त्या चित्रावरच `रोम' असे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;लिहिले होते. पण ते सांगितल्यानंतर त्यांनी विचारले,""रोम कुठे आहे ?""&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;त्यावर मी भीत भीतच, उत्तर दिले,""इटलीत"". भीतभीतच कारण त्या वेळी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;इटली व ईजिप्त यांबाबत माझ्या मनात बराच गोंधळ होता. ""you are&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;right"" म्हणत त्यांनी माझे नाव लिहून घेतले. थोडया वेळाने शिवाप्पा एक&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;नोटिस घेऊन आला. साहेबाने मला ताबडतोब बोलावले होते. ते ऐकूनच&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;माझे अवसान संपले. कारण साहेबाकडे गेलेला कोणताच मुलगा सरळ&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;चेहऱ्याने परत येत नसे. ड्रिलमास्तर नातू यांनी तर कुत्सितपणे सांगितले,&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;""हाताला खोबरेल नाही तर साबण लावून जा. म्हणजे छडया मऊ&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;वाटतात.""&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पान नं. 19&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पण तसे काही घडले नाही. मी ऑफिसमध्ये जाऊन उभा राहिल्यावर साहेबाने&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;एक टाक काढला, व तो म्हणाला ""this is for you."" मी `थँक्यू' म्हणून&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;बाहेर पडलो, तो वर्गाबाहेर येऊन थांबलो. टाक म्हणजे काचेच्या नळीत&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पोपटाच्या कोवळ्या पिसांच्या रंगाचे पाणी होते व त्यात मोहरीएवढा लहान&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मासा होता. टाक वर-खाली केला की हो काचेचा मासा जिवंत&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;असल्याप्रमाणे वर-खाली होत असे. खरे म्हणजे टाक म्हणून त्याचा काहीच&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;उपयोग नव्हता. शाईत बुडवून त्याने लिहायला बसले की शाई ओघळून&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मनगटावर येत असे. पण हिरव्या पाण्याचा रंग मात्र अतिशय आकर्षक&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;वाटे. रोम इटलीमध्ये आहे, हे माहित असणे म्हणजे काही ज्ञानाची&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;परमावधी नव्हे. पण तो टाक मी आज देखील जपून ठेवला आहे.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;तेव्हापासून मात्र सारे स्वच्छ मोकळे वाटू लागले. दातार मास्तर प्रथमच&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आमच्या वर्गावर आले. आणि आम्ही अगदी मॅट्रिक होऊन बाहेर पडेपर्यंत&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आम्हांला टिकले. त्यांनी आम्हांला इंग्रजी शिकवले, गणित शिकवले व&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;विशेष म्हणजे ते मराठीचे तास घेत. दुसरे अविस्मरणीय शिक्षक म्हणजे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;सायमन. साधारणपणे कोट, ऐसपेसपणे उडत असलेले धोतर, किंवा स्वच्छ&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आभाळापेक्षा भूमातेलाच जास्त जवळ असणारे काचा मारलेले धोतर व&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आखूड कोट एवढे कपडे पुरेसे मानणाऱ्या त्या शाळेत सायमन मात्र अत्यंत&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;नीटनीटकेपणाने सुटात येत. त्यांचे अनेक रंगांचे टाय होते. टायवर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;झगझगीत पिन असे. कोटाच्या वरच्या खिशात हातरूमालाची टोकदार&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;त्रिकोणी घडी असे. ते जवळून गेले की सौम्य आकर्षक सेंटचे हलके पीस&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;जवळून गेल्याप्रमाणे वाटे. पण माणूस मात्र कुर्रेबाज. त्याला कुठल्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;अलबत्या-गलबत्याची सलगी खपायची नाही, की काही वावगे खपायचे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;नाही. मागच्या बाकांवर बसणारी निबर नापाशी पोरे तर त्यांच्या दृष्टीने&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;रजिस्टरमधील नुसती नावेच होती. कुणी इंग्रजी निबंध पेन्सिलीने अगर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;लाल शाईने लिहिला तर वही गेलीच खिडकीबाहेर. वासू केळकरने&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;निबंधाच्या एका वहीत वर श्री काढून त्याखाली कुठल्या तरी मोठया&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पोटांच्या स्वामीचे चित्र लावले, तर खिडकीतून बाहेर फेकलेली वही&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;शोधायला त्याला पाच मिनिटे लागली.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;त्या वेळी आम्हांला रॉपिड रिडिंग नावाचा एक खुळचट विषय होता. त्यात&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आम्हांला दोनशे ओळी इंग्रजी कविता वाचाव्या लागत. रँपिड म्हणजे काय&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;याचा अर्थ मला अजूनही ठाऊक झालेला नाही. सायमन मास्तरांनी ग्रेची&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पान नं. 20&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;`एलिजी' शिकवायला वीस तास घेतले. त्या वेळी अनुभवलेला थरार&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;अजूनही कधी तरी जागा होऊन आठवण उजळून जातो.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;त्यानंतर टेनिसची Tears, Idle Tears  व अर्नोल्डची Forsaken&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Merman या कविता घेतल्या. ठरल्या ओळी होऊन गेल्या तरी सायमन&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मास्तरांचे रॅपिंड चालूच राहिले. अ तुकडीच्या राव मास्तरांनी सगळाच&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मामला सात तासांत खलास केला. नंतर ते डिक्टेशन घालून खुर्चीत स्वस्थ&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;बसत. काही माणसांना कधी काव्याचा स्पर्श होत नाही, कधीच काहीची&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;काव्याची धुंदी उतरत नाही, हेच खरे. नंतर सायमन इंदूरला गेले. तेथे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;त्यांची बायको डॉक्टर होती, आणि सायमनना तेथील विभागाच्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मिशनमध्ये काम करावे लागणार होते. जाताना त्यांनी काहीवस्तू&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आमच्यापेकी काही जणांना वाटल्या. प्रभाकरला एक नक्षीदार दौत&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मिळाली. मला त्यांनी एक अँटलास, चार जुनी व अत्यंत सुदंर ख्रिसमस&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;कार्डे आणि दोनच थेंब अत्तर उरलेली बाटली दिली. अत्तर संपून गेले.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;कार्डे देखील कुठे नाहीशी झाली. पण त्यांनी शिकविलेल्या कविता मात्र&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;देव्हाऱ्यामधील चांदीच्या टाकाप्रमाणे मनात अगदी स्वच्छ आहेत. नंतर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;अनेक वर्षांनी स्वतः कविता शिकविण्याचे दिवस आले तेव्हा सतत वाटायचे.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;सायमन मास्तरांच्या शिकविण्यातील एक दशांश तरी माझ्यात यावा. पण&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;तसे कधी घडल्याचे समाधान मला आठवत नाहीत.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;सायमन मास्तरांचा तास संपला की शाळेतील दिवसाची सुगंधी घडी जात&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;असे. त्यानंतर काचा मारलेले व बटाटयांच्या सालीच्या रंगाच्या धोतरातले&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;दातार मास्तर येत. मग आम्हांला एकदम ऊबदार, घरगुती व काही वेळा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;तर वाह्यात वाटू लागे. शाळेत एकदा पुस्तके टाकली की संध्याकाळपर्यंत&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;तिकडे ढुंकून न पाहमारा थोडे देखील त्या तासाला हजर राहत असे. तो&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;काही अभ्यासाकरिता येत नसे. पण त्या वेळी वर्गात जी गंमत चाले ती&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;त्याला आवडे.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;दातार मास्तरांनी अगदी मॅट्रिकपर्यंत आम्हांला हा ना तो विषय शिकवला.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पण शिकवणे म्हणजे कोंडट, कंटाळवाणे वातावरणे मात्र कधी नसं.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;कुठल्या तरी मोठया माणसाचे श्राध्द चालले आहे असा भास नसे.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;विषय कुठलाही असो, प्रथम ते खडूच्या तुकडयांनी भरलेली जुनी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;कापूरपेटी काढत. मग फू फू करून टेबल त्यातल्या त्यात स्वच्छ करून&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पान नं. 21&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;घेत, व तपकिरीची डबी काढून चिमूटभर तपकीर नाकपुडयांत भरत.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;सायमन मास्तर जवळून गेले की सेंटची बाटली उघडल्याप्रमाणे वाटे, तर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;दातार मास्तर येऊ लागले की जवळपास कुठे तरी तपकिरीचे दुकान&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;असावे असे वाटू लागे. सेंटमुळे एकदम चपापल्याप्रमाणे वाटे, तर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;तपकिरीच्या वासाने अवघडलेले मन सेलावत असे.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;त्याचीच खूण आजपर्यंत टिकली आहे. काही पूर्वग्रह जबरदस्त असतात व&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;जळूप्रमाणे ते आयुष्यात कायम चिकटून राहतात. आपली नात घरातील&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पुस्तके कशी टराटरा फाडून बाहेर फेकते, किंवा आरसे-कपबशा फोडून&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;खिडकीतून बाहेर फेकते, हे कौतुकाने व बऱ्याच विस्तराने सांगत&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;बसणाऱ्या एखाद्या आजोबाला क्षमा करणे काही वेळा मला कठीण वाटत&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;नाही. पण तंबाखू चघळत ओठांची कुंची करून बडबडणाऱ्या माणसाची&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मात्र ताबडतोब बाहेर रवानगी होईल. आपल्या गेल्या ऑपरेशनविषयी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;स्टूल रिपोर्टपासूनसारे काही सांगणारी बाई, कडा कातरल्याप्रमाणे काढून&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;चपातीचा मधलाच भाग खाणारी माणसे, येताना इतर दोन-तीन जणांना&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आगंतुकपणे बरोबर आणणारे पाहुणे, जीन्स घालणाऱ्या मध्यमवयीन&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;स्त्रियां, यांना माझ्याकडे औपचारिक देखील स्वागत नाही. पण कुणी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;तपकीर ओढत असेल तर त्याच्याशी अर्धा तास मनमोकळ्या गप्पा मारणे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मला बरे वाटते. मला स्वतःला तपकीर आवडत नाही, पण तपकीर ओढणारे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;दातार मास्तर आवडत, व त्यांच्यामुळे त्यांच्या वर्गातील लोकांविषयी मला&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;जवळीक वाटते.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;दातार मास्तरांच्या तासांपेकी एक तास सातवा असे. त्या वेळी पोरे कंटाळून&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;गेलेली असत. व मास्तर देखील चुरगळलेले दिसत. अशा वेळी क्रिकेट&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आणि गडकरी ही मास्तरांची देवते आमच्या मदतीला येत. पण त्यासाठी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;गनिमी कावा लढवावा लागे, व त्याची योजना सकाळपासूनच ठरवावी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;लागे. खरे म्हणजे मास्तर स्वतः काचा मारलेल्या धोतरात, उघडया&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पावलांनी जिमखान्याच्या कोर्टावर टेनिस खेळत आणि बऱ्यापेकी खेळत.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;हातभर उंच असलेल्या नाइक मास्तरांनी एकदा सर्व्हिससाठी चेंडू वर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;उडवला, पण तो रॅकेट चुकवून त्यांच्या नाकावर पडला व त्यांचा चष्मा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मोडला. तेव्हापासून मास्तर माणसे टेनिस खेळत आहेत हे समजताच&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आम्ही आमचा खेळ तसाच टाकून कोर्टाच्या कडेला जाऊन  बसत असू.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आम्हांला टेनिसमधले फारसे काही कळत नव्हते, पण नाइक मास्तरांच्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पान नं. 22&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;सारखी गंमत पुन्हा घडली तर त्या वेळी आम्हांला गेरहजर राहायचे नव्हते.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;कधी कधी तर दातार मास्तर क्रिकेट देखील खेळत. त्या सगळ्यांची कसली&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;तरी संडे टीम देखील होती. मोठयांत जॅगरी किंग आणि पोरांत गुळाचा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;गणपती म्हणून प्रसिध्द असलेले पाटील हे मूळचे गुळाचे व्यपारी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;हॉटेलवाले रेगे त्या टीममध्ये होते. शिवाय डाव्या हाताने बोलिंग करणारे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;थत्ते वकील, आणि अडीअडचणीला कोणत्याही विषयावर धार्मिक अथवा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;राष्ट्रीय कीर्तन करणारे ग्रामोपाध्ये हे देखील होते. असली टीम जगात कधी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;झाली असेल की नाही कुणास ठाऊक. एकीकडे जर एखादा गडी कमी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पडला तर दुसऱ्या बाजूचा एक जण इकडे येत असे, किंवा इकडचा एक&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;खेळाडू दोनदा खेळत असे. दातार मास्तर जरी अधूनमधून क्रिकेट खेळत&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;असले तरी देवण्णावर मास्तरांप्रमाणे त्यांना क्रिकेट इतिहास काही घडवता&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आला नाही.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;देवण्णावर मास्तर चालताना डोलत असत व त्या वेळी वारा भरलेले धोतर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;जहाजाच्या शिडाप्रमाणे वाटे. खेळताना पायाला एकच पॅड पुरे होत असे.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;एक तर साऱ्या टीममध्येच एकंदरीने दोन पॅड होते, व त्यांतील एक दुसरा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;खेळाडू वापरत असे. शिवाय खाली वाकून पट्टे बांधणे हे त्यांना एका पॅडच्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;बाबतीत देखील फार जिकिरीचे वाटे. एका रविवारी त्यांनी दातओठ खात&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;एक चेंडू हाणला, आणि धाव घेण्यासाठी दौंड सुरू केली. विकेटकीपर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;खानोलकर मागे वळून चेंडू शोधू लागला. केवळ सवय म्हणूनच जोशी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;बाउंडरीकडे धावू लागला. पण चेंडू कुठेच दिसेना. देवण्णावर मास्तर तर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;सारखे धावत होते. तीन-चार-पाच धावा झाल्या तरी ते थांबेनात, व चेंडू&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;देखील सापडेना. मग थत्ते वकिलांच्या ध्यानात सारा प्रकार आला. त्यांनी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;देवण्णावरना पकडले, तेव्हा टीममध्ये असलेला काबाडे नुकतीच पेटवलेली&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;सिगारेट बाजूला टाकून त्यांच्या मदतीला आला, व क्रिकेट पिचचा आखाडा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;झाला. थत्ते वकिलांनी देवण्णायवर मास्तरांच्या सोग्यात अडकलेला चेंडू&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;काढला, व तो स्टंपांवर हाणून ""औट"" म्हणून गर्जना केली.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;""पण बॅट््समनला अशी टांग मारून औट करता येतं का ?"" बॅट उगारत&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;देवण्णावर थत्तेंकडे धावत आवेशाने म्हणाले.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;""मग सोग्यात चेंडू घेऊन धावा काढत बसायच्या की काय त्याने कलियुग&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;संपेपर्यंत?""&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पान नं. 23&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;""मग त्याबद्दल एम.सी.सी.चे नियम दाखवा."" कायदेशीर मोर्चा बांधत&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;देवण्णावर म्हणाले.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;""तरी बरे, ऑस्ट्रेलियातून ब्रॅडमनला घेऊन या म्हणाला नाहीत !"" थत्ते&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;कुत्सितपणे म्हणाले.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;""लोक हो, धोतराचा सोगा म्हणजे काय हे देखील साहेबाला माहीत असणार&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;नाही. मग सोग्यात चेंडू अडकला म्हणजे काय करायचे, याचे नियम काय&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;करणार तो आमचं टाळकं !"" समझोता घडविण्यासाठी दातार मास्तर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;म्हणाले व आम्ही पोरांनी टाळ्या वाजवल्या.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;अखेर तडजोड झाली. देवण्णावर औट झाले. पण नऊ धावा दिल्याखेरीज&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;हा निर्णय स्वीकारायचे त्यांनी साफ नाकारले. आम्हांला नाइक मास्तरांच्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;नाकावर पडलेला चेंडू पाहायला मिळाला नाही हे खरे; पण एका बॉलमध्ये&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;नऊ धावा मिळवणारा खेळाडू इतरांना कुठे पाहायला मिळाला ? आज&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;हेलमेट, पॅड रिस्टबँड असा श्रृंगार करून क्रिकेट खेळतात. शेळी लेंडया&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;टाकत राहते. त्याप्रमाणे व त्याच गतीने चार-पाच हजार धावा देखील&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;काढतात. पण एका बॉलमध्ये नऊ धावा घेणारा देवण्णावर मास्तरांसारखा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;खेळाडू मात्र आता भूतली होणे नाही.  There were giants in those&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;days ! आणि धावांचा मुद्दा अतिशय महत्वाचा होता. मॅच संपल्यावर सगळे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;जण संध्याकाळी भीमाक्काच्या खानावळीत पालापाचोळा जेवण करत, व&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मार खाल्लेल्या टीमने तो खर्च करायचा असे. वास्तविक भीमाक्काची&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;खानावळ असेच नाव वापरत. भीमाक्कानंतर तिचा मुलगा व त्याची बायको&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;यांनी खानावळ चालवली ती `क्षुधाशांति भवन 'या जबरदस्त नावाने नंतर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आपला व्यवसाय कोणताही असला तरी नावात `भारती' हाशब्द&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;वापरण्याची लाट आली, आणि रिकामटेकडे लोक खानावळीला&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;भूक-भारती असे म्हणू लागले. पण मुलगा व सून एव्हाना अंगाने अतिप्रशस्त&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;वाढून बसली होती, आणि खानावळीचे नाव आपोआपोच बदलले, आणि&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;होऊन बसले - लठ्ठ भारती !&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;क्रिकेट खेळताना दातार मास्तर ग्राउंडवर स्टंपांना नमस्कार&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;सांगून येत इतकेच. त्यांनी तेथून कधी भेपळा जरी आणला नाही तरी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पान नं. 24&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;वखार फुटल्याप्रमाणे धावा गोळा करत, सत्तर ऐशींचे बोजे देखील आणलं&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;नाहीत. माणसाला किती जागेची गरज आहे या प्रश्नाप्रमाणेच माणसाला&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;किती धावांची गरज आहे या प्रश्नाला त्यांचे उत्तर निश्चित असावे. नंतर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;नंतर तर दातार खेळायला आले की खेळ जवळ जवळ संपलाच, असे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;समजून वडाखाली हातरूमाल अंथरून थंड वारे घेत बसलेली पोरे उठू&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;लागत, व आपला घसा ओला करण्यासाठी शाळेच्या विहिरीकडे चालू&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;लागत. आमचा घसा तापण्याचे कारण कडक ऊन हे नव्हते. कारण&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ग्राउंडच्या कडेने पुष्कळ झाडे होती, व त्यांतील एका कोपऱ्यात असलेल्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;अतिशय प्रशस्त अशा वडाखालीच आमचा मुक्काम असे. आमची कोणत्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;एका टीमशी अशी निष्ठा नव्हती. पण कुणीही खोळाडू औट झाला तरी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;`पार्शिआलिटी अंपायर' म्हणून आमचे ओरडणे चालू असे, व त्यामुळे घसा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;कोरडा होत असे. तीनही दांडया जरी तीन निरनिराळ्या दिशांना उडाल्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;तरी `पार्शिआलिटी अंपायर' हे आमचे मत मात्र कधीही बदलत नसे. इतकेच&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;नव्हे तर ग्राउंडवर कुणी तरी अंपायर असतो म्हणूनच खेळाडू औट होत&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;असतात, हे देखील आम्ही मान्य केले असते.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;त्यानंतर मास्तरांची दृष्टी बिघडली, व चेंडू कोठून येतो हे देखील त्यांना&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;दिसेना. अनेकदा तर बोलरच्या हातून चेंडू निसटण्याच्या आधीच त्यांची&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;बॅट फिरवून झालेली असे, व ते मोठया आशेने बाउंडरी धुंडाळत असत.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मग त्यांनी क्रिकेट सोडूनच दिले, पण ते मुळमुळत नव्हे. तर अगदी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ठणकावून. Not with a whimper, in a burst of glory ! एकदा ते&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;बॅट फिरवत असता, कसा कुणास ठाऊक, चेंडू कडमडत तिच्या वाटेत&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आला व उंच उडाला. चर्चकडील बाउंडरी वीस-पंचवीस फूट तरी कमी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;होती. चेंडू वर उडाला व सरळ बाउंडरीपलीकडे जाऊन पडला. मास्तरांचा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;त्यावर विश्वासच बसेना. त्यांनी बॅट काखेत मारली व ते बसायला&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;टाकलेल्या बाकाकडे चालू लागले. ""पार्शिआलिटी अंपायर"" असे आम्ही&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ओरडलो नाही, असा तो एकच प्रसंग. सगळ्यांनी मास्तरांभोवती गर्दी केली&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;व थोडया थट्टेनेच त्यांचे अभिनंदन केले. मास्तर म्हणाले, ""आजपासून&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;क्रिकेट बंद. आयुष्यात मी ही एकच सिक्सर मारली. रिटायर व्हायला&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;यापेक्षा चांगला दिवस कधी येईल का ?"" त्या दिवसापासून खरोखरच&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;त्यांनी हातात बॅट धरली नाही. ते ग्राउंडवर येत. ते काही वेळा अंपायर होत,&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;व आमची कुचंबणा करत. कधी ते स्कोअरर होत. ते रविवारी हटकून&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पान नं. 25&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ग्राउंडवर दिसत, पण त्यांचा क्रिकेट रोमान्स संपला होता.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;शेवटच्या तासाला जर आमच्या गनिमी काव्यात मास्तर सापडले, तर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आम्ही बेहद्द खूष होत असू. पण आज मात्र वाटते, मास्तर आम्हांलाच&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;बनवत असावेत. ते काही इतके भोळे नव्हते. त्यांना देखील कंटाळा आलेला&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;असे, व ते आपखुषीने आमच्या नाटकात सामील होत. आमच्यापेकी कुणी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;काय विचारायचे, म्हणायचे हे आधी आधीच ठरवलेले असे. पण ऐन वेळी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;जर आपला बेत साधला नाही,तर आणखी काही तरी पदरी असावे म्हणून&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;एक उपकथानक आम्ही तयार ठेवत असू, साधारणपणे नानू बापट मागच्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;रांगेत कोपऱ्यात बसत असे. या शेवटच्या तासाला आम्ही त्याला डिवचून&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;खेचून पुढील रांगेत मध्यभागी अगदी टेबलाजवळ बसवत असू. त्याने जर फारच&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;चिकाटी दाखवली तर निर्मळकर त्याला उचलून त्या जागेवर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;बसवत असे. अभ्यासाविषयी निर्मळकराइतके शुध्द वेराग्य असलेला&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मुलगा साऱ्या शाळेत मिळाला नसता. दर शनिवारी मुरांच्या बाजाराजवळ&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;जे लहान मेदान भरे. तेथे तो हटकून एखादी कुस्ती जिंकून रंगवलेल्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मलमलीचा तुकडा, किंवा तीन नारळ असे बक्षीस मिळवत असे. अलजेब्रा,&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;जॉमोट्री,अक्षांश-रेखांश, भावे प्रयोग हे शब्द देखील त्याचे नाव ऐकताच&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पटापट निपचित पडत असावेत !&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;नानू बापट मेणबत्तीतील वातीप्रमाणे असून त्याचे डोळे नेहमी ओलसर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;असत. मास्तरांनी तपकीर सांडलेला सदरा झटकला की रिंगण सुरू होई.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;दोनचार पोरे खोकल्याने बेजार होत व खिडकीपाशी जाऊन उभी राहत.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;बापट मात्र काही केल्या रणछोड होत नसे, पण त्याचप्रमाणे त्याला&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;शिंका-खोकला दाबून ठेवता येत नसे. त्या प्रयत्नात त्याच्यातून जे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;निरनिराळे बारीक आवाज बाहेर पडत ते ऐकून शेजारच्यांच्या अंगावर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;कोसळल्याखेरीज आम्हांला हसू आवरत नसे. स्कॉटिश बँडमध्ये पिशवी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;दाबत बॅगपाइप आवाज निघतात, त्याप्रमाणे नानू बापट हा कशाने तरी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;दाबला जात आहे असे आम्हांला वाटे. पण काही झाले तरी हा उपाय&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;किरकोळ होता. तो फार तर दहापंधरा मिनिटे टिकत असे. नंतर तर हा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मार्ग देखील बंद झाला. नानूला स्वतःचे इतके डोके असेल असे आम्हांला&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मधीच वाटले नव्हते. मास्तरांचा शेवटचा तास असला की तो आधीचा तास&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;चुकवून त्या तासाला दोनचार मिनिटे उशीरा येऊ लागला. त्याने ""May&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;I come in, Sir ?"" असे विचारले की मास्तर त्याच्याकडे डोळे वटारून&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पान नं. 26&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पाहत व म्हणत,""या या, नाना फडणीस. बापट, आज आपला चंद्रोदय&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;उशीरा झालेला दिसतो. या आणि त्या कोपऱ्यातील बाकावर आसनस्थ&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;व्हा. "" पोरे हसत. वर्गात कोपऱ्यात एक जादा बाक होते. तेथे नानू खाली&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मान घालून बसे. व डोळे पुसत मधून मधून आमच्याकडे पाहत आवाज&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;करत हसे. मग आधी ठरल्याप्रमाणे तिसऱ्या रांगेत कुणी तरी कुणाला तरी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ढकलत मोठयाने ओरडू लागे. त्यावर दातार मास्तर करडया आवाजात&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;विचारत,""काय रे भोपळ्यांनो, काय गडबड आहे.?""&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मग गोपाळ चोपडे उभा राहून साळसूदपणे म्हणे, ""सर, हा प्रभाकर म्हणतो,&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;नायडूने एका मॅचमध्ये सोळा सिक्सर्स मारले हे सारे झूट आहे. त्याचा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;त्यावर विश्वास बसत नाही. ब्रम्हदेवाला देखील इतके सिक्सर्स कधी मारता&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;येणार नाहीत.""&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मग जरी त्यांनी नुकतीच तपकीर भरलेली असली तरी मास्तर पुन्हा डबी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;काढत व रागाने पुन्हा एक चिमूट नाकात भरत. अशा वेळी हात थरथरून&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;बरीच तपकीर सदऱ्यावर पडे. मग ते कोटाची बटणे काढत, प्लॅपॉर्मवरून&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;खाली उतरत व थेट प्रभाकरसमोर जाऊन उभे राहत. सीतेच्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;चारित्र्याविषयी संशय घेणारा परीटच समोर बसला असल्याप्रमाणे ते&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;त्याच्याकडे शंभर वॅट डोळ्यांनी पाहत. त्या अवस्थेत ते मिनिटभर थांबत,&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;व मग स्फोट होई,""म्हणे विश्वास बसत नाही !"" ते उसळून म्हणत, ""तुझा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;विश्वास बसणे न बसणे ही गोष्ट इतकी महत्वाची आहे काय रे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;भोपळ्या ?""&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मास्तरांचा सर्वांत कडक शब्द म्हणजे ""भोपळ्या !"" आणि ते तो शब्द&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;डबल भोपळा निर्मळकरापासून शून्य भोपळा नानू बापटापर्यंत सर्रास&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;वापरत."" अरे, तुला क्रिकेट म्हणजे काय हे तरी माहीत आहे ? म्हणे विश्वास&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;बसत नाही ! आणि नायडूंची सिक्सर म्हणजे काही बाउंडरीपलीकडे फेकलेला&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;कचऱ्याचा गोळा नव्हता. आम्हांला वाटायचे की बॉल खाली उतरला की&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;त्याचा स्फोट होणार, आणि मुंबईचा समुद्र हातभर तरी मागे सरकणार !&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;टाक जा तुझा तो विश्वास भिकाऱ्याच्या झोळीत ! तुला अमरसिंगाचे नाव&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;तरी माहित आहे का ? अमरसिंग माणूस नव्हता. ती एक महाकाली तोफ&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;होती तोफ, माहीत आहे ? क्रिकेटच्या दुष्काळात जन्मलेली पाप्याची पितरे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;तुम्ही, एकेक काडी गोळा करून रवंथ करणारे प्राणी तुम्ही-तुमचा काय&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;कपाळ विश्वास बसणार.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;---------------------------------------------------------------&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पान नं. 38&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आता टेबलावरील पुस्तक तर त्यांच्या दृष्टीने मेलेच होते. पण घंटेला तर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;अजून अवकाश होता. तातूला आणखी काही तरी म्हणायचे होते, पण&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;त्याला बोलू न देता मास्तरच म्हणाले,""आणखी एक सांगतो. त्याच्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;नाटकांत खरी पात्रे आहेत ती त्यांची भाषणेच. एका भाषणाला दुसरे सामोरे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;जाते, संघर्ष घडतो, व काही वेळा तर लखलखाट होऊन डोळे दिपतात.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;सुधाकर,वृंदावन, भूपाल, धुंडिराज ही नावे आपली आहेत सोयीसाठी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;नायट्रिक अँसिड,तेजाब ही नावेही आहेत सोयीसाठीच. पण तेजाब म्हणजे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;काय, हे त्याला हात लावून बघ म्हणजे समजेल. अरे, अंग पुसायला&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;राजापुरी पंचे आहेतच की दरिद्रयांनो; पण वरातीत पाहिजे ती पेठणच !&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;तरी सुध्दा घंटेला अवकाश होता. तातूने हात वर केला व म्हटले, ""सर,&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मला बऱ्याच दिवसांपासून एक विचारायचे होते. ""&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;त्यावर आम्हांला एकदम उत्साह वाटला. अशारीतीने तातूने सुरूवात केली&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;की तो काही तरी भलतेच वेगळे बोलणार हे आम्हांला माहीत होते. तो&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;म्हणाला, ""सर. पासोडी म्हणजे काय ?""&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मास्तर दचकून त्याच्याकडे पाहतच राहिले. ते म्हणाले,"" पासोडी म्हणजे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;चादरीप्रमाणे जाड सुताडी पांघरूण. आता पासोडी का आठवली.?""&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;""सर, असल्या पासोडीवर कसल्या टाकाने, बोरूने लिहिता येते ? मी एकदा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;तसे लिहून पाहण्याचा प्रयत्न केला, तर दोऱ्यात अडकून बोरू दोनदा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मोडला. मी दासोपंताच्या पासोडीविषयी कुठे तरी वाचले की त्यावर त्यांनी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आपल्या कविता लिहिल्या. मला वाटते, पासोडी या शब्दाचा अर्थ वेगळा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आहे.""&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;""असे तुम्हांला वाटते का ?"" कमरेवर हात ठेवून मास्तर म्हणाले, ""मग&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पंडितराज, आपला अर्थ सांगून आम्हा सर्व पामरांना का धन्य करत&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;नाही ?""&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;तो शब्द पासोडी नसून पासोदी असा असावा. पासोदी म्हणजे पासोदाची&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;कविता. ज्ञानेश्वरांची ज्ञानेश्वरी, एकनाथांची भारूडे, भागवत त्याप्रमाणे.""&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पान नं. 39&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;""पण ज्ञानभास्कर, पासोदा म्हणजे तरी काय ?""&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;""पासोदा हे कवीचे नाव, पण ते त्याने उलट लिहिले आहे. खरे नाव दासोपा,&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;दासप्पा किंवा दासोपा असे नाव असते, सर""&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;एकदम दडपण कमी झाल्याप्रमाणे मास्तर मोठ्याने हसू लागले. आमच्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;घरी पूर्वी ते, आजोबा करंदीकर, अप्पा काळे बोलत असता त्यांचे असले&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मनमोकळे हसणे आम्हांला आत ऐकू येत असे. त्यांच्यातील ताण,राग सारे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आता ओसरून गेले होते. आम्हांला अगदी जवळचे वाटणारे मास्तर दिसू&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;लागले. ते म्हणाले, ""तातू, तुझ्या डोक्याला झाकण असते तर बरे झाले&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;असते बघ. म्हणजे कधी तरी ते काढून आत काय काय चालले आहे हे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पाहता आले असते. कमाल गंमत झाली असती."" तोच घंटा झाली. आम्ही&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;उठलो, पण जात असता मास्तरांच्या चेहऱ्यावर अजूनही हसणे होते.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मला एकदा तरी वर्गातून हाकलून घातल्याखेरीज कोणतेच वर्ष जाऊ नये&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;असे लिखितच होते की काय कुणास ठाऊक आणि या खेपेला एका दृष्टीने&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;कांदेविक्या जबाबदार होता, याचा मला विशेष राग आला. हा कांदेविक्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;अ तुकडीत होता. पण दहा मिनिटांच्या सुट्टीत तो कधी तरी आमच्याकडे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;येई व नंतरचा तास आमच्यातच बसे. आडनावाच्या बाबतीत पोरांच्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;जिभा अगदी नाइलाज झाला तरच सरळ राहत. कांदेविक्या हे काही त्याचे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;खरे नाव नव्हते. ते होते कानविंदे. आणखी एक नाकाडी म्हणून विद्यार्थी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;होता. तो तर पहिल्याच दिवशी `नाकात काडी नाकाडी' होऊन बसला.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;दड्डीकराचे धड्ड होणे, गोखल्यांचे खोकल्या, बोरकराचे बोऱ्या हे सारे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;रीतसरच होते. प्रभाकरला देखील त्याचा `प्र' अगदी परवापरवाच परत&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मिळाला होता. तोपर्यंत त्याला भाकरवरच समाधान मानावे लागत होते.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;या मुद्रदानातून सुटायची ती तीनच नावे. कुलकर्णी, देशपांडे आणि जोशी.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;या तीन नावांची पेदासच अशी भयानक होती, की निव्वळ संख्येच्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आधारावरच टिकून राहणे फारसे अवघड नव्हते. पण त्यात जर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आद्याक्षरेच धोकेबाज असतील तर कपाळाला हात लावायचा, व गप्प&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;बसायचे. एक पी.जी.जोशी पाजी जोशी झाला; एक डी आर. कुलकर्णी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ढोर कुलकर्णी झालाच; आणि डी.एम.व टी. आर जोशी ढम्म जोशी आणि&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;टर्र जोशी झाले. !&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;कानविंदे इकडे यायचा म्हणजे तो काही आम्हांला प्रेमाने भेटायला यायचा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पान नं. 40&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;नाही. त्याचा एक वीतभर लेख कुठल्या तरी मुलांच्या मासिकात प्रसिध्द&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;झाला होता. तेव्हापासून तो कपाळावर दोन विचारी सुरकुत्या टाकून&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;इकडे-तिकडे भटकत विश्वाची चिंता करत असे. तो आमच्याकडे आला की&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आम्ही ओळखत असू की, त्याने नवीन काही तरी लिहिले आहे. आम्ही&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मुद्दामच वेगळे विषय काढून त्याच्याकडे दुर्लक्ष करून त्याला उतावीळ&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;करत होतो. त्याला पाहताच तातूने अफगाणिस्तानातील नद्यांची माहिती&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;द्यायला सुरूवात केली, तर प्रभाकरने चीनमध्ये माणसे झुरळांचे किती&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;प्रकार खातात याचे अत्यंत सविस्तर आणि काल्पनिक वर्णन द्यायला&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;सुरूवात केली. अखेर न राहवून कानविंदेच म्हणाला, ""काल मी एक कविता&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;केली आहे. तिचे नाव आहे `हा चांदोबा आहे सुदंर."" हे नाव ऐकताच तातू&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;अंगाला गाठ मारून मागे कोपऱ्यातसरकला. प्रभाकरने आपल्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;कपाळावर तर हात मारून घेतलाच, पण आम्हा दोघा-तिघांच्या कपाळावर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;देखील हात मारला.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आभाळाचे निळे पाणी पोहायला&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;कोवळ्या तारका त्या खायाला&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ढगांचा सावरी कापूस झोपायला&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पण अमावास्येला असतोस कुठे रे ?&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;हसतो बिलंदर ! हा चांदोबा आहे सुंदर.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आणि त्याबरोबर हसण्याचा स्फोट झाला. प्रभाकर तर एक पाय वर करून&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;`हसतो बिलंदर, हसतो बिलंदर' म्हणत नाचू लागला. तोपर्यंत सुट्टी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;संपल्याची घंटा झाली, आणि कणकेच्या गोळ्याप्रमाणे चेहरा झालेला&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;कानविंदे बाहेर पडायच्या आत दातार मास्तर वर्गात आले. तेव्हा तो खाली&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मान घालून आमच्याच वर्गात बसला.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;""सर, या कानविंदेने एक अप्रतिम कविता लिहिली आहे."" प्रभाकर म्हणाला.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;""त्यात एक बिलंदर चंद्र आहे. तो सुंदर आहे म्हणून बिलंदर आहे की बिलंदर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आहे म्हणून सुंदर आहे, हे मात्र आम्हांला समजले नाही.""&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;""मला आणखी काही तसल्या ओळी माहीत आहेत,"" तातू म्हणाला, ""का न&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;खाशी गोमय ताजे ? एखाद्याला शेण खायला सांगताना सुध्दा त्यातल्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;त्यात त्याने ताजे शेण खावे हे सांगण्याइतके सौजन्य आजकाल दिसत नाही.""&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पान नं. 41&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;""माती असशी, मातित मिळशी. पण लक्षात ठेवा, हे आत्म्याला लागू नसे.""&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;प्रभाकर म्हणाला, ""एखाद्या औषधाच्या बाटलीवर लिहितात तसे हे फक्त&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;बाहेरून लावायचे. पोटात घ्यायचे नाही. आत्म्याला हे लागू नसे."" तातूने&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मळकट डायरीसारखी एक वही काढली होती, व तिच्यातून तो मधून मधून&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;वाचत होता -&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;उठा उठा रे बांधा कंबर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;तुमच्यापुरती ही घी-शक्कर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;टाकुनि रूढीशी द्या टक्कर !&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;खुबी ओळखा, क्या हे अंदर !&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;""असे होते कधी कधी."" मास्तर म्हणाले. पण आज एकंदरीने ते व्यग्र दिसत&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;होते, कारण त्यांनी खोटेच रागावून कुणालाच भोपळ्या म्हटले नाही.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;""आज येताना मला एक प्रेत दिसले. ते एका मुलाचे होते; पण त्याची आई&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मारूतीच्या देवळापुढे उभी राहून त्या मुलाला पूर्ण आयुष्य देऊन सुखी ठेव,&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;असे हात जोडून म्हणत मध्येच हसत होती. मला एकदम राजहंस कवितेची&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आठवण झाली."" ते सांगत होते. वास्तविक आम्ही त्यांचे वेगळे स्वरूप पाहून&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;गप्प बसायला हवे होते. पण आम्ही आज फसफसून झिंगल्याप्रमाणे झालो&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;होतो की काय कुणास ठाऊक ! मी म्हटले, ""त्या कवितेत सुद्दा असल्या ओळी आहेतच -&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ते ह्दय कसे आईचे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मी उगाच सांगत नाही.""&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;एवढ्यावर देखील थांबायला हरकत नव्हती. पण माझ्यात कसले तरी पिसे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;चढले होते आणि शेजारच्या कांदेविक्याला पाहून तर तो जास्तच वाढले. मी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;सूर काढला -&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;परांजपेच्या हॉटेलातिल पुरी-पातळभाजी-&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मी उगाच सांगत नाही !""&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मग प्रभाकर देखील चेकाळला. तो म्हणाला,&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;""तानिबाईची मिरची भजी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मी उगाच सांगत नाही !""&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पान नं. 42&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मग इतर काही पोरांना देखील त्यातील गंमत समजली, आणि ती ""मी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;उगाच सांगत नाही "" ही ओळ एकत्र सामील झाली.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;बादशाहिमधला खिमा ब्रेड-&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मी उगाच सांगत नाही&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ब्रम्हचारी सिनेमा बघा तरी-&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मी उगाच सांगत नाही&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;डिलाइटमधले रवा-डोसे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मी उगाच सांगत नाही...&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;हा वाह्यातपणा पंधरा मिनिटे चालला, व आम्ही पोटाचे चक्र होईपर्यंत&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;खिदळलो. पण मध्येच काही तरी तुटल्यासारखे झाले, व सगळे जण&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;गप्पगार झाले. मास्तर माझ्यापुढे येऊन उभे राहिले होते, व माझ्याकडे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पाहत होते. त्यांचा चेहरा रक्त साकळल्यासारखा झाला होता, व उजवा हात&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;किंचित थरथरत होता.मग आम्ही पूर्वी कधी न ऐकलेल्या आवाजात ते मला&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;म्हणाले,""तुम्ही आपली पुस्तके गोळा करा, आणि वर्गातून चालते व्हा आणि&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मला विचारल्याखेरीज माझ्या तासाला येऊ नका.""&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;हा आवाज,`तुम्ही' या शब्दाचा वापर हे सारे मास्तरांचेच, यावर माझा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;विश्वास बसेना. पण त्यामुळे मला एकदम मुस्कुटात मारल्याप्रमाणे झाले.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मी खाली मान घालून पुस्तके गोळा केली व बाहेर पडून घरी आलो. घरी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;कंरदीकर आजोबा येऊन बसले होते. मला पाहताच ""काय म्हणतो आमचा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;किट्टू मास्तर,"" असे विचारणार हे मला माहीत होते. मी तसाच&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;घरासमोरून पुढे गेलो, व बराच वेळ पिंपळकट्टयावर बसून बऱ्याच उशीरा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;घरी परतलो.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;त्यानंतर दोन दिवसांनी मास्तरांचा तास होता. आधीचा तास बायबलचा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;होता. त्या वेळी मला बऱ्याच नव्या गोष्टी ऐकायला मिळत. शिवाय चांदेकर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मास्तर गाणे देखील सुरेख म्हणत असत. आज आई आजारी म्हणून तातू&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आला नव्हता. मी घाईघाईने पुस्तके गोळा केली, व त्याच्या घरी जावे म्हणून&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;निघालो, तर दारातच दातार मास्तर उभे.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;""काय रे. कुठे निघालास ?"" त्यांनी विचारले.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;""घरी. वर्गात बसू नको असे तुम्ही सांगितलेत.""&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पान नं. 43&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;""जा, फार शहाणा झालास. बाकावर जाऊन बस."" आत येत ते म्हणाले व&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;थोडे हसले""&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पण नंतर साऱ्या तासभर त्यांनी नजर देखील माझ्याकडे वळवली नाही.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पण त्यांचे बरेचसे बोलणे माझ्यासाठीच होते.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ते म्हणाले, ""कित्येकदा फार मोठया कवींच्या केसांत देखील नट्टा-पट्टा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;उमटतो. मग निर्जीव ओळी लिहिल्या जातात, आणि त्या वाचताना मन&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;विरजते. शेक्सपियरच्या नाटकात देखील ओळीच्या ओळी रिकाम्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;गाडग्यारप्रमाणे येतात. पण हिमालयाची थोरवी त्याच्या शिखरावरून&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ठरवावी त्यातील खोल दऱ्याभेगांवरून नव्हे. गंगेला देखील पाणउतार&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;असतो, आणि सरस्वतीला देखील थकून जांभई येते. म्हणून&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;राजहंससारख्या कवितेतही `मी उगाच सांगत नाही.' असल्या ओळी येतात.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;माझा ताण तटकन तुटला, व मी रागाने ओठ आवळले. जाताना देखील&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मास्तरांनी माझ्याकडे पाहिले नाही. त्यानंतरचा तास चुकवून मी घरी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आलो. तेव्हा करंदीकर आजोबा नुकतेच पगडी टेबलावर ठेवत होते. मला&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पाहताच ते म्हणाले, ""काय बच्चमजी, कसा आहे आमचा किट्टू मास्तर ?""&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मी उसळत्या रागात त्यांना हकीकत सांगितली व म्हटले, ""तुमचे किट्टू&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मास्तर भयकंर पार्शिआलिटी अंपायर आहेत. मी तसे म्हटले तर त्यांनी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मला वर्गातून हाकलून दिले. पण आज मात्र त्यांनी स्वतःच त्या ओळीवर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;टीका केली. म्हणून मी नंतरचा तास चुकवून घरी आलो.""&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;त्यावर करंदीकर आजोबा इतके हसले की त्यांना खोकला आवरायला पाच&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मिनिटे लागली. तोपर्यंत अप्पा काळे देखील आले. त्यांनी पायरीवरूनच&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;सिगारेट गटारात टाकली, व ते आत आले.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;""मोठा खोकला उकरून काढायचे तुमचे वय संपले, भीष्माचार्य,"" ते&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;म्हणाले. खरे म्हणजे आजोबा अप्पा काळ्यांपेक्षा आठदहा वर्षांनी मोठे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;असतील. पण ते अप्पांना नेहमी भीष्माचार्य, द्रोणाचार्य असल्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;महाभारतातील नावांनीच हाक मारत. करंदीकरांनी अप्पांना सारी हकीकत&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;सांगितली. तेवढ्यात आमचे दादा घरी आले, आणि माझे सगळेच बिंग बाहेर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पडले. मग करंदीकर मला म्हणाले,""हे बघ बच्चमजी, तू काही तरी वागह्यात&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;बोलणे, आणि किट्टूने काही म्हणणे दोन्ही सारखेच होय रे ? त्याच्यासारखे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पान नं. 44&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;गडकऱ्यांवर प्रेम कर, आणि मग तसे बोल. तू तुकाराम आहेस का? तुझी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;भक्ती असेल तर विठोबाल देखील विठ्या,काळ्या म्हण की ! आणखी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;एक गोष्ट सांगून ठेवतो. आमचा किट्टू म्हणजे एक अरभाट माणूस आहे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;अरभाट !""&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;अरभाट हा एक अतिशय गुणी कानडी शब्द आहे. अरभाट म्हणजे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;खानदानी, भव्य, मोठया थाटामाटाचा. मठातील जेवण कसे होते ? अरभाट.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मन्सूरांचे गाणे कसे झाले ? तर अरभाट. ऋषिकेशला गंगा कशी आहे, तर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;अरभाट. देवळासमोर झालेल्या नाटकातील हिरण्यकश्यपूच्या मिशा कशा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;होत्या, तर अरभाट. म्हणजे अगदी क्लास ! ""तुला सांगून ठेवतो. तू एक&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;गोष्ट कर. किट्टूच्या बाबतीत तू नायडू आणि गडकरी यांच्या भानगडीत&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पडू नकोस."" माझ्या पाठीवर थाप मारत करंदीकर म्हणाले.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मग अप्पा काळे किंचित पुढे सरकले. आवाज नेहमीचाच ठेवून पण एखादे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;गुपित सांगण्याचा आविर्भाव आणत ते डोळे वात्रट करत म्हणाले, ""त्याच्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;जोडीला देविकारणी व गायत्रीदेवी यांच्याविषयी देखील एक शब्द काढू&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;नको. काय समजले ?"" आणि त्यावर काळे व करंदीकर दोघेही हसले.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;देविकाराणी कोण, हे त्या काळी मला काहीच माहीत नव्हते. देविकाराणी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आणि जयपूरच्या गायत्रीदेवी या दोन खानदानी नावांचे जे सुगंधी निळे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;चांदणे आयुष्यात पसरले ते फार नंतरच्या काळात. आणि त्या वयात&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पसरलेल्या चांदण्याचे गंध कधी ओसरत नाहीत, की त्यांना कधी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;कृष्णपक्षाची बाधा होत नाही. मास्तरांचे रागावणे, त्यांनी हाकलून लावणे,&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;त्यांनी केलेली निबंधाची, हस्ताक्षरांची स्तुती, हे सारे आयुष्याच्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;वेडवाऱ्यात अस्ताव्यस्त उडून गेले. पण त्यांच्याविषयीच्या कृतज्ञतेने एक&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;कोनाडा गाभाऱ्यासारखा होतो, तो अनुभव वेगळाच होता.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;त्यांनी `चिमुकलीच कविता' शिकवायला घेतली ती या वर्षांतील शेवटचीच&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;कविता होती. नव्हे, ती शाळेतीलच शेवटची कविता होती.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;""यात एक ओळ फार झगझगीत आहे."" तातू हळूच म्हणाला. तो शेजारी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;बसला होता खरा, पण मनाने तो दूर कुठे तरी निघून गेला होता.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;कविता संथपणे चालली होती. गोंडस नाजुक चिमणी बाला हळूहळू स्पष्ट&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;होत चालली. केस सरळच, पण काही मात्र कुरळे, कच्च्या पोवळ्यांच्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पान नं. 45&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;चकत्या करून लावल्याप्रमाणे वर्खी नखे. (नखे लाखिया,दात मोतिया,&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आणि स्तनाकार पेले, यांची जपानी रमलाची रात्र चिमुकलीच कविता&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मोठी झाल्यानंतरची.) विशेष प्रतिकार न करता, पण फारसे न झंकारता&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आम्ही त्या संथ ओळी ऐकत होतो. मग कसलीच चाहूल न दाखवता ती&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ओळ आली व सारे अंग थरारून गेले. तिच्या हनुवटीवरील तीळ म्हणजे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;तिच्या पुण्याईचे गणित करत असता विधीने दिलेले दशांश चिन्ह.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;कमळाच्या परागतंतूंतील एक विजेच्या झळाळीने उजळ झाल्याप्रमाणे मी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;अगदी बावरून गेलो व सारेच विसरलो.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;नंतर बऱ्याच वर्षांचीगोष्ट आहे. खऱ्या काव्याचे लक्षण कसे ओळखावे हे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आपल्यापुरते सांगताना ए.ई हाउसमनने म्हटले आहे : एखादी ओळ&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आठवताच सारे अंग थरथरून येते. जर त्या वेळी मी दाढी करत असेन&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;तर चेहऱ्यावरील केस एकदम ताठरतात. ही खूण त्याला पुरेशी आहे. Elfs&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;and fairies shall dance no more ... Brightness falls from&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;the air, Queens have died young and fair...&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;एमिली डिकिन्सला जाणवणारे लक्षण निराळे आहे : ""खरी कविता&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;वाचताना खोल कुठे तरी असा गारठा जाणवतो की विश्वातील सारी उष्णता&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;जरी त्या क्षणी आपल्यात भरली, तरी तो नाहीसा होणार नाही असे वाटू&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;लागते.""&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;तसल्या जातीचा एक लहान अनुभव मला आला, मास्तरांनी ती ओळ&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;वाचली तेव्हा. गणितातील निर्जीव टिंबाला एका दशवर्षेच्या जीवनात&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;निर्णायक रूप प्राप्त झाले. मास्तरांनी ती कविता अनेकदा शिकवली असेल,&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पण ते या ओळीवर थांबले. पुस्तकात बोट ठेवून ते खिडकीपाशी गेले, व&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;तेथे किंचित रेंगाळून ते परतले. ""या माणसाची भूकच वेगळी होती. त्याला&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;एखादा पक्षी पाळायचा असता तर त्याला गरूड देखील निर्जीव वाटला असता.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;त्यानंतर मास्तर पुष्कळ बोलत राहिले. पण आता माझेच मन थाऱ्यावर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;नव्हते. दररोजच दिसणारा, खिडकीतून आलेले उन्हाचा पट्टा आज&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;जास्तच का झळझळत आहे हे मला समजेना. पलीकडील ख्चिश्चन&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पान नं. 46&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;स्मशानभूमीतील झाडे स्तब्ध उभी होती खरी, पण त्यांचे सारे लक्ष&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;माझ्याकडेच होते. कपाळाला एक लहान सुरकुती देऊन, मान किंचित&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;वाकडी करून ब्रम्हदेव हे दशांश चिन्ह देऊन त्या मुलीचे भवितव्य&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ठरवण्याच्या विचारात आहे, आणि त्याच्या आज्ञेची वाट पाहत एक तेजस्वी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;टिंब त्याच्यासमोर तरंगत आहे, असे चित्र समोर अस्पष्ट दिसू लागले.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;नंतर बऱ्याच काळाने माझ्या ध्यानात आले की, ते टिंब म्हणजे तिच्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;हनुवटीवरील तीळ नव्हता, तर ती एक गोंदण्याची खूण होती. म्हणजे ते टिंब&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;कुठे द्यायचे, हे जरी ब्रम्हदेवाने ठरवले होते, तरी त्याने अर्जुनाप्रमाणे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;एका गोंदणकाराला नाममात्र केले होते !&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;""आणखी एक ओळ जाता जाता तसेच चेटुक करून जाणारी आहे,"" जागा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;झाल्याप्रमाणे तातू म्हणाला, ""कृष्णाकाठी कुंडल आता पहिले उरले&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;नाही.""&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ही किमया होती ती मुख्यत्वेकरून कवीची, पण मला ती दातार&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मास्तरांकडून मिळाली म्हणून मला त्यांच्याविषयी कृतज्ञता होती.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;दातार मास्तर मराठीप्रमाणे गणित देखील शिकवत. खरे म्हणजे शास्त्र&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आणि भूगोल सोडून सगळेच विषय त्यांनी केव्हा ना केव्हा तरी शिकवले&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;होते. निरनिराळ्या रंगांच्या खडूंनी भरलेले पेटी उघडून भूमितीच्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;तासाला ते हात चोळत फळ्यासमोर उभे राहिले की, आता येऊ दे समोर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;कोणतेही प्रमेय असा आवेश त्यांच्यात असे ! कधी तरी ते एक अजस्त्र&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;लाकडी कंपास वर्गात आणत, व त्यात एका टोकात खडू अडकवून तो&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;बाजूला ठेवून देत. इतक्या वर्षांत त्यांनी तो वापरलेला मात्र आम्ही कधी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पाहिला नाही. उलट हातात खडू धरून हात सेलपणे गोल फिरवून आपण&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;सुरेख वर्तुळ काढू शकतो, असे ते आम्हांला अभिमानाने सांगत. इतर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;सिध्दांत-प्रमेये सांगताना ते अनेकदा पायथागोरासच्या सिध्दांताचा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;उल्लेख करत. पण अनेक दिवस पायथागोरासची पाळी येईना. तो सिध्दांत&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;बराच मोठा असल्यामुळे त्यासाठी दोन तास तरी सलग हवे असत. आमची&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;उत्सुकता वाढतच गेली. पायथागोरास हा एक ग्रीक तत्वज्ञ होता, व त्याचा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पुनर्जन्मावर विश्वास होता. कदाचित तो भारतात देखील येऊन गेला&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;असेल. पृथ्वी एका स्थिर बिंदूभोवती फिरते, असा त्याचा विश्वास होता.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;त्याची देखील एक शाळा होती. पण एखादा विद्यार्थी मध्येच त्याचे शिकवणे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पान नं. 47&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;सोडून गेला, तर त्याने दिलेली फी समारंभपूर्वक त्याला परत केली जात&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;असे. तो गेल्यानंतर मात्र त्याच्या बसण्याच्या जागेवर थडग्यावर ठेवतात&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;त्याप्रमाणे त्याचे नाव असलेला एक दगड ठेवला जात असे.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;अशा पुष्कळशा गोष्टी मास्तरांनी सांगितल्या होत्या. त्याच्या नावावर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;असलेला सिद्धांत प्राचीन ईजिप्तमध्ये आधीच माहीत आसावा. पण प्राचीन&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;इतिहासात काही वेळा कुणाचे तरी श्रेय कुणाला तरीच दिले जाते. ज्याला&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आपण अरबी आकडे म्हणतो, ते खरे म्हणजे हिंदू आहेत. प्लेटो नावाच्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;तत्वज्ञाने तर ज्यांना भूमितीची आवड नाही त्यांना आपल्या शाळेत प्रवेश&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;नाही, असे जाहीरच केले होते. आमच्यापेकी बहुतेकांना प्लेटोने आपल्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;शाळेची पायरी देखील चढू दिली नसती. कारण गणित म्हणजे आकडेमोड&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;भूमिती म्हणजे रेघामोड, व सगळे मिळून एक असह्य मानमोड एवढीच&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आमची कल्पना होती.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;अखेर वेळापत्रकात मास्तरांनी थोडा बदल करून घेतला, व दोन तास&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;सलग मिळवले. त्यांनी लग्नातील नवरदेवाप्रमाणे झगझगीत पिवळ्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;रंगाचा एक काटकोन त्रिकोन बोर्डावर काढला. त्याच्या कर्णावर जांभळ्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;रंगाचा चौरस उभा राहिला. बाजूच्या दोन रेषांवरील चौकोन अद्याप कच्चे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;असल्यामुळे हिरवट रंगाचे होते. मग पांढऱ्या खडूने रचना तयार झाली.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;संथ आत्मविश्वासाने एकेक पायरी दाखवत मास्तरांनी असे दाखवले की&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;दोन हिरव्या चौरसांची बेरीज जांभळ्या चौरसाइतकी आहे.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;यापूर्वी मास्तरांनी अनेक सिद्दांत शिकविले होते. जे सिध्द करायचे होते, ते&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;स्वच्छपणे पटवून दिले होते. त्या QED मध्ये एक काम पार पाडल्याचे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;व्यवहारी समाधान होते. पावलापुढे पाऊल टाकून रस्ता निभावला होता&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;इतकेच. पण पावलांना कधी पंख फुटून खालचा रस्ता खालीच राहिला&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;नव्हता. Where Kingfishers Catch Fire... खंड्या पक्ष्याच्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पंखावर सूर्यप्रकाश पडून निळी वीज झळळली नव्हती. कधी लोलकांतून&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पाहिल्याप्रमाणे कसल्याच रंगरेषा उमटल्या नव्हत्या. मास्तरांनी खडूचे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;हात झाडले व खुर्चीत बसून त्यांनी तपकिरीची डबी उघडली.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मी बोर्डाकडे पाहत होतो. त्या क्षणी काय झाले कुणास ठाऊक,&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;हादरल्यासारखे होऊन सगळा वर्गच वितळल्यासारखा झाला. समोर एक&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;भव्य काळा पडदा, त्यावर जांभळा व हिरवा असे दोन चौरस हळदी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पान नं. 48&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;त्रिकोणाभोवती झळाळत उजळले. दोन लहान चौरस भिरभिरत जांभळ्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;चौरसात मिळून गेले. मग मोठा जांभळा चौरस थरथरत चंद्रज्योतीप्रमाणे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;फुटला. आणि त्याचे दोन नवे लहान लहान चौरस झाले. ते आता रोखठोक&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;स्वतःच्या स्वतंत्र सत्याने प्रकट झाले होते. म्हणजे म्हटले तर एक, किंवा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;दोन आणि खरे म्हणजे दोन एकच व एकच दोन. हे सारे एकेक पायरी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;समजावून घेत, सारे स्वच्छपणे समाजावून घेण्यापेक्षा सर्वस्वी निराळे होते.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;हा एक अणुसाक्षात्कार होता.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;झेन बुध्दवादातील Satori, साक्षात्कार याअर्थी वापरली जाणारी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Epiphany ही कल्पना, एका देवदत्त क्षणी मी व इतर जग यांतील दुरावा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;जळून जाऊन मी आणि माझे जग, I and it जाऊन I and thou, हे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;सारे नंतर खूप वर्षांनी वाचनात आले. तसला अनुभव घेण्याचे मला भाग्य&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;कधीच लाभले नाही. पावले धुळीतच रखडत ठेचाळत राहिली. राजहंस&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;कधीच खाली उतरले नाहीत. पण त्यांचे एक झरझर प्रतिबिंब मात्र&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मानसजलावर क्षणभर सरकून गेले. त्या क्षणी अशा तऱ्हेचा अत्यंत दुर्मिळ&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मूल्यवान व अगदी कणरूप अनुभव मला स्पर्श करून गेला हे मात्र खरे.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;घंटा झाली व मी भानावर आलो. मास्तर निघाले, पण जाता जाता ते&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;म्हणाले, ""काय भोपळेबुवा, डुलकी लागली होती वाटतं ? मी दोन प्रश्न&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;विचारले तुला.""&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;एरवी मला थोडी शरम वाटली असती, पण त्या क्षणी मात्र मी अगदी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;निर्विकार, अलिप्त होतो. पुढचा तास आपटे मास्तरांचा होता. मी पुस्तके&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;घेऊन ख्चिश्चन स्मशानभूमीत आलो. तेथे कोपऱ्याच जी दोन थडगी होती&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;त्यांच्यावर सपाट गुळगुळीत अशी मोठी फरशी होती. तेथे स्टीफन माळी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;काही तरी करत होता. आता माझी त्याच्याशी चांगलीच ओळख झाली होती.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;तो हसला व झाडणीने फरशीवर पडलेली वाळलेली पाने बाजूला करून&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;तो दुसरीकडे गेला.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मी फरशीवर पसरलो. कसली बोच नाही, हाव नाही. हातमोजा उलटा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;केल्याप्रमाणे सगळेच वेगळे, उलटे झाले होते. त्या क्षणी देखील मनातील&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ती उत्कट नीरवता मला प्रकट करता आली नसती. इतक्या वर्षानंतर उरली&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आहे ती फक्त स्वतःलाच जाणवणारी आठवण.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;अशा अनुभवाचा भव्यतेशी किंवा स्वतःच्या मोठेपणाशी काडीचाही संबंध&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;नसतो.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पान नं. 49&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;तसला अनुभव पॅसिफिक महासागर प्रथमच पाहिलेल्या कोर्टेझला&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;(खरे म्हणजे बाल्बोआला) आला. असेल. अणुबबचा पहिला चाचणी स्फोट&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पाहिल्यावर दशकोटी सूर्यांची ओपेनहीमरला आठवण झाली व तो हरवून&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;गेला. तर जेफरीसारख्या साध्या पत्रकाराला असला अनुभव तो एका&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;टेकडीवरील उतरणीवर गवतात पसरला असता आला होता. नंतर फार&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;वर्षांनंतरची गोष्ट आहे. एका महान साधकाची कॉलेजला भेट होती.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;स्टाफरूमसमोर गाडी थांबली. तेथेच एक रानझुडूप वाढले होते आणि&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;जगण्याची ईर्षा दुर्दम्य असल्यामुळे त्याला कोवळी, लालसर पाने फुटली&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;होती. जवळून जाताना साधक एकदम थांबले. त्यांचे हातपाय थरथरू&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;लागले व त्यांनी उपरणे तोंडावरून ओढून घेतले. ते समाधीत गेले होते.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आम्ही त्यांच्या अशक्त देहाला उचलून देहाला उचलून पुन्हा गाडीत ठेवले, व गाडी थेट&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;टोकापर्यंत नेली. थोडया वेळाने ते परतले,तेव्हा पुन्हा ते झुडुपाजवळ आले.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पण या वेळी त्यांनी त्याच्याकडे पाहिले देखील नाही. आता त्याची&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;काही&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;गरज उरली नव्हती. एका क्षणी ओळख पटून गेली होती.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;त्यानंतर मी पायथागोरासचा सिध्दांत दोन-चार मित्रांना समजावून&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;सांगितला. माझ्याजवळ योग्य ते शब्दच नसावेत. त्यांनी माना डोलावल्या.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पोस्ट ऑफिस पाच वाजता बंद होते, पूना मेल सहा वीसला येते, असलीच&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;माहिती मी देत असल्याप्रमाणे ते निर्विकार राहिले. दोघांनी तर तो सिध्दांत&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आपल्याला समजला आहे असे सांगितले. पण समजणे निराळे, जाणणे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;निराळे. एक लाल पान खुडून कपाळावर चिकटवणे निराळे, आतून काही&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;तरी उसळून सर्वांगला लाल लाल पाने फुटल्याप्रमाणे वाटणे निराळे.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;कदाचित माझ्यातच हा उणेपणा असावा. खुद्द मास्तरांना देखील हाच&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;अनुभव पुन्हा हुकूमेहुकूम देता येणार नाही, कारण असला क्षण म्हणजे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;स्थळ, काळ आणि देवी इशारा यांचा एक अगम्य स्फोट असतो. त्यानंतर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;काय ? त्यानंतर काय ? काय ? तर काही नाही, केवळ निःशब्दता,मूकता.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;विटगेनन्स्टीनने हे बरोबर ओळखले. त्याबद्दल तो स्तब्ध राहिला. तेथे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;शब्दांची मिजास संपते, तत्वचर्चेचा दिमाख बेगडी ठरतो, आणि&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;वटवटणारी जीभ निरर्थक चुकचुकणाऱ्या पालीप्रमाणे वाटते.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;असले काही तरी क्षणिक, किरकोळ प्रथमच मला अनुभवाला आले होते.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;योगायोगाची गोष्ट म्हणजे पहिले धूसर चित्र आणि हा क्षण यांत&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;गणिताचाच स्पर्श होता. हनुवटीवरील दशांश चिन्ह भाग्य ठरविणारे होते,&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पान नं. 50&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;तर पायथागोरासच्या चौरसांनी एक नवीनच खिडकी किंचितकाल&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;उघडली होती.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मग मॅट्रिकची परीक्षा संपली. परीक्षेपुरती गोळा केलेली माधुकरी तिच्याच&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;झोळीत टाकली. आता देणे-घेणे काहीच उरले नाही. जाताना शाळेने&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आम्हांला निरोप दिला नाही. जाताना आम्ही देखील फारसे कुचंबलो नाही.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;शेवटी पदरी राहिले काय?&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;तर सायमनचे कुर्रेबाज काव्यमय इंग्रजी, सेंटचा मंद वास, त्यांनी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;शिकवलेली ग्रेची कविता, दातार मास्तरांनी दिलेले दशांश चिन्ह&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पायथागोरासचा सिध्दांत, थडग्यावरील फरशीवर पडून अंगावरून जाऊ&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;दिलेली आत्मरत सुखाची झुळूख; शेवटच्या दिवशी स्टीफन माळ्याने&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;दिलेली Scented Giranium -ची फांदी व एक पान चुरगळून&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;नाकाजवळ आणलेला त्याचा सुगंध. बस्स एवढेच.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;कॉलेजमध्ये तर सगळाच आनंद होता. कृष्णस्वामींनी ग्रीक शोकन्तिकेचे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;दर्शन घडविले तेवढेच काही पदरात पडले. एका प्राध्यापकांनी कॉवरॅड,&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;हार्डी यांच्यासारखे अवजड लेखक परीक्षेला लावण्याऐवजी पी.जी.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;वुडहाऊस, जेरोम के जेरोम असे लेखक लावायला हवे असे सांगितले.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आणखी एकाने कीट््सच्या कवितांचे सारांश देऊन वर्ष रेटले. आणखी एक&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;बहुधा पिऊन लालबुंद होऊन additional English शिकवायला येत,&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आणि Through literature To Life हे टेक्स्टबुक, damned silly&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;book म्हणून तास संपवत. जुन्या मित्रांपेकी कुणीच या कॉलेजमध्ये&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;बरोबर आले नाही. प्रभाकर सायन्ससाठी आपल्या काकांकडे गेला. पाच&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;वर्षे तातू सामंत माझ्या शेजारी बसत होता. आता बोक्यासारखे दिसणारे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;एक धनिक बाळ बसू लागले. हा दर तासानंतर खिशातून कंगवा काढून&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;केस विंचरत बसे. तो दररोज एका नव्याच मुलीच्या प्रेमात पडे. एखादा नवा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;राजकीय पक्ष अस्तित्वात आला की तो त्यात सामील होई व पंधरा दिवस&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;त्यात राही. एकदा सुभाषचंद्र बोस भाषणाकरिता आले असता त्याने&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;त्यांच्या स्वाक्षरीसाठी मोठया लाडिकपणे एक छोटी वही पुढे केली, तेव्हा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ती त्यांनी दूर फेकून दिली. हळूहळू कॉलेजात विद्यार्थी-खेळाडूंऐवजी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;युवकच येऊ लागले आणि चार वर्षे संपली, त्या वेळी सुटका झाली असेच वाटले&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पान नं. 51&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;त्या वेळी बराच विरंगुळा मिळायचा तो संध्याकाळी करंदीकर आजोबा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आणि अप्पा काळे घरी आले म्हणजे. करंदीकर आजोबा नियमितपणे घरी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;येत. दादांना पुष्कळदा घरी यायला वेळ लागे, पण ते आल्याखेरीज नि&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;त्यांना भेटल्याखेरीज करंदीकर जात नसत. काही वेळा ते अधीरपणे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;विचारत, ""काय रे, चित्रगुप्ताला आज इतका उशीर का ?"" दादा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;वकिलाकडे काम करत. त्यांनी पाचसहा वकिलांकडे काम केले होते.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;त्यांपेकी एकावर करंदीकरांचा फार राग होता व ते त्याला यम म्हणत.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;यमाचा कारकून म्हणून दादा चित्रगुप्त. खरे म्हणजे दादा त्या ठिकाणी सहा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;महिने टिकले नव्हते व त्यात देखील दोन महिन्यांचा पगार बुडाला होता.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पण करंदीकरांना मात्र ते कायमच चित्रगुप्त राहिले.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;दोनचार दिवसांनी अप्पा काळे येत व मग बोलताना दोघांचीही घड्याळे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मरत. आजोबांना घेऊन जाण्यासाठी आलेला पिशव्या विठोबा समोरच्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;कट्ट्यावर बसून कंटाळे, व पेंगू लागे. मग त्याला मागच्यादाराने आत&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;बोलावून आई त्याच्यापुढे ताट ठेवत असे. मी चौथीत जाईपर्यंत कित्येकदा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;दातार मास्तर देखील येत असत. मग तर रात्री आठ काय, नऊ काय,&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;वाजून जात. स्वयंपाकघरात आई व आजी पाय लांब करून जमिनीवरच&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;बसून बोलत बसत. पण जेवणाची हाक येईपर्यंत काय करावे, हा प्रश्न&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;माझ्या एकटयापुढेच असे. दादा फारसे बोलत नसत, पण बाकीच्यांच्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;बोलण्याला खूप हसत व मधून मधून आत जाऊन चहा, सुपारी, लवंगा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आणत. इतक्या आनंदाने दुसऱ्यांना चहा देणारा दुसरा माणूस मी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आजपर्यंत देखील पाहिला नाही.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;करंदीकरांच्या पायात बूट असल्याने ते सोप्याचा उंबरा ओलांडून आत येत&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;नसत. अप्पा काळे तर स्पष्टच सांगत की आपण खुर्चीत बसलो की फक्त&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;जायच्या वेळीच उठणार, त्या आधी नाही ! मास्तरांना चहा-सुपारी काहीच&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;नको असे. काळे यांच्या शब्दांत ""त्यांची गन-पावडरची डबी जवळ असली&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;की त्यांना मोगल साम्राज्य तुच्छ वाटे."" मग मी चौथीत गेलो, व दातार&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मास्तरांचे आमच्या घरी येणे बंद झाले. आता मी त्यांचा विद्यार्थी होतो,&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आणि एखाद्या विद्यार्थ्यांच्या घरी जाऊन मनमोकळेपणाने वाटेल ते बोलावे,&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;हे त्यांच्या वागणुकीत बसत नव्हते. अनेकदा दाद त्याबद्दल हळहळत.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पान नं. 52&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;बालगंधर्व-केशवराव भोसले यांच्या संयुक्त प्रयोगाप्रमाणे ही तीन माणसे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;बोलत राहतात, असे ते म्हणत.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;अप्पा काळे चार ते सहा क्लबमध्ये असत, व कुठला तरी एक गावठी रमीचा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;डाव खेळत. त्यात दररोज पाच-सात आण्यांचा फार तर व्यवहार होत असे.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ते आपल्याला मिळालेला पेसा कधी घेत नसत, पण गेलेल्या पेशाची उधारी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ठेवत नसत. काही आणे गेलेल्या दिवशी क्लबपासून आमच्या घरापर्यंतचा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;रस्ता त्यांच्या आरडाओरड्याने लालभडक होत असावा. त्यांना स्वतःचे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;असे घर नव्हतेच. स्वतःच्या दोन खोल्या आणि शेजारच्या छोटया दुकानाचे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;भाडे एवढेच त्यांचे ऐहिक वेभव होते. त्यांना एकुलती एक बहीण होती, व&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ती सोलापूच्या शाळेत काम करत असे. अप्पा काळे दोनच गोष्टी निष्ठेने&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;करत. ते पत्ते खेळत व सिगरेट ओढत. सिगरेटमुळे त्यांच्या मधल्या बोटाचे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;एक पेर काळसर-तपकिरी झाले होते. मी एकदा जादापणा दाखवून&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;विचारले, ""तुम्ही सिगरेट फार ओढता का ?""&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;का कुणास ठाऊक, ते मला नेहमी `अहो-जाहो' म्हणत. ते म्हणाले, ""अहो,&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;सिगरेट नसती तर मी केव्हाच खलास झालो असतो. बोट असे काळे का&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;होते, हे नंतर कधी तरी तुम्हांला समजेल. पण सिगरेट ओढण्याची सुरूवात&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मात्र कधी करू नका, महाराज.""&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;त्यांची ही गोष्ट नंतर मी कधी ऐकली नाही. वेतागाच्या, दुःखाच्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;वेळी मी आयुष्यभर सिगारेटचा आश्रय घेतला. सिगरेटइतक्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;सहनशीलतेने आपले कुणी कधीच ऐकून घेत नाही. तिला स्वतःचा असा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आवाज नाही, मत नाही, उपदेश नाही. तिच्यात पत्नीची घरगुती सततची&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;बडबड नाही, की आपल्याला सतत बोटावर नाचवण्याचा प्रेयसीचा आचरट&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;प्रयत्न नाही. त्यामुळे सिगरेट सोबत नाही. एकादे अरभाट पुस्तक&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;किंवा शास्त्रीय संगीताची कुलीन मेफल सोडल्यास !&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पण त्यांची एक गंमत होती. आमच्या घरात त्यांनी कधी सिगरेट ओढली&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;नाही. पायरीवर पाऊल पडले की सिगरेट गटारात पडलीच. दहा मिनिटे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;सिगरेटशिवाय न राहणारे काळे तीन-तीन तास तिला स्पर्श न करता गप्पा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मारत बसत.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;एकदा करंदीकर आजोबांनी शाहू नगरवासी कंपनीचा उल्लेख केला.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पान नं. 53&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;गणपतराव जोशांचे नाव घेतले आणि कौतुकाने मान हलवली. अप्पांनी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;खुर्ची खस्सदिशी पुढे ओढली. कोणताही महत्वाचा मुद्दा मांडायचा असला&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;की अप्पा तसे करत. त्यावर घाबरल्यासारखे करून करंदीकर म्हणाले,&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;""ऐकलेत का भीष्माचार्य, तुम्ही मारे ज्यांचा धोशा लावता ते&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;गणपतराव जोशी, बालगंधर्व, कोल्हटकर, केशवराव भोसले, नाना फाटक&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ही सारीच मंडळी अगदी कुचकामी आहेत. अभिनय म्हणजे काय हे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;कुणालाच साऱ्या जन्मात कधी समजले नाही. अहो, त्यांच्यापेक्षा एक गोटा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;नारळ जास्त चांगला नट ! सगळा कंजार-कचका, आरडाओरड नुसती.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;`माझं नाव घनश्याम' एवढी साधी गोष्ट सांगताना एवढा खणखणीत आवाज&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;लावण्याची काय गरज आहे ? आम्ही देखील इतके बुद््दू की त्या वेळी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आमच्या अंगावर झरकन काटा उठायचा !""&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;""पण काळोबा, नाटकात थोडा नाटकीपणा यायचा नाही तर तो यायचा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;केव्हा, मंत्रपुष्पाच्या वेळी ?"" टेबलावर मूठ आपटत करंदीकर म्हणाले.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;""द्रोणाचार्य, आयुष्यभर तुम्ही पगडी वापरलीत, पण फिरवायची कशी हे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मात्र शिकून घेतले नाही. आजचे नाटक कसे असते माहीत आहे ?एक&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मिशाळ नट स्टेजवर बाजूला जातो, आणि प्रेक्षकांकडे पाठ करून बसतो,&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आणि उगाच होय की नाही असा एक निःश्वास सोडतो. तो पुन्हा प्रेक्षकांकडे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;येतो, त्या वेळी त्याच्या मिशा थोड्या विसकटलेल्या असतात. त्यावरूनच&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;अत्यंत दारूण अशा संकटामुळे त्याचे जीवन उद््ध्वस्त झाले आहे असे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आम्ही मुकाटयाने समजावयाचे. आणि ती प्रसिध्द नायिका कोण ती मसणी !&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ती नाकपुड्या काय सुरेख थरथरवते म्हणता ! त्या थरथरू लागल्या की&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;तिला आवेग आनावर झाला आहे, असे आपण मानायचे, व आता ती आपले&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;व्यक्तिमत्व शोधण्यासाठी चौथ्या पुरूषाबोरबर सिंगापूरला जाणार हे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आपण ओळखायचे. तिची सूट-केस नेहमीच तयार असते. आजच्या नाटक&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;कंपनीत एखादा पडदा कमी असेल, फर्निचर नसेल, पण एक सूट-केस&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;तयार नाही असे मात्र कधी घडणार नाही.""&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पान नं. 54&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;""काळोबा, हा काय आचरटपणा आहे ?"" करंदीकर म्हणाले, ""स्टेजवर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;प्रेक्षकांकडे पाठ करून बसलेल्याचा मिशाळ निःश्वास आम्ही कसा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ऐकणार ? आणि ती कोण पूतनामावशी, तिच्या थरथरणाऱ्या नाकपुडया&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मागल्या रांगेतील प्रेक्षक काय दुर्बीण लावून पाहणार ? आणि तसे पाहून&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;घायाळ होणार ? अहो, म्यानात नवी युरोपियन झाडणी ठेवणारे धेर्यधर !&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ग्रीक नाटकांत नट मुखवटे वापरत असत. उंची वाढवण्यासाठी पायाखाली&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ते लाकडी ठोकळे बांधत. आणि केवळ शब्दांच्या फेकीने, गीत-गायनाने ते&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;दहा-पंधरा हजार प्रेक्षकांना उघडया थिएटरमध्ये तासन्् तास खिळवून&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ठेवत असत, माहीत आहे ? अहो गलपोजी, तुमचे ते नेपथ्या, ती&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;प्रकाशयोजना सारे घाला खड््डयात ! नाटक जगते ते भाषणावर,&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;संवादावर ! असा एक धाडसी प्रयोग कधी कुणी केला नाही, पण करून&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पाहायला हरकत नाही. समोर एक मोठा पडदा लावायचा आणि त्यामागून&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;केवळ भाषणे ऐकवायची. पात्रांची थोबाडे समोर नकोत. बघा राजसंन्यास&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;रंगते की नाही !&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;""अगदी तुळशी देखील पडद्यामागेच का ?"" अप्पांनी खवचटपणे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;विचारले.""&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;""तुळशी देखील नव्हे, राजश्री,विशेषतः तुळशी. अरे संभाजीसारख्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;उमद्या वीराने सारे आयुष्य जिच्यावरून ओवाळले ती तुळशी तुम्ही प्रत्यक्ष&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;दाखवणार तरी कशी ? ती जलसुंदरीप्रमाणे वर आली, आणि गडकऱ्यांच्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;कल्पनेत जगली. तशीच ती प्रत्येकाच्या कल्पनेत तेजाळत राहू दे."" काळे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मोठ्याने हसले व त्यांनी टाळी वाजवून खुर्ची आणखी पुढे सरकवताच&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;करंदीकर मागे सरकले.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;""राजसंन्यास म्हणातच एक आठवण झाली,"" अप्पा काळे म्हणाले, ""तीन&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;वर्षांपूर्वी राजसंन्यास नाटकाच्या जाहिराती लागल्या होत्या, आठवते का&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;व्यासमुनी ? आणि तुळशीचे काम कोण करणार होते माहीत आहे ?तर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;चाळशी घातलेल्या मेंढीप्रमाणे दिसणारी ती प्रसिध्द नटी ! बोला, आला की&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;नाही प्रळयकाळ ? महाराज, माझ्यावर विश्वास ठेवा. अगदी शपथ घेऊन&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;सांगतो, मी अंगारा लावला नाही. पण त्या दिवशी मात्र आम्ही धापा टाकत,&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;धावत चार मेलांवरच्या स्वयंभू माळ मारूतीकडे गेलो, आणि त्याच्या समोर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;अंग टाकले.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पान नं. 55&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;त्याला नवस केला, त्याला साकडे घातले. कधी नाही ती त्याने&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आमची याचना ऐकली. ऐन वेळी प्रयोग रद्द झाला. तेव्हा कुठे आम्ही शुध्दीवर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आलो, आणि नारळ फोडून सगळ्यांना खोबरे वाटले.""&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;""आम्ही ?म्हणजे आणखी कोण होते तुझ्याबरोबर ?"" थोडया आश्चर्याने&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;करंदीकरांनी विचारले.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;त्या प्रश्नाची जणू वाटच पाहत असल्याप्रमाणे अप्पा हसले व त्यांनी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;टेबलावरची पगडी गर्रकन फिरवली. ते म्हणाले,"" आम्ही म्हणजे मी आणि&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;गडकरी !""&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;अप्पा काळेंनी आपल्यासाठी काम करावे यासाठी चित्रपटनिर्मात्यांनी काही&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;त्यांच्यामागे फारशी गर्दी केली नसती. साधारणपणे बोटभर दाढी वाढवलेली,&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;व अंगात खादीचा लांब सदरा. मुळातच खादी हे कापड पूर्ण स्वच्छ असले&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;तरी मवाळ मळकट दिसते. एकदा एका माणसाने आपणाला तहान लागली&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आहे असे म्हटल्यावर एका सज्जनाने त्याला पेलाभर पाणी दिले तेव्हा तो&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;उसळून म्हणाला, I said, I am thirsty, not dirty !"" अप्पा काळे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आग पाणी घेत नसत, पण त्यांना पाण्याविषयी दुःस्वास तेवढाच होता.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;अप्पा अशा स्वरूपात आले की अनेकदा करंदीकर विचारत, ""काय एखाद्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ज्वलंत प्रश्नावरील नाटकात काम करणार की काय ? त्यातील&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;नायकासारखे दिसता !""&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;""ते जाऊ द्या हो कृपाचार्य. तुमचा चहा वगेरे मी येण्यापूर्वीच संपन्न झालेला&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;दिसतोय.""&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;""संपन्न ?हे काय नवीन काढले आहेस ?""&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;""महर्षी, मराठी भाषा टिकवण्याचा हा एक नम्र प्रयत्न आहे, गोड मानून&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;घ्यावा.""खुर्चीत जास्तच रूतत काळे म्हणाले,""आजकाल मराठीत समारंभ&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;साजरे होत नाहीत, तर संपन्न होतात. उद्योगधंद्यात कामगार नसतात, तर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;असतात कर्मचारी. पोलिस उपाययोजना करत नाहीत, तर करतात&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;कारवाई.""&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;एखाद्याचे ज्ञान कितीही असो असे म्हणायचे नाही, तर त्याचे ज्ञान भले&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;कितीही असो, असे म्हणायचे. होय का ? असे विचारणे म्हणजे तर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पान नं. 56&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;बावळवटपणाची कमाल आहे. तर `अच्छा अच्छा' असे राष्ट्रीय एकात्मतेने&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;म्हणायचे. याच माणसांना एकादा इग्रंजी शब्द आला तर मात्र एका&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;स्वयंचलितेपुढे आडवे व्हावेसे वाटते ! सरकारी-नव्हे चुकलो-शासकीय&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मराठी तर अमरच आहे. तिला आमचे कोटी कोटी वंदन ! अलीकडे मुलगी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पाहण्याचा कार्यक्रम कमी होत चालला आहे. पण असलाच तर मुलीला&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;शासकीय मराठीतील एका उताऱ्याचा अर्थ सांगता येईल का, असं&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;विचारावे. ती जर `होय' म्हणाली तर हे वधूइच्छुका, तेथून तत्काळ पलायन&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;कर. एवढी असामान्य प्रतिभावंत स्त्री तुला बिलकुल पेलायची नाही.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;करंदीकर हसत म्हणाले,"" मला अर्थ माहीत नाही, तुम्हीच तो घरगुती&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मराठीत सांगा, असे ती म्हणाली तर पंचाईतच व्हायची !""&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;""पंचाईत कसली ? ती संतोषाचीच गोष्ट होईल. त्याबाबत आपला तर पूर्ण&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;बोऱ्या उडाला आहे हे स्पष्ट सांगावे. बरे का, समान बौध्दिक पातळीवरचे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;हे लग्न सुखाचेच होण्याची शक्यता आहे.पण एक गोष्ट मात्र मान्य केली&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पाहिजे. सरकारला शासन म्हणणेच जास्त योग्य आहे, हे मात्र पदोपदी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;जाणवते ! हो, आणखी एक नवीन ऐकले का तुम्ही मुनिवर्य ? आता `एकच&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;प्याला' हे नाटक साध्या कपड्यांत होणार आहे ""&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;दादांनी आणखी एक चहा आणून ठेवल्यावर काळे खूष झाले. एका लहान&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;कपावरच करंदीकरांचे चहाचे अवसान संपत असे. करंदीकर म्हणाले,&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;""म्हणजे सुधाकर फेडेड जीन्स घालणार, सिंधू स्लीव्हलेस घालून गोल&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पातळात हुंदके देत `कशि या त्यजू पदाला' असे म्हणणार की काय ? आणि&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;जुनेरे नेसून दळण दळणाऱ्या सिंधूचे काय मग ?""&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;खोटया वेतागाने अप्पांनी मान हलवली. ते म्हणाले, ""आजोबा, आता&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;तुमच्या पगडीसह तुम्हांला जुन्या बाजारात ठेवले पाहिजे. आता नव्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;नाटकात सिंधू एक पाय जात्याभोवती सोडून दळण जळणारच नाही,&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;समजले ? त्या सीनमध्ये खरोखरच एक मोलकरीण पाच मिनिटे दळत&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;बसेल व सिंधू स्टेजवर या कडेपासून त्या कडेपर्यंत केवळ येरझाऱ्या घालत&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;राहील, आणि छोट्या हातरूमालाने कपाळ टिपत राहील. अहो, गाण्याला&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;जसा प्लेबॅक असतो ना, तसा अभिनयाला देखील असा प्लेबॅक द्यायचा;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;समजले ?""&lt;br /&gt;------------------------------------------------------------------&lt;br /&gt;पान नं. 57&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;""अरे, पण मग ती स्लीव्हलेस गुळव्वा पाहिजे कशाला ?""&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;""अहो द्वेपायन, आता तुमच्यापुढे करू तरी काय ? जर ती बया नसेल तर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;रंगभूमीवर मेरूमांदार गदगदा हलवून सोडणारी क्रांती कोण घडवणार?&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मी फार वर्षांपूर्वी `द्रौपदी वस्त्रहरण' नाटक पाहिले होते. द्रौपदीचे काम&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;करणारा नट म्हणे अत्यंत तलम अशी सात पातळे नेसत असे व मग&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;दुःशासन त्यातील एकेक ओढत असे. त्या वेळी आम्हांला फार भीती&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;वाटायची, एखाद्या दिवशी पातळे मोजताना चूक झाली तर काय होईल ?&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;तसे घडले असतो तर मराठी नाटक बऱ्याच आधी एकदम वयात येऊन&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;बसले असते ! ही आपत्ती टाळण्यासाठी मी एक प्रतीकात्मक पण&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;क्रांतिकारक उपाय सुचविला होता. तो त्यांनी स्वीकारला नाही ही गोष्ट&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;निराळी. त्यामुळे नाटकाचा पहिला क्रांतिकारक म्हणून मला मिळायचे श्रेय&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;हरपले. द्रौपदीने एकच पातळ नेसायचे., पण एक-दोन आकडे असलेले&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;वाटेल तितके हातरूमाल कमरेला खोचायचे. दुःशासनाने एक हातरूमाल&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ओढून बाजूला टाकला की एक वस्त्र गेले. हा प्रकार दुःशासन अक्षरशः&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;दमेपर्यंत अथवा कंटाळेपर्यंत चालू ठेवता येतो.""&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;""असलाया नाटकाला कवडी तिकीच तरी प्रेक्षक ढंकून बघणार नाहीत.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मग एका हातरूमालावर प्रेक्षक असे लिहून तो समोर खुर्चीवर ठेवावा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;लागेल."" हात झाडत करंदीकर म्हणाले.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;त्यांच्या गप्पा चालूच राहिल्या व कुणाला जेवणाची आठवण होईना. घरी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;तर इतरांची संकष्टी होती. आणि चंद्रोदय सव्वादहानंतर असल्याने&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;स्वयंपाकघरात सारे शांत होते. माझ्या डोळ्यांपुढे मात्र भुकेमुळे चांदण्याच&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;काय, चंद्र प्रकाशू लागले होते. मला एकदम कांदेविक्याच्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;कवितेची आठवण झाली. त्याने बहुधा आपली कविता संकष्टीच्याच एखाद्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;अनुभवाने लिहिली असावी. कारण उपाशी पोरांच्या तोंडाकडे पाहत&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;संथपणे उगवत स्वतःशी हसणारा चंद्र बिलंदरच असला पाहिजे. एखादा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;झटका आल्याप्रमाणे अप्पा काळे मध्येच खाडकन उभे राहिले व&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;घड्याळाकडे पाहत म्हणाले, "" बाप रे, नऊ वाजायला आले की !""&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;""आता जेवून जा, किंवा आज इथेच राहा."" दादा म्हणाले. ""मात्र जेवायला&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;दहा वाजून जातील""&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पान नं. 58&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;""इतर वेळी राहिलो असतो, चित्रगुप्त! पण संध्याकाळपासून काय झाले&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आहे कुणास ठाऊक, पोटात वारूळ उठल्याप्रमाणे झाले आहे. आतड्याला&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;गाठ बसल्याप्रमाणे होत आहे. ते विसरावे म्हणून येथे येऊन वात्रट बोलत&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;बसलो झाले. आता मात्र खोलीकडे गेलेच पाहिजे. असा आकांत वाटत&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आहे. पण हे बघ, मी कधी तरी मुद्दाम येणार आहे- अगदी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;इच्छाभोजनासाठी. तीळ लावलेली बाजरीची गरम भाकरी, भरल्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मसाल्याची वांग्याची भाजी, खूपसे दही आणि पांढऱ्या कांद्याची कोशिंबीर,&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;बस्स, मग चित्रगुप्त, तुला एक महिना भरपगारी रजा द्यायला सांगेन तुझ्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;मालकाला.""&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पण त्या वेळी अप्पांकडे पाहून कुणालाही हसावेसे वाटले नाही. सगळा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;जगाने त्यांना बाहेर काढले आहे, व ते त्याच्याकडे रोखून पाहत आहेत.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;असे एकटे, बावरलेले दिसत होते.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;अप्पा निघालेले पाहून करंदीकर देखील उठले. त्यांनी दारातूनच `विठोबा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;म्हणून हाक मारली. विठ्ठलने समोरच्या कट्ट्यावर आरामात पाय पसरले&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;होते. हाक ऐकून तो धडपडत उठला, व आजोबांबरोबर निघाला. हा विठ्ठल&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;अगदी अनाथ होता. तसे पाहिले तर त्याला जवळचे कुणीच नव्हते. पण&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;करंदीकरांनी अतिशय दूरचे असे कुठले तरी नाते काढले होते, व त्याला&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;एका खासगी अनाथाश्रमातून आणून घरी ठेवले होते. आश्रिताचे त्याचे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आयुष्य, त्याला घरात एखाद्या जुन्या झाडणीपेक्षा जास्त किंमत नव्हती.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पाहावे त्या वेळी तो हातात पिशव्या घेऊन बाजाराकडे तरी जात असे किंवा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;तेथून परतत तरी असे. त्यामुळे आम्ही त्याला `पिशव्या विठोबा ,म्हणत&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;असू. तो नेहमी चिरडलेला, घामट असा दिसे. तो माझ्यापेक्षा एखाद-दुसऱ्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;वर्षांनेच मोठा असेल. तो पूर्ण मोफत असलेल्या एका जुनाट,&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;नायटयासारख्या दिसणाऱ्या शाळेत जात असे. पण तो कधी आमच्यात&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;येऊन बसला नाही. थट्टा-मस्करी केली तरी तो कधी चिडला नाही. तो&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;घरावरून जाताना दिसला की त्याला हाक मारून आई त्याला काही तरी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;खायला देत असे. पण त्या वेळी देखील त्याला पिशव्या घरी लौकर&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पोहोचवण्याचा घोर लागलेला असे. तो निघाला की घाईघाईने जाऊन&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;त्याच्या दंडाला चिमटा काढणे ही माझी `गुड नाइट' म्हणण्याची पध्दत&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;होती, व विठ्ठलने त्याला कधी हरकत घेतली नाही.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पान नं.  59&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;काळे उठले व पायरीवर आले, पण मध्येच थांबून दादांना म्हणाले,&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;""ताबडतोब गेले पाहिजे, असे दावे ओढले जात आहे. पण जाऊ नये असेही&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;वाटते."" मग ते खाली उतरले व पहिले पाऊल रस्त्यावर पडताच त्यांनी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;सिगरेट पेटवली. मी लगबगीने विठ्ठलजवळ गेलो, आजोबा जवळ असता&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;तो ओरडणे शक्य नव्हते. मी चिमटा काढण्यासाठी बोटे पुढे केली, व थोडे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;हसत तो बाजूला वळला. तेव्हा माझ्या बोटात चिमूटभर कापड राहून चिमटा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;चुकला. सदरा फाटला. त्याच्या चेहऱ्यावरील हसू पुसले गेले व तो म्हणाला,&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;""आता उद्या शाळेला काय रे ?"" तोच आजोबांनी त्याला पुन्हा हाक मारली,&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;व तो लगबगीने त्यांच्याबरोबर चालू लागला.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;नंतर चार-सहा दिवस अप्पा काळे आलेच नाहीत. करंदीकरांचे बोलण्यात&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;लक्ष लागेना. एक लहान कप चहा घेतल्यावर दोन-चार मिनिटे बोलून ते&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;निघून जाऊ लागले. आणखी दोन-तीन दिवस गेल्यावर दादा बोलून देखील&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;अस्वस्थ झाले. ""बाहेर कुठे जायचे असेल तर आम्हांला तसे&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;सांगितल्याखेरीज जाणार नाही, काळोबा, "" असे ते दोन-चारदा म्हणाले.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;क्लबमध्ये देखील अप्पांचा पत्ता नव्हता. त्यांनी खोलीकडे जाऊन पाहिले.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;तर खोलीला कुलूप. शेजारच्या दुकानदाराने सांगितले की त्यांची बहीण&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;फार आजारी आहे, म्हणून तार आली होती. ती त्यांने घेतली व अप्पा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आल्याबरोबर त्यांना दिली. ती वाचल्यानंतर खोलीचे कुलूप देखील न&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;उघडता अप्पा स्टेशनकडे गेले व रात्रीच्या गाडीने निघून गेले.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;दादांनी आपल्या एका मित्राला सोलापूरला पोस्टकार्ड पाठवले व चौकशी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;करून कळवायला सांगितले. तिकडून आलेले पत्र हातात पडले, तेव्हा दादा&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;जेवायला बसणार होते. पण त्यांनी ताट बाजूला सारले व ते बाहेर खुर्चीत&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;जाऊन गप्प बसले. काही विचारले तर एक नाही की दोन नाही. पण त्यांच्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;डोळ्यांत पाणी दिसत होते. ""अप्पांच्या बहिणीचे काही बरे-वाईट झाले&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;का ?"" आईने दोन-तीनदा विचारले, तेव्हा दादांनी तिला पत्रच वाचायला&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;दिले.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;बहीण फार आजारी म्हणून अप्पा तिकडे गेले. तिची अवस्था अतिशय&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;कठीण आहे असे डॉक्टरांनी सांगितले, तेव्हा घरी परतल्यावर अप्पांनी&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;झोपेच्या गोळ्या घेतल्या व उठलेच नाहीत. ""ती माझी एकुलती बहीण,&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;आम्ही एकत्र उपास काढले आहेत. आता माझ्या डोळ्यांसमोर तिचे काही&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;झालेले मला झेपणार नाही."" अशी त्यांनी एक चिठ्ठी लिहून ठेवली होती.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;पान नं. 60&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;अशाच दोन चिठठया करंदीकर व दादा यांच्या नावाने होत्या. दादांच्या&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;चिठ्ठीत एक वाक्य जादा होते, ""माझे इच्छाभोजन राहूनच ग
